Molnár Tamás katolikus filozófus ebben a könyvében kifejti, hogy a humanizmus fogalmát sokan félreértik napjainkban, mert eredeti jelentését, és történetét már kevesen ismerik. Egyesek összekeverik a humanizmust a „humánus” fogalmával, és pozitív értelmet tulajdonítanak neki. Valamiféle emberbarátságot, szociális érzékenységet, igazságosságot, és hasonló fogalmakat gondolnak bele, pedig ha a humanizmust ilyen értelemben használjuk, akkor egyedül a kereszténységet tekinthetjük a humanizmus megtestesítőjének.
A humanizmus gyökerei a középkor végéig, illetve az ókori neoplatonikus tanok megjelenéséig nyúlik vissza, és semmi mást nem jelent, mint az ember Istenítését. Az ókori neoplatonikusok vallották azt a nézetet, hogy a világ és az Istenség egységet képez. Az Istenséget náluk a személytelen ősszubsztancia: az „egy” testesíti meg, amiből emanáció (kiáradás) következtében jött létre az anyagi világ, amely az emanáció következtében alacsonyabb létszintre került, így továbbra is egységet alkot a személytelen egyel, csak annak létrendileg alacsonyabb rendű megnyilvánulását képezi.
Ezt a gondolatot a középkor végén a reneszánsz gondolkodói vitték tovább, közöttük a rajnai misztikusok: Eckhardt mester, Johannes Tauler vagy Giovanni Pico de Mirandola, Nicolaus Cusanus stb., akik az emberi szubjektum, és az istenség egységét hirdették. Ennek következtében pedig az embert, aki az Istenség megtestesítője, fel akarták szabadítani minden tekintély alól, és végtelen hatalommal akarták felruházni. Ebből a gondolatból fakad a mai liberális ideológia is, amely végletesen túlhangsúlyozza az ember jogait, megengedve az abortuszt, vagy a házasságtörést is.
Ez a gondolat később a protestantizmusban folytatódott, ami antihumanista volt ugyan annyiban, hogy Isten végtelen hatalmát hangsúlyozta az ember alacsonyrendűségével szemben, viszont hasonlított is a humanizmusra annyiban, hogy a teljes lelkiismereti szabadságot hirdette a katolikus egyház tekintélyével szemben. A protestantizmus eszmerendszeréből nőtt ki aztán Hegel filozófiája, akinél az ember Istenítése összekapcsolódott a történeti szemlélettel, ami viszont a túlvilágról az evilági létre irányított vallásosságnak az alapja.
Hegel szerint Isten nem a világon kívül létező személyes teremtő, ahogy a katolikus egyház állítja, hanem magában a történelemben immanensen működő világszellem, aki a történelem végén a teljes emberi szabadság megvalósulásában teljesedik ki. Tehát itt egyrészt egyfajta evilági, a történelemben megvalósuló megváltásról van szó, amely az ember és a túlvilág, vagy más szóval az Istenség végletes távolságát feltételezi, másrészt pedig itt is feltűnik a neoplatonikus gondolkodás humanista motívuma, vagyis hogy az Istenség egységet képez a világgal, hiszen itt Isten a történelemben működő világszellem. Ez a filozófia később az evilági megváltást ígérő totalitárius diktatúrák kommunizmus, nemzetiszocializmus, liberalizmus alapjává vált, hiszen Marx is merített ebből a nézetrendszerből.
Molnár szerint a humanizmustól, csak a tradicionális katolikus dogmatika válhatja meg az embert, ahol az ember nem képez egységet az Istenséggel, de nem is valósít meg radikálisan evilágra irányuló vallásosságot. A katolikus ember a túlvilágra, vagyis az üdvözülésre szögezi tekintetét, ahol Istennel közösségben, de nem egységben fog élni, viszont ameddig a Földön él, addig ezen a világon kell munkálkodnia a jelenre koncentrálva, nem követve a jövőre irányuló utópiákat. Ezt szimbolizálja a katolikus dogmatikában Jézus kettős isteni és emberi természete, ami azt jelzi, hogy a katolikus ember a túlvilágra irányítja ugyan tekintetét, de míg itt él a Földön, addig a jelenben munkálkodik.
Ezt a dogmát támadták az ókorban az áriánus eretnekek, akik a neoplatonikusokhoz hasonló nézeteket vallottak. Molnár szerint csak a katolikus dogmatika lehet az alapja az igazi humanista, pontosabban humánus gondolkodásnak, mert csak ez biztosíthatja a társadalom rendezett, harmonikus életét, ahol nincsenek utópikus eszmékre épülő totalitárius diktatúrák, de nincsenek az ember Istenítésére, vagyis az ember számára mindenféle jogot biztosítani akaró liberális ideológiák sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése