Pavel Florenszkij: A kultusz filozófiája című könyvében a keresztény vallás mindennapi rítusait, így az istentiszteleteket, a keresztelést, az esküvőt, a bérmálást, és a további szentségeket úgy értelmezi, mint a keresztény túlvilág, vagyis a szellemi világ találkozását az általunk ismert anyagi világgal ahol szellemi világ mintegy áthatja és átszenteli az anyagi világot a jól ismert keresztény rítusokkal. Ezt a gondolatot odáig viszi, hogy a hét szentség mibenlétének elemzésénél már a marxi dialektikus materializmus szóhasználatát alkalmazza a tézis, antitézis, szintézis szófordulataiban.
„A dialektikus materializmus alapgondolatait Friedrich Engels foglalta össze "Anti-Dühring" c. munkájában: Az anyag különböző mozgásformái (fizikai, kémiai, biológiai, társadalmi) egymásra épülnek, az anyagi világ jelenségei ellentmondásosak, állandó változásban és fejlődésben vannak. A különböző szintek az alsóbb szintekből keletkeznek történetileg, és törvényszerűségeik logikailag azokból magyarázhatók. A dialektikus materializmus fogalomrendszerében a minőségi szintváltás jelenti a dialektikus tagadást, amelynek során az alsóbb szint bizonyos sajátosságai módosulva ugyan, de megőrződnek a felsőbb szinten. Az ismételt szintváltás újra megjeleníti az eredeti minőséget, de más mennyiségi meghatározottsággal.” Tehát az anyag mozgását, fejlődését és történelmi előrehaladását nem mechanikusan a véletlen segíti elő, ahogyan azt a mechanikus materialisták állították, hanem a benne rejlő ellentmondások segítségével halad előre, amelyek belső feszültséget okoznak az anyagban, hogy aztán ezeknek az ellentmondásoknak a feloldásával és szintézisbe hozásával mindig magasabb szintre jusson az anyag fejlődése.
Más megfogalmazásban az anyaghoz képest éteri szellem dinamizmusa, mintegy áthatja az anyagot és a tézis, antitézis, szintézis ciklikus mozgásában hajtja előre az anyagi világ fejlődését. Florenszkij ebben a könyvében a tézis, antitézis, szintézis logikája szerint foglalja rendszerbe az egyház hét szentségének: a keresztség, bérmálás, Eucharisztia, bűnbánat szentsége, betegek kenete, egyházi rend, házasság egymáshoz való viszonyait, egymásra épülésük logikáját.
Tehát Florenszkij a nyugati és keleti keresztény rítusok rendszerét a marxi dialektikus materializmus filozófiai rendszerével írta körül, amely a XX. századi indusztrializmus alapideológiája volt, hiszen az anyag kibontakozását írta le a természet majd az emberi történelemben a technika fejlődésén keresztül. A másik nagy orosz gondolkodó: Nyikolaj Berdjajev pedig a marxi ideológiára épülő szovjet szocializmus pártkatonáit egy új teokráciaként jellemezte, amilyen a keresztény papság is volt egykor, szerinte a kommunizmus pártkatonái éppúgy akarják megváltani az embereket a XX. századi indusztrializmus modern rítusaival, mint egykor a keresztény papság. Ami az indusztrializmus és a katolicizmus egyértelmű rokonságát mutatja.
A mai modern gnosztikus mozgalmaknak a steineriánusoknak, metafizikai tradíciónak stb. Éppen az az egyik legfőbb kritikájuk a kereszténységgel és legfőképpen a katolicizmussal szemben, hogy a kereszténység hívta életre egykor a modern indusztrializmust, amelynek végső társadalmi megvalósulása a kereszténységhez hasonló teokráciával rendelkező szovjet szocializmus, és ezzel a kereszténység elidegeníti az embert a természettől, kiszakítja az embert onnan, és a sivár technicista univerzumba száműzi. Ezek a mozgalmak hajlamosak idealizálni a régi természetközeli életmódot, a falut, a népiességet, a földművelést és a kézművességet. A kereszténységet pedig hajlamosak a kommunizmushoz hasonlítani.
Ez ellen a vád ellen pedig manapság a katolicizmus foggal, körömmel próbál védekezni azzal, hogy egy olyan pápát juttatott Szent Péter, mint trónjára, I. Ferenc aki teljes mellszéleséggel kiáll a modern gnosztikus ökofilozófia tételei mellett. A harmadik világbeli szegényeket támogatja, akik még nem érintettek a nyugati a XX. századi indusztrializmus által, az ökológiai gondolkodást terjeszti, és az ember természethez közelebb álló részét képező nők nagyobb szerepvállalását hangsúlyozza a közéletben. Kérdezem én miért? Véleményem szerint a kereszténység hivatása éppen az, hogy elidegenítse az embert a természettől, és megváltsa az emberiséget a természet démonaitól és az üdvtörténet egyetemes rendszerébe emelje be, ez kiviláglik a biblia szinte minden szavából, amelynek még a természetről szóló részei is mondhatjuk, hogy demitologizálják a természetet, és éppen ezért nem értem a katolikus egyház ezen törekvését, ami talán abból ered, hogy el akarják határolni magukat az egykori Kelet-Európai kommunizmustól, amely ezekben az országokban elnyomta a keresztényeket. Nem értem már csak azért sem, mert a mai nyugat sok jó ötletet átvehetne a Kelet-Európában, és főleg Oroszországban újjá éledő indusztrializmusból gazdasági és társadalmi gondjainak megoldására figyelemmel arra, hogy csak ezeket az országokat nem árasztotta még el a multikulturalizmus, és jómagam büszkén vallom magam katolikusként indusztrialistának.
Pavel Florenszkij: A kultusz filozófiája, 2015.
(Bergyajev) Berdjajev, (Nyikolaj) Nikolaj: Az uj középkor, Oroszország és Európa sorsán Bp. 1935. Pro Christo Diákszöv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése