2016. augusztus 16., kedd

Gondolatok a magyar társadalom viszonyáról képzetlen munkavállalóihoz

Az alul megtekinthető videóban az a mondat fogott meg, hogy a Norvég képzetlen segédmunkások különbek, mint a magyar képzetlen segédmunkások. Mert azoknak értelmesebb hobbijaik vannak, mint a magyar képzetleneknek, akik egész nap a kocsmákat járják. Így például könyvtárba járnak, verseket olvasnak, Viking hagyományőrző egyesületekben képzik magukat. Tehát folyamatosan fejlesztik a szellemi képességeiket, ami még egy gyártósor melletti betanított vagy segédmunka esetében is hasznukra válik, mert ott is be kell tanulni az új munkafolyamatokat, ha valamilyen újfajta munkát kapnak, és ezekkel a munka melletti tevékenységekkel megtanulnak tanulni. A magyar képzetlenekre viszont ez nem nagyon jellemző, ők szabadidejükben csak a borospohár mélyét tanulmányozzák. Én nem vagyok képzetlen az általánosan elfogadott normák szerint, mert főiskolát végeztem, ennek ellenére segédmunkásként dolgozom, viszont nem iszom, és értelmes hobbijaim vannak, és azt tapasztalom, hogy Magyarországon nem is igazán nézik jó szemmel, ha egy képzetlen, vagy nem képzetlen, de ennek ellenére segédmunkásként dolgozó embernek értelmesebb hobbijai vannak, mint a vedelés, meg a dohányzás. Én már többször megkaptam azt, hogy miért foglalkozom olyan dolgokkal, amihez semmi közöm. Többször kaptam noszogatást, hogy próbáljak meg inkább rágyújtani, próbáljam meg az italozást. Úgy látom, hogy a magyar ember valahogy úgy gondolkodik, hogy egy ilyen ember ne is csináljon mást, mert neki az való, jobban mondva az a természet törvénye, hogy egy ilyen ember egész nap a kocsmahivatalt járja. Idáig terjed a nagy magyar gondolkodás. Cáfoljanak meg, ha nem így látják, de szerintem ez így van. A videó többi gondolata amúgy eléggé általánosító.

https://www.youtube.com/watch?v=cQoJByvUB9g&feature=share

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése