2017. november 18., szombat

A munkásarisztokrácia kiépítésének lehetőségéről és szükségességéről

A munkásarisztokrácia a Horthy rendszerből ismert szociológiai kategória. Akkoriban egy az átlagos ipari munkásoknál szakmájukban jobban képzett és magasabb jövedelemmel rendelkező munkásréteget értettek alatta. Én ezt a hagyományos értelmezést egy kicsit átalakítanám és ezentúl olyan munkásréteget értenék alatta, amely szellemi és erkölcsi sajátosságaiban az egykori feudális arisztokráciához hasonul. Ez az értelmezés sokaknak talán paradoxnak tűnhet, hiszen a munkásosztályt szociológiai értelemben kétszeresen is ellentétes jelleggel bír az egykori feudális arisztokráciával szemben, hiszen míg az egy alapvetően agrár réteg volt, addig a munkásosztály egy alapvetően ipari réteget képvisel, továbbá míg a feudális arisztokrácia egy alapvetően úri réteget képvisel a társadalomban, addig a munkásosztály egy szolgarétegnek tekinthető.

Én azonban bizonyos vagyok benne, hogy egy az egykori feudális arisztokráciához hasonló kvalitású réteg csakis a munkásosztályból nőhet ki korunkban, ami egyáltalán nem példanélküli a történetelemben. Hiszen volt már rá példa, hogy egy társadalmi osztály átvette és magára öltötte az egykori feudális arisztokrácia sajátosságait. Ez pedig a polgárság volt a XIX. században és a XX. század elején, hiszen Magyarországon is nem egyszer megtörtént a századelő világában, hogy a zsidó polgárság képviselő nemesi címeket vásároltak maguknak és arisztokratákra jellemző tevékenységeket vállaltak fel. Ennek bizonyításához először is elemeznünk kell, hogy melyek is azok a szellemi és erkölcsi kvalitások, amelyeket az egykori feudális arisztokráciának tulajdoníthatunk. Egyrészt nyilvánvalóan a középkorból átörökölten a katonáskodás, a harciasság és a haza, illetve a vallás védelme, továbbá a modern korban a kultúra és tudománypártolás és terjesztés, amiben Magyarországon a Széchenyi István köré gyűlt arisztokraták jeleskedtek.
Miből gondolom, hogy ezekre a tevékenységekre manapság már a munkásosztály lenne a legalkalmasabb? Leginkább azért, mert korunkban az arisztokrácia eszményét egykor átvevő polgárság és a munkásság sajátosságai alapvetően átalakultak a modern társadalomban. A XIX. században és a XX. század elején a polgár alapvetően a gyáros vagy a bányatulajdonos szerepkörét látta el, aki ha már felépítette a gyárát, vagy megvásárolta egy bánya tulajdonjogát, és meggazdagodott, akkor sok szabadideje lett, mert a technológia viszonylag lassú fejlődése miatt a gyárak és bányák üzemeltetése kevesebb beavatkozást igényelt, mint ma és ilyen állapotában úgy élhetett, mint egy arisztokrata ugyanazokkal a tevékenységekkel és időtöltésekkel. A mai High Tech világban viszont a technológiai fejlődés, a piaci változások, és a mindennapi élet menete hihetetlenül felgyorsult. A vállalkozások üzemeltetése hatványozottabban több munkát, állandó készenlétet, és nagyarányú alkalmazkodóképességet követel, ami szinte minden szabadidőt elvesz a vállalkozók életéből. Továbbá az alapvetően férfias vállalkozói tulajdonságokkal szemben, mint a bátorság, a kitartás és a küzdeni tudás, egyre inkább felértékelődnek az olyan nőies tulajdonságok, a vállalkozások területén, mint a kommunikáció képesség, vagy az alkalmazkodóképesség.

A munkásosztály, amelynek a munkaideje régen szabályozatlan volt, és az így előálló nagyon hosszú munkaidő minden szabadidejüket elvett ma szabályozott munkaidőben dolgozik, és így sok szabadidő jut nekik. Továbbá míg régen a munkásosztály alapvetően alacsony béreken tengődött, addig ma már egy jó szakmunkás bére vetekedhet akár egy egyetemi professzoréval is. Mindezek a sajátosságok, gondolok itt a munkásoknak jutó több szabadidőre, illetve a nekik juttatott magasabb bérekre, mondanom sem kell, arra predesztinálják a munkásosztályt, hogy ők legyenek azoknak a tevékenységeknek a folytatói, amelyeket régen az arisztokrácia, illetve később a polgárság végzett. Gondolok itt a művelődésre, vagy a kultúra pártolására.

Hiszen ki másból lehet jó műgyűjtő, vagy komolyzenei darabok megrendelője, vagy éppen művelt olvasó, mint azokból, akiknek sok szabadideje és pénze van, amelyek közül a szabadidőből a vállalkozó polgárságnak egyre kevesebb jut. A barokk korban csak az arisztokráciának és a papságnak volt lehetősége operát rendelni egy zeneszerzőtől, vagy festményt rendelni egy képzőművésztől, vagy olvasás céljából könyveket gyűjteni. Ma már erre egy magasabb jövedelmű munkásembernek is lehetősége van, már csak azért is, mert ezek a szolgáltatások lényegesen olcsóbbá váltak. A kortárs műgyűjtésbe például már egészen kis összegekkel is belefoghat akárki. De a különféle internetes közösségi alkalmazások lehetőséget nyújtanak már új iparágak támogatására is, ha valaki éppen erre akarja költeni a pénzét. A modern vállalkozóval ellentétben, aki minden pénzét a vállalkozásába forgatja vissza, a munkásnak nem adódhat semmiféle értelmes jövőbeni cél a kenyérkereső munkájából, amire rááldozhatná jövedelmének feleslegét, ezért ahogy a régi arisztokrácia, úgy a mai munkásosztály sem igen találhat más értelmes befektetést pénzének, mint a kultúrát, vagy a tudományt, hacsak nem a kocsmában akarja pénzét elverni.

A másik arisztokrata elfoglaltság, tehát a katonáskodás pedig eredendően inkább a munkásosztály erősebb és férfiasabb alkatához van szabva, mint az egyre inkább elnőiesedő High Tech vállalkozó rétegéhez, akik Disco-ban vagy kozmetikai szalonokban töltik szabadidejüket. Ennek fényében én szomorúan látom a mai magyar munkásosztály züllöttségét és elveszettségét, hogy a kultúra és a tudomány oltára helyett kocsmákban költik el pénzüket, és úgy vélem, hogy a munkáslétre készülő fiataloknak elsősorban az arisztokrata erkölcsöket kellene megtanítani az iskolában, hogy így nőjön fel egy új arisztokrata réteg a nyugati társadalomban.

2017. november 12., vasárnap

A Szijjártó Péter által meghirdetett gazdasági dimenzióváltásról

Az alább belinkelt cikkben Szijjártó Péter ezen kijelentéseiről szólva, hogy a teljes foglalkoztatás megvalósítása után a munka mennyisége helyett a munka minőségi összetevőire kell koncentrálni, és összeszerelő munkák helyett magasabb szintű technológiával alátámasztott, magasabb hozzáadott értékű munkahelyeket kell teremteni. Előremutatónak tartom ezeket a gondolatokat, mert a közgazdaság törvényeiből az következik, hogy magasabb bérszínvonal csak magasabb szintű technológiával alátámasztott, magasabb hozzáadott értékű munkára alapozott gazdaságban lehetséges. Én is szeretnék magasabb béreket, de nonszensznek tartom a JOBBIK bérúniós terveit, ahol technológiai fejlesztés és magasabb hozzáadott érték nélkül pusztán politikai döntés alapján akarnak bért emelni. Meg a baloldal szólamait is, hogy vegyük el a gazdagoktól, aztán adjuk a szegényeknek. Én nem irigylem semelyik gazdag embertől sem a pénzét, meg nem akarok alacsony értékű munkáért magasabb fizetést, de elvárhatónak érzem, hogy magasabb hozzáadott értékű munkalehetőségeket is biztosítsanak, amelyekkel több pénzt lehet keresni. Mert úgy vélem, hogy bonyolultabb ipari gépek kezelését is meg tudnám tanulni. Nem könyöradomány kell, meg a gazdagoktól elvett pénz szétosztása, hanem magasabb szintű technológiával alátámasztott, magasabb hozzáadott értékű munkalehetőségért magasabb bér.

http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/figyelemre_meltot_mondott_ma_szijjarto_peter.650616.html


2017. október 26., csütörtök

Soros György tényleg maga a fenevad lenne a bibliából?

A világ nyelvei ma mind kivétel nélkül szimbólumalapú nyelvnek tekinthetőek, ahol egy-egy tárgyat, fogalmat vagy egyéb más konkrét vagy elvont formában létező dolgot egy-egy nyelvi szimbólum jelöl. Nyelvi karakterekből összerakott szó, vagy a képírás időszakában még grafikai elemekből összerakott képi jel. Miért mondom ezt? Talán létezhet másfajta nyelv is? Kérdezhetné az olvasó. Az Arrival, vagyis Érkezés című nemrég megjelent sci-fi filmben arról van szó, hogy a hozzánk látogató földönkívüliek úgynevezett jelentésalapú nyelvvel kommunikálnak egymással, amely képes tárgyak, fogalmak, jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát, mint például a kalapács lehetséges formáinak végtelen sorát egyetlen szimbólummal kifejezni. Tehát nem egy szimbólum jelöl egy dolgot, hanem egy szimbólum akár végtelenül sok dolgot is jelölhet a jelentésalapú nyelvek esetében. A filmben ezt a földönkívüliek által alkalmazott nyelvi szimbólumokon belüli matematikai összefüggések teszik lehetővé.
A kérdés az, hogy létezhet e olyan mesterséges, vagy természetes forma, illetve szimbólum, amiben megvannak azok a matematikai összefüggések, amelyek lehetővé teszik, hogy bennük jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát eltároljuk? Ennek megválaszolásához először is a káoszelmélet tudományát kell közelebbről szemügyre vennünk. A káoszelmélet olyan bonyolult, többkomponensű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyeknek viselkedése az őket leíró determinisztikus törvények ellenére sem jelezhető előre hosszú távon. Az ilyen rendszerek nagyon érzékenyek a kezdőfeltételekre. Tehát ha a rendszer viselkedését meghatározó kezdőfeltételekben akár a legkisebb eltérés, vagy valamilyen új külső behatás lép életbe az a rendszer hosszú távú viselkedését nagymértékben eltérítheti annak előre determinált menetétől. Az időjárás például egy többkomponensű rendszer, nagyon sok tényező, kezdőfeltétel határozza meg, hogy valahol éppen vihar van e, vagy süt a nap.
Ha ezekben az időjárást meghatározó kezdőfeltételekben valahol egy kismértékű külső behatás avatkozik bele, például, ha valahol a Föld felszínén meglebbenti a szárnyát egy pillangó, akkor ez nagy kihatással van az időjárás további menetére. Így a pillangó szárnycsapása vihart eredményezhet valahol a Föld másik részén, ahol egyébként sütne a nap. Ezt nevezik pillangóhatásnak, ami tömören azt jelenti, hogy a kezdőfeltételekben való kismértékű eltérés nagy hatással van a rendszer további működésére. Az időjáráshoz hasonló komplex rendszerek még a gazdaság, vagy a lemeztektonika stb. is, amelyek szintén érzékenyek a kezdőfeltételekre. A káoszelméletnek a geometriára is nagy hatása volt. Hatására jött létre a fraktálgeometria, ahol a fraktálok a sima felületekkel szemben végtelenül gyűrött és érdes felületeket jelölnek, amelyekben alapvető jellemző az önhasonlóság. Mit például a földi kontinensek partvidékei esetében, ahol a partvidék vonala korántsem sima, hanem végtelenül szabdalt és göcsörtös. Ha megnézzük a partvidék egy tízméteres részét, akkor bemélyedésekkel, kiszögellésekkel tarkított sziklákat láthat mindenki. Ha pedig megvizsgáljuk kis nagyítású mikroszkóppal a sziklák felszínét, akkor láthatjuk, hogy az sem sima, hanem szintén göcsörtös, sűrűn kiálló részek vannak a felületén. Ha nagyobb nagyítású mikroszkóppal vizsgáljuk meg, akkor ezeknek a kiálló részeknek a felületén is találhatunk újabb kiálló részeket, és így tovább a végtelenségig.
Ezt a végtelenül szabdalt és göcsörtös felületet nevezzük fraktálmintázatnak, amely önhasonló is egyben, hiszen a kisebb méretekben látható göcsörtösség nagyjából ugyanolyan mintázatokat követ, mint a nagyobb méretekben látható göcsörtösség. A szikla felületén mikroszkóppal megvizsgált szabálytalan felület nagyjából ugyanolyan, mint a tíz méter hosszban látható sziklás partvidék. Ez az önhasonlóság az, ami rokonítja a fraktálokat a káoszelmélet rendszereinek nonlinearitásával, vagyis a kezdeti feltételekre való érzékenységével, hiszen a pillangóhatás értelmében a kaotikus rendszerek egyszerre determinisztikusak és véletlen jellegűek. Viselkedésük előre jelezhető bizonyos mértékben, de nem teljesen. Csak azt tudhatjuk róluk előre, hogy hosszú távon a rendszer egyes időszakokban mért viselkedése hasonlítani fog a többi időszakokban mért viselkedésére, de nem lesz teljesen olyan, mint ahogy a fraktál mintázatok is csak hasonlítanak önmagukra az egyes mérettartományokban, de nem teljesen ugyanolyanok. Erre mondják, hogy a kaotikus rendszerek viselkedése csak statisztikai jelleggel jelezhető előre, de nem teljes pontossággal.





A következő kérdés, hogy létezhet e olyan kaotikus rendszer, ahol a pillangóhatások nem egymástól függetlenül nyilvánulnak meg az egyes esetekben, mint az időjárás esetében, hanem összefüggő rendszert alkotnak. A válasz igen. Ez pedig a tőzsde. Soros György a híres tőzsdén meggazdagodott milliárdos pénzügyi nézeteinek az alapja a visszahatás elmélete. Soros szerint a tőzsdén a befektetők gondolatai és várakozásai a részvények jövőbeni állapotát illetően általában tévesek. Ugyanis a tőzsdén az emberek várakozásai, és az ebből kialakuló cselekedetek hatással vannak a részvények árára, de a részvények így kialakuló ára aztán visszahat a befektetők gondolataira és cselekedeteire. Méghozzá úgy, hogy ha megfelelt a befektetők várakozásainak, akkor megerősíti őket, ha pedig nem akkor módosítja őket, hogy az így megerősödött vagy módosult vélemény ismét hatással legyen az árakra és így tovább a végtelenségig. Tehát a szerző szerint a tőzsdei áringadozások sohasem állapodhatnak, és nem is állapodnak meg, semmilyen egyensúlyi szinten, mert az árak és a befektetők nézetei között örökösen ismétlődő oda-visszahatás van akárcsak egy pingpong játékban. Az mindenképpen alátámasztja a szerző nézeteit, hogy a tőzsdén sohasem áll meg az áringadozás.
Soros rendszerében tehát a tőzsdei spekulánsok várakozásai, illetve a tőzsdei árak pillangóhatásként hatnak egymásra oda vissza. A spekulánsok várakozásainak kismértékű módosulása nagy hatással van a tőzsdei árakra, illetve a tőzsdei árak kismértékű változásai nagy hatással vannak a spekulánsok várakozásaira, és így a tőzsdei spekulációban és a tőzsdei árak alakulásában a pillangóhatások nem egymástól függetlenül megnyilvánuló tényezők, hanem összefüggő rendszert alkotnak. Ha pedig jobban belegondolunk abba, hogy milyennek is kell lennie annak a szimbólumnak, amelyben a matematikai összefüggések akár végtelenszámú jelentést, vagy jelentésárnyalatot is le tudnak tárolni, akkor azt kell mondanunk, hogy olyannak, amely bármilyen struktúrájú információt le tud tapogatni és önmagában eltárolni. Hiszen az információ, mint például egy bármilyen hosszúságú könyv, vagy folyóirat szövege lényegében bármilyen struktúrájú lehet végtelen sokfajta módon meg lehet írni egy könyvet, vagy egy folyóirat cikket.
Erre a normál fraktál nyilvánvalóan nem alkalmas, hiszen az csak olyan típusú információt tud eltárolni, aminek a szerkezete önhasonló. Olyan fraktálra van szükség, amely bármilyen struktúrájú információt le tud kódolni és le tud tárolni. Ez pedig nyilvánvalóan csak egy olyan fraktál lehet, ami nem az egymástól független nonlinearitást, tehát a kezdeti feltételekre való érzékenységet és az ebből eredő determinizmus és véletlenség kettősséget, hanem a nonlinearitások, vagyis véletlenség és determinizmus kettősségek összefüggő rendszerét jeleníti meg. Tehát ami a Soros által felvázolt tőzsdei mozgásokat jelenítik meg, ahol a pillangóhatások pingpong játékot játszanak egymással, mert csak egy ilyen rendszer tud letapogatni bármilyen struktúrájú információkat. Ahol a rendszer az információ letapogatásakor mindig másképp változó struktúrákkal szembesül, amelyek módosítják az ő viselkedését, hogy tudjon alkalmazkodni a struktúra újabb részeinek megváltozott állapotához visszahatva a struktúrára, hogy aztán a struktúra más részeinek újabb változása ismét visszahasson a rendszerre, hogy aztán az újra alkalmazkodni tudjon hozzá és így tovább a végtelenségig. Csak egy ilyen speciális fraktál lehet az, amely képes olyan szimbólumokat alkotni, amelyek bármilyen struktúrájú információkat le tudnak tapogatni.
Ennek a speciális fraktálnak kell rendelkeznie még egy tulajdonsággal is, nemcsak bármilyen struktúrájú, hanem bármilyen mennyiségű információt is gond nélkül le kell tudni tárolniuk. Az utolsó kérdés, hogy létezik e ilyen fraktál, amely ezeknek a feltételeknek megfelel? A válasz igen. Ez nem más, mint a Spidron fraktál. A Spidron egy geometriai alakzat, amit egy Erdély Dániel nevű magyar iparművész talált ki. Azóta nagy hírre tett szert a magyar és a nemzetközi tudományos médiában. Azonban nehéz megmondani, hogy mitől is olyan érdekes ez az alakzat, úgyhogy a legegyszerűbb, ha rögtön mutatok róla egy képet.







A fenti ábrán egy háromszögekből összerakott Spidron alakzat látható, ahol ezek a háromszögek a csúcsok felé haladva egyre kisebbek lesznek. Ezek a csúcsok láthatóan egy végtelenül kicsi pont felé konvergálnak, ahogy a háromszögek bennük egyre kisebbek és kisebbek lesznek, így valószínűleg a háromszögekből is végtelenül sok van, hiszen a végtelenül kicsi és a valamennyire nagy között mindig végtelen a különbség, és azoknak a mérete szintén a végtelenül kicsi felé konvergál. A Spidron tehát így egy végtelen felületet foglal magában egy véges térrészen belül akárcsak a fraktálok, és így kimondhatjuk, hogy maga is egy speciális fraktálnak tekinthető. Ha pedig közelebbről megnézzük ezeket a folyamatosan kisebbedő háromszögeket, akkor az a benyomásunk támad, mintha a Soros által felvázolt pingpong hatás tárulna elénk, hiszen a csúcsok felé haladva az egyik háromszög kisebbedése determinálja az utána következő háromszög kisebbedését az meg az utána következőjét és így tovább a végtelenségig. Visszafelé haladva pedig az egyik háromszög nagyobbodása meghatározza az utána következő háromszög nagyobbodását, és így tovább. A háromszögek méretei determinálják egymást oda-vissza, ez pedig semmi mást nem jelent, mint hogy az a bizonyos speciális fraktál, amelynek belső matematikai összefüggései képesek letapogatni bármilyen struktúrájú információt nem más, mint a Spidron. A Spidron az a fraktálstruktúra, amely elénk tárja a pillangó hatások egymással összefüggő rendszerét, és ami így le tudja kódolni az információ végtelenül változatos struktúráit, illetve ami alapja lehet a jelentésalapú nyelvek szimbólumainak.

Az INTJ egy személyiségtípus betűkódja, amely egyike azoknak a személyiségtípusoknak, amely a pszichológia tudománya által leírt személyiségtipológia nyilvántart azok között a személyiségtípusok között, amilyen egy emberi személyiség lényegében lehet. Racionalistáknak és lángelméknek mondják más szavakkal az INTJ személyiségű embereket, ahol a lángelme fogalma nem feltétlenül zseniális képességeket takar, hanem az információk állandó gyűjtésére és analizálására való elhivatottságot. Jellemük lényege azon alapul, hogy életük értelmét az információ és tudás folyamatos gyűjtésében és racionális, logikai alapokon történő analizálásában találják meg. Nagyon szeretnek összefüggéseket és mintázatokat találni általunk összegyűjtött információcsomagokban. Amelyek olykor egymástól távoli területeket foglalnak egybe. Így ezek azok az emberek, akiket környezetük könyvmolynak szokott nevezni. Az általuk összegyűjtött információt új információvá, vagy ötletekké gyúrják össze, de ezeket az ötleteket ritkán valósítják meg. Inkább gondolják a dolgokat, mint csinálják, ezért a környezetük a könyvmolyság mellett nagy álmodozóknak is tekintik őket.

Ugyanakkor a másokhoz fűződő kapcsolataikban erősen korlátozottak, mert nem tudnak ráhangolódni más emberek érzelmeire és személyiségére. A többi ember esetleges gondjait és igényeit is a racionális logika szemüvegén át nézik és analizálják. Ezért a környezetük érzéketlennek és ridegnek érezheti viselkedésüket, ami beszűkítheti szociális kapcsolataikat és akár egy autista szintjével teheti egyenlővé az ilyen emberek társas helyzetét, holott ezek az emberek nem tekinthetők orvosi értelemben autistáknak. Általában olyan szakmákat ajánlanak ezeknek az embereknek, mint a mérnöki tudományok, a filozófia vagy a manuális műszaki képzetségek, ahol fontos szerepet játszik a különféle információk gyűjtése és analizálása. Olyan hírességek tartoznak az INTJ személyiségek közé, mint Friedrich Nietzsche filozófus, vagy Augustus Ceasar római császár. Egyszer kitöltöttem egy személyiségtesztet, amiből kiderült, hogy én magam is INTJ vagyok.
A disszociatív személyiségzavar pedig egy olyan kóros pszichiátriai betegség, amelyet gyakran összekevernek a Schizophreniával, pedig nem sok köze van hozzá. Lényegében a már sok thrillerben és krimiben feldolgozott személyiséghasadást jelenti. Amikor egy ember elméjében több személyiség van jelen, és ezek közül mindig másik kerül felszínre az idő múlásával. Van olyan ember, aki például reggel új ruhákat rajzoló divatbolondként ébred, majd a délelőttöt a pszicholingvisztika professzoraként tölti egy egyetemi katedrán, hogy aztán este parciális differenciálegyenleteket oldjon meg a számítógép előtt a matematika doktoraként. A tudomány számára egészen zavarba ejtő ez az állapot ugyanis ezeknek az embereknek az egyes személyiségeihez egészen eltérő képességek társulhatnak, mint például magasabb vagy alacsonyabb IQ. Jobbkezesség az egyik személyiségnél, míg a másiknál balkezesség. Van olyan eset, hogy az egyik művészi szinten rajzol, míg a másik egyáltalán nem tud rajzolni.

Ezeknél az embereknél szokott megtörténni az a pszichothrillerekből jól ismert jelenet, hogy az illető számára egyszer csak elsötétül a világ aztán teljesen ismeretlen helyen ébred, mert időközben egy egészen másik személyiség vette át az uralmat a tudata felett. A tudomány ma még nem ismeri ennek a betegségnek az okait, gyermekkori traumákra gyanakszanak, amelyek előidézhetik, de ez nem bizonyított. Nőknél gyakoribb, mint férfiaknál, illetve az amerikai kontinensen gyakrabban diagnosztizálják, mint Európában. Ennek az oka sem tisztázott. Miért írok most erről? Azért, mert arra gyanakszom, hogy ez a két állapot, vagyis az INTJ személyiség megléte, és a disszociatív személyiségzavar talán valamilyen formában az ellentéte lehet egymásnak. Az INTJ személyiségű ember információkat és tudásanyagokat gyűjt, és azokat gyúrja össze valamiféle magasabb egységbe, tehát egymástól eltérő személyiségű emberek előállított tudását, életművét kapcsolja össze egymással magasabb egységgé, míg a disszociatív személyiségzavaros pont ennek az ellenkezőjét teszi. Szétforgácsolja magát egymástól eltérő tudásanyagot létrehozó egyedi személyiségekké. Nemrég láttam a legújabb pszichothrillert, amely ilyen disszociatív személyiségzavarral küzdő emberről szól. A filmben állatgondozóként dolgozik az illető, azt hiszem. 23 különféle személyisége van, és kialakulóban van egy 24.-ik, amelyben az általa gondozott állatokkal azonosul. Ezért elrabol 3 fiatalkorú lányt, hogy azok fogadóbizottságként legyenek jelen a 24. személyiség érkezésénél, akiket ez a születő állatias lény megölhet. Erről szól nagyjából a film. Érdekes, hogy ez a film a személyiség szétforgácsolódásának csúcsát az elállatiasodásban véli felfedezni, míg az egyik leghíresebb INTJ Friedrich Nietzsche az állati létforma ellenkezőjének, vagyis ez emberfeletti ember mítoszának a feltalálója volt.
Talán tényleg lehet valami igazság abban, hogy míg az eltérő személyiségek által létrehozott tudás egységbefoglalása, vagyis az egységre való törekvés az emberfeletti létformák felé vezet, addig személyiség szétforgácsolása az állati létformák felé veszi az irányt? Szerintem érdemes lenne az orvostudománynak összehasonlítania az INTJ-k és a disszociatív személyiségzavarosok állapotát, illetve agyműködését. Kíváncsi lennék, hogy mire jutna akkor.
Most mindezt összefoglalva feltehetjük a kérdést, hogy nem láthatunk e valamiféle összefüggést a disszociatív személyiségzavarosok sokfelé töredezett egymást kioltó személyisége, ahol a végpont az elállatiasodás, és Soros György tőzsdei elmélete között ahol meg a spekulánsok sokfelé töredező számításai oltják ki egymást? Továbbá nincs e mindennek valamiféle köze a bibliai fenevad legendájához? Azért kérdezem ezt, mert, mint ahogy a következő cikkből kiderül, Erdélyi Dánielt a 6-os szám inspirálta többek között a Spidron rendszer kidolgozásakor, amiről tudjuk, hogy a bibliában a fenevad száma. http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/a-primszamok-egyenisegerol
Érdekes, hogy a Széttörve című film rendezője az elállatiasodást teszi meg a személyiség széttöredezésének végpontjául, mert a biblia konkrétan nem azt írja, hogy a Sátán fog eljönni közénk az apokalipsziskor, hanem a fenevad, ami valamiféle állatra utal. A széttörve című filmben a főszereplő 24. személyisége válik állattá, a 24 számjegyeinek az összege pedig 6. Nem lehetséges, hogy Soros tőzsdei elméletébe, amiből végeredményben politikai eszméi is kinőttek, a személyiség széttöredezésének, és a fenevaddá válásnak mintáit vitte bele? Nem lehetséges, hogy Soros politikai eszméi a fenevad bélyegén alapszanak? Vagy, hogy esetleg ő maga lenne a bibliai fenevad?
Felhasznált Irodalom:

Soros György: A pénz alkímiája, EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT., 1996.
Fractal Geometry – Spidron http://www.econohistory.com/blog/index.php/2010/12/17/fractal-geometry-spidron/
Tilki Csaba: Fraktál alapú képtömörítés, Debrecen, 2007. (Szakdolgozat) https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/2385/;jsessionid=B2A27231F6AE25A0CB9DAFE5DE5F091E?sequence=1
BODOKY TAMÁS: Világszám a bűvös spidron http://index.hu/tudomany/spidron5030/
Érkezés /Arrival/ amerikai sci-fi, 116 perc, 2016 http://port.hu/adatlap/film/mozi/erkezes-arrival/movie-178362
Wikipédia: Fraktál https://hu.wikipedia.org/wiki/Frakt%C3%A1l
Wikipédia: Káoszelmélet https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1oszelm%C3%A9let
MBTI csoport: INTJ  http://lelektanitipusok.utkereso.eu/racionalistak/intj/
Disszociatív személyiség https://hu.wikipedia.org/wiki/Disszociat%C3%ADv_szem%C3%A9lyis%C3%A9g
Széttörve film: https://port.hu/adatlap/film/mozi/szettorve-split/movie-177951
A prímszámok egyéniségéről http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/a-primszamok-egyenisegerol
Biblia - Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, 2016.

Egy új tudományrendszertan alapjai

Edward Hallet Carr: Mi a történelem? című könyvében a történelem determináltságának, illetve nyitottságának kérdéseit tárgyalja. Közelebbről azt a kérdést járja körül, hogy a történelem menetében felfedezhetünk e olyan általános törvényeket, mint a természettudományokban ahol köztudott például, hogy a derékszögű háromszög átfogójának négyzete egyenlő a befogók négyzetösszegével, vagy a történelem menetében nincsenek törvények, hanem a történelem további menetének jövőbeli lehetőségei minden korban nyitottak?
A kérdésre adott válasza abban foglalható össze, hogy a történelemben mindig megállapíthatóak olyan tények, amelyek általánosíthatóak, mint például, hogy az iparosítás menetét az egyes országokban, és főként az államszocialista országokban, többek között a politikai vezető réteg érdekellentétei is meghatározzák. Illetve olyan tények, amelyek nem általános érvényűek, mert a puszta véletlen szüli őket. Mint például, hogy Marcus Antonius szerelme Kleopátra iránt meghatározta a történelem menetét. Ez nem általánosítható, mert a politikai vezetők nemi vonzalmai nem minden esetben határozzák meg a történelem menetét, és csupán a puszta véletlennek köszönhető, hogy olyan ember került a Róma vezetőrétegének közelébe, aki vonzódott Kleopátra iránt.
Tehát a szerző szerint, míg a természettudományok területén a megváltoztathatatlan és örökérvényű törvények tiszta jelleggel uralkodnak, addig a történelem területén az általános és örökérvényű törvények a véletlen kiszámíthatatlanságával kombinálódnak. Én továbbmennék ennél, és azt mondanám, hogy a természettudomány terén a matematika számít alaptudománynak, amit teljes egészében a determinált törvények határoznak meg, és minél távolabb van egy-egy természettudomány a matematikától annál kevésbé determinált. A matematikára, mint alaptudományra épül a fizika, ami már a matematikával ellentétben két nagy területre osztható: a kvantummechanikára és a relativitáselméletre, amelyek közül a relativitáselméletet a teljes determinizmus uralja, míg a kvantummechanika törvényei nyitottak. A fizikára épül a kémia, vagyis az anyagtudomány, amelynek törvényeit az elemi részecskék egymással való kombinációs lehetőségei határozzák meg, amelyek a fizika törvényeihez képest nagyon sokrétűek lehetnek.
A kémiára alapszik a biológia, ahol pedig az élővilág fejlődési lehetőségei a darwini evolúció értelmében szinte végtelenek. A társadalomtudományokról: szociológia, történelem pedig már ne is beszéljünk. Továbbá szeretnék még kijelentéseket tenni azzal kapcsolatban, hogy minden, ami a történelemben általánosítható törvényszerűségként jelenik meg az visszavezethető valamiképp a természettudományokra. Például az a tény, hogy az államszocialista országokban az iparosítás menetét a vezetőréteg érdekellentétei is meghatározzák visszavezethető az emberi természetre, ami azt mondja ki, hogy az emberek általában saját érdekeiket követik. Az emberi természet pedig a tudomány mai állása szerint genetikailag meghatározott, amivel visszatértünk a biológia tudományához.
A matematikától távolodva a véletlen mindig több és több általánosítható törvény létrejöttét teszi lehetővé. Például, ha a biológia területén a véletlen mutáció következtében létrejön egy új faj, akkor törvénnyé válik, hogy ennek a fajnak minden utódja hasonló tulajdonságokkal fog rendelkezni, mint az adott faj. A történelem területén elmondható, hogy ha Sztálin születését szüleinek véletlen találkozása idézte elő, akkor annak a történelmi törvénynek a megszületése, hogy a Sztálinizmus, mint rendszer minden országban hasonló törvényeket követ szintén a véletlennek köszönhető. Viszont ezek a törvények mindig visszavezethetőek az alsóbb szinten lévő, matematikához közelebb álló tudomány törvényeire. A két társadalomtudomány: a szociológia és a történelem viszonyát tekintve elmondható, hogy a szociológia társadalmi törvényekkel foglalkozik, amelyek egy adott időpillanatban vannak jelen a társadalomban, és így nincsenek alávetve a véletlennek, amelyek által az időbeli fejlődés során új történelmi törvények bontakoznak ki az alsóbb szinten lévő, matematikához közelebb álló tudományok törvényeiből. A szociológia tehát nem más, mint történelemből kivont, egy adott időpillanatban jelen lévő társadalmi törvények gyűjteménye, amelyek mind visszavezethetők a természettudományok törvényeire.
A szerző a könyve végén tesz olyan megállapítást is, hogy a történelmi haladás korlátlan, és nincsenek előre meghatározható törvényei. Ez csak annyiban igaz, hogy a történelem előrehaladtával az általános törvények mindig többfajta formában bontakozhatnak ki a véletlen által, de mivel ezek a formák mindig visszavezethetők az alsóbb szintek törvényeire, és végeredményben egy központi magra, amit a matematika képez, a történelmi haladás korlátlansága így csak látszólagos, mert bármilyen formát mégsem vehet fel. Lényegében mindig van egy központi mag, és az bontakozik ki mindig újabb és újabb formában.

Arra a gondolatra jutottam, hogy mindebből talán létre lehetne hozni egy újfajta tudományrendszertant, amely a tudományoknak a matematikától való távolságára épül. Ebben a rendszerben hat alaptudomány lesz a matematikától való távolság szerinti sorrendben: filozófia, matematika, fizika, kémia, biológia és szociológia. Mindegyikhez egy tört számot rendelhetünk. Sorban ∞/∞, 1/2, 2/3, 3/4, 4/5, 5/6. A filozófiát azért tettem a legelejére, mert az a tudományok alapja, és lényegében minden tudományt magába foglal, aminek következtében két végtelen hányadosaként határoztam meg a jelzetét. Minden más tudományt egy törtszám fog jelölni, amely törtszámok szorzata lesz, aszerint, hogy a matematikától milyen távolságban lévő tudományokból tevődik össze.
A nyelvészet például az emberi biologikumból ered, hiszen az ember biológiai szerveivel beszél, hangszálaival, nyelvével, agyának megfelelő részeivel. Ugyanakkor társadalmi jelenség is egyben, mert az ember a nyelvet a társadalomban használja, így a nyelvészet egyrészt a biológiához, másrészt a szociológiához kapcsolódik, amelyek a fentiek értelmében tört alakban felírva 4/5-öt és 5/6-ot képeznek. Ezeknek szorzata pedig 4/5 x 5/6 = 20/30. A valószínűségszámítás tudománya a matematikából és a fizikából fog összetevődni, hiszen egyrészt matematikai tudomány, másrészt pedig a véletlen folyamatok nagy része a fizikai világban megy végre. Így jelzete 1/2 x 2/3 lesz, vagyis 2/6-od. A történelem tudománya, mint ahogy fent kifejtettük lényegében a szociológiához hozzáadott véletlen jelenségek tudománya, így a véletlen jelenségek tudományából, vagyis a valószínűségszámításból, és a szociológiából fog összetevődni, amivel már egy összetettebb jelzetet kapunk. 2/6 x 5/6 = 10/36, és így tovább haladhatunk az egyre összetettebb jelzetek felé, ahol minden tudományt egyértelműen meghatároz egy jelzet.

Felhasznált Irodalom:

Edward Hallet Carr: Mi a történelem? Osiris Kiadó (Budapest), 1995.

2017. október 24., kedd

Történelem és természettudomány kapcsolatáról a haladás determinált vagy szabad menetének kérdésében

Edward Hallet Carr: Mi a történelem? című könyvében a történelem determináltságának, illetve nyitottságának kérdéseit tárgyalja. Közelebbről azt a kérdést járja körül, hogy a történelem menetében felfedezhetünk e olyan általános törvényeket, mint a természettudományokban ahol köztudott például, hogy a derékszögű háromszög átfogójának négyzete egyenlő a befogók négyzetösszegével, vagy a történelem menetében nincsenek törvények, hanem a történelem további menetének jövőbeli lehetőségei minden korban nyitottak?
A kérdésre adott válasza abban foglalható össze, hogy a történelemben mindig megállapíthatóak olyan tények, amelyek általánosíthatóak, mint például, hogy az iparosítás menetét az egyes országokban, és főként az államszocialista országokban, többek között a politikai vezető réteg érdekellentétei is meghatározzák. Illetve olyan tények, amelyek nem általános érvényűek, mert a puszta véletlen szüli őket. Mint például, hogy Marcus Antonius szerelme Kleopátra iránt meghatározta a történelem menetét. Ez nem általánosítható, mert a politikai vezetők nemi vonzalmai nem minden esetben határozzák meg a történelem menetét, és csupán a puszta véletlennek köszönhető, hogy olyan ember került a Róma vezetőrétegének közelébe, aki vonzódott Kleopátra iránt.
Tehát a szerző szerint, míg a természettudományok területén a megváltoztathatatlan és örökérvényű törvények tiszta jelleggel uralkodnak, addig a történelem területén az általános és örökérvényű törvények a véletlen kiszámíthatatlanságával kombinálódnak. Én továbbmennék ennél, és azt mondanám, hogy a természettudomány terén a matematika számít alaptudománynak, amit teljes egészében a determinált törvények határoznak meg, és minél távolabb van egy-egy természettudomány a matematikától annál kevésbé determinált. A matematikára, mint alaptudományra épül a fizika, ami már a matematikával ellentétben két nagy területre osztható: a kvantummechanikára és a relativitáselméletre, amelyek közül a relativitáselméletet a teljes determinizmus uralja, míg a kvantummechanika törvényei nyitottak. A fizikára épül a kémia, vagyis az anyagtudomány, amelynek törvényeit az elemi részecskék egymással való kombinációs lehetőségei határozzák meg, amelyek a fizika törvényeihez képest nagyon sokrétűek lehetnek.
A kémiára alapszik a biológia, ahol pedig az élővilág fejlődési lehetőségei a darwini evolúció értelmében szinte végtelenek. A társadalomtudományokról: szociológia, történelem pedig már ne is beszéljünk. Továbbá szeretnék még kijelentéseket tenni azzal kapcsolatban, hogy minden, ami a történelemben általánosítható törvényszerűségként jelenik meg az visszavezethető valamiképp a természettudományokra. Például az a tény, hogy az államszocialista országokban az iparosítás menetét a vezetőréteg érdekellentétei is meghatározzák visszavezethető az emberi természetre, ami azt mondja ki, hogy az emberek általában saját érdekeiket követik. Az emberi természet pedig a tudomány mai állása szerint genetikailag meghatározott, amivel visszatértünk a biológia tudományához.
A matematikától távolodva a véletlen mindig több és több általánosítható törvény létrejöttét teszi lehetővé. Például, ha a biológia területén a véletlen mutáció következtében létrejön egy új faj, akkor törvénnyé válik, hogy ennek a fajnak minden utódja hasonló tulajdonságokkal fog rendelkezni, mint az adott faj. A történelem területén elmondható, hogy ha Sztálin születését szüleinek véletlen találkozása idézte elő, akkor annak a történelmi törvénynek a megszületése, hogy a Sztálinizmus, mint rendszer minden országban hasonló törvényeket követ szintén a véletlennek köszönhető. Viszont ezek a törvények mindig visszavezethetőek az alsóbb szinten lévő, matematikához közelebb álló tudomány törvényeire. A két társadalomtudomány: a szociológia és a történelem viszonyát tekintve elmondható, hogy a szociológia társadalmi törvényekkel foglalkozik, amelyek egy adott időpillanatban vannak jelen a társadalomban, és így nincsenek alávetve a véletlennek, amelyek által az időbeli fejlődés során új történelmi törvények bontakoznak ki az alsóbb szinten lévő, matematikához közelebb álló tudományok törvényeiből. A szociológia tehát nem más, mint történelemből kivont, egy adott időpillanatban jelen lévő társadalmi törvények gyűjteménye, amelyek mind visszavezethetők a természettudományok törvényeire.
A szerző a könyve végén tesz olyan megállapítást is, hogy a történelmi haladás korlátlan, és nincsenek előre meghatározható törvényei. Ez csak annyiban igaz, hogy a történelem előrehaladtával az általános törvények mindig többfajta formában bontakozhatnak ki a véletlen által, de mivel ezek a formák mindig visszavezethetők az alsóbb szintek törvényeire, és végeredményben egy központi magra, amit a matematika képez, a történelmi haladás korlátlansága így csak látszólagos, mert bármilyen formát mégsem vehet fel. Lényegében mindig van egy központi mag, és az bontakozik ki mindig újabb és újabb formában.

Felhasznált Irodalom:

Edward Hallet Carr: Mi a történelem? Osiris Kiadó (Budapest), 1995.

2017. október 20., péntek

Az INTJ személyiségtípus és a Disszociatív személyiségzavar

Az INTJ egy személyiségtípus betűkódja, amely egyike azoknak a személyiségtípusoknak, amely a pszichológia tudománya által leírt személyiségtipológia nyilvántart azok között a személyiségtípusok között, amilyen egy emberi személyiség lényegében lehet. Racionalistáknak és lángelméknek mondják más szavakkal az INTJ személyiségű embereket, ahol a lángelme fogalma nem feltétlenül zseniális képességeket takar, hanem az információk állandó gyűjtésére és analizálására való elhivatottságot. Jellemük lényege azon alapul, hogy életük értelmét az információ és tudás folyamatos gyűjtésében és racionális, logikai alapokon történő analizálásában találják meg. Nagyon szeretnek összefüggéseket és mintázatokat találni általunk összegyűjtött információcsomagokban. Amelyek olykor egymástól távoli területeket foglalnak egybe. Így ezek azok az emberek, akiket környezetük könyvmolynak szokott nevezni. Az általuk összegyűjtött információt új információvá, vagy ötletekké gyúrják össze, de ezeket az ötleteket ritkán valósítják meg. Inkább gondolják a dolgokat, mint csinálják, ezért a környezetük a könyvmolyság mellett nagy álmodozóknak is tekintik őket.

Ugyanakkor a másokhoz fűződő kapcsolataikban erősen korlátozottak, mert nem tudnak ráhangolódni más emberek érzelmeire és személyiségére. A többi ember esetleges gondjait és igényeit is a racionális logika szemüvegén át nézik és analizálják. Ezért a környezetük érzéketlennek és ridegnek érezheti viselkedésüket, ami beszűkítheti szociális kapcsolataikat és akár egy autista szintjével teheti egyenlővé az ilyen emberek társas helyzetét, holott ezek az emberek nem tekinthetők orvosi értelemben autistáknak. Általában olyan szakmákat ajánlanak ezeknek az embereknek, mint a mérnöki tudományok, a filozófia vagy a manuális műszaki képzetségek, ahol fontos szerepet játszik a különféle információk gyűjtése és analizálása. Olyan hírességek tartoznak az INTJ személyiségek közé, mint Friedrich Nietzsche filozófus, vagy Augustus Ceasar római császár. Egyszer kitöltöttem egy személyiségtesztet, amiből kiderült, hogy én magam is INTJ vagyok.
A disszociatív személyiségzavar pedig egy olyan kóros pszichiátriai betegség, amelyet gyakran összekevernek a Schizophreniával, pedig nem sok köze van hozzá. Lényegében a már sok thrillerben és krimiben feldolgozott személyiséghasadást jelenti. Amikor egy ember elméjében több személyiség van jelen, és ezek közül mindig másik kerül felszínre az idő múlásával. Van olyan ember, aki például reggel új ruhákat rajzoló divatbolondként ébred, majd a délelőttöt a pszicholingvisztika professzoraként tölti egy egyetemi katedrán, hogy aztán este parciális differenciálegyenleteket oldjon meg a számítógép előtt a matematika doktoraként. A tudomány számára egészen zavarba ejtő ez az állapot ugyanis ezeknek az embereknek az egyes személyiségeihez egészen eltérő képességek társulhatnak, mint például magasabb vagy alacsonyabb IQ. Jobbkezesség az egyik személyiségnél, míg a másiknál balkezesség. Van olyan eset, hogy az egyik művészi szinten rajzol, míg a másik egyáltalán nem tud rajzolni.

Ezeknél az embereknél szokott megtörténni az a pszichothrillerekből jól ismert jelenet, hogy az illető számára egyszer csak elsötétül a világ aztán teljesen ismeretlen helyen ébred, mert időközben egy egészen másik személyiség vette át az uralmat a tudata felett. A tudomány ma még nem ismeri ennek a betegségnek az okait, gyermekkori traumákra gyanakszanak, amelyek előidézhetik, de ez nem bizonyított. Nőknél gyakoribb, mint férfiaknál, illetve az amerikai kontinensen gyakrabban diagnosztizálják, mint Európában. Ennek az oka sem tisztázott. Miért írok most erről? Azért, mert arra gyanakszom, hogy ez a két állapot, vagyis az INTJ személyiség megléte, és a disszociatív személyiségzavar talán valamilyen formában az ellentéte lehet egymásnak. Az INTJ személyiségű ember információkat és tudásanyagokat gyűjt, és azokat gyúrja össze valamiféle magasabb egységbe, tehát egymástól eltérő személyiségű emberek előállított tudását, életművét kapcsolja össze egymással magasabb egységgé, míg a disszociatív személyiségzavaros pont ennek az ellenkezőjét teszi. Szétforgácsolja magát egymástól eltérő tudásanyagot létrehozó egyedi személyiségekké. Nemrég láttam a legújabb pszichothrillert, amely ilyen disszociatív személyiségzavarral küzdő emberről szól. A filmben állatgondozóként dolgozik az illető, azt hiszem. 23 különféle személyisége van, és kialakulóban van egy 24.-ik, amelyben az általa gondozott állatokkal azonosul. Ezért elrabol 3 fiatalkorú lányt, hogy azok fogadóbizottságként legyenek jelen a 24. személyiség érkezésénél, akiket ez a születő állatias lény megölhet. Erről szól nagyjából a film. Érdekes, hogy ez a film a személyiség szétforgácsolódásának csúcsát az elállatiasodásban véli felfedezni, míg az egyik leghíresebb INTJ Friedrich Nietzsche az állati létforma ellenkezőjének, vagyis ez emberfeletti ember mítoszának a feltalálója volt.
Talán tényleg lehet valami igazság abban, hogy míg az eltérő személyiségek által létrehozott tudás egységbefoglalása, vagyis az egységre való törekvés az emberfeletti létformák felé vezet, addig személyiség szétforgácsolása az állati létformák felé veszi az irányt? Szerintem érdemes lenne az orvostudománynak összehasonlítania az INTJ-k és a disszociatív személyiségzavarosok állapotát, illetve agyműködését. Kíváncsi lennék, hogy mire jutna akkor.

Felhasznált Irodalom:

MBTI csoport: INTJ  http://lelektanitipusok.utkereso.eu/racionalistak/intj/
Disszociatív személyiség https://hu.wikipedia.org/wiki/Disszociat%C3%ADv_szem%C3%A9lyis%C3%A9g
Széttörve film: https://port.hu/adatlap/film/mozi/szettorve-split/movie-177951

2017. szeptember 17., vasárnap

A Spidron fraktál, mint a jelentésalapú nyelvek lehetséges szimbóluma

A világ nyelvei ma mind kivétel nélkül szimbólumalapú nyelvnek tekinthetőek, ahol egy-egy tárgyat, fogalmat vagy egyéb más konkrét vagy elvont formában létező dolgot egy-egy nyelvi szimbólum jelöl. Nyelvi karakterekből összerakott szó, vagy a képírás időszakában még grafikai elemekből összerakott képi jel. Miért mondom ezt? Talán létezhet másfajta nyelv is? Kérdezhetné az olvasó. Az Arrival, vagyis Érkezés című nemrég megjelent sci-fi filmben arról van szó, hogy a hozzánk látogató földönkívüliek úgynevezett jelentésalapú nyelvvel kommunikálnak egymással, amely képes tárgyak, fogalmak, jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát, mint például a kalapács lehetséges formáinak végtelen sorát egyetlen szimbólummal kifejezni. Tehát nem egy szimbólum jelöl egy dolgot, hanem egy szimbólum akár végtelenül sok dolgot is jelölhet a jelentésalapú nyelvek esetében. A filmben ezt a földönkívüliek által alkalmazott nyelvi szimbólumokon belüli matematikai összefüggések teszik lehetővé.
A kérdés az, hogy létezhet e olyan mesterséges, vagy természetes forma, illetve szimbólum, amiben megvannak azok a matematikai összefüggések, amelyek lehetővé teszik, hogy bennük jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát eltároljuk? Ennek megválaszolásához először is a káoszelmélet tudományát kell közelebbről szemügyre vennünk. A káoszelmélet olyan bonyolult, többkomponensű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyeknek viselkedése az őket leíró determinisztikus törvények ellenére sem jelezhető előre hosszú távon. Az ilyen rendszerek nagyon érzékenyek a kezdőfeltételekre. Tehát ha a rendszer viselkedését meghatározó kezdőfeltételekben akár a legkisebb eltérés, vagy valamilyen új külső behatás lép életbe az a rendszer hosszú távú viselkedését nagymértékben eltérítheti annak előre determinált menetétől. Az időjárás például egy többkomponensű rendszer, nagyon sok tényező, kezdőfeltétel határozza meg, hogy valahol éppen vihar van e, vagy süt a nap.
Ha ezekben az időjárást meghatározó kezdőfeltételekben valahol egy kismértékű külső behatás avatkozik bele, például, ha valahol a Föld felszínén meglebbenti a szárnyát egy pillangó, akkor ez nagy kihatással van az időjárás további menetére. Így a pillangó szárnycsapása vihart eredményezhet valahol a Föld másik részén, ahol egyébként sütne a nap. Ezt nevezik pillangóhatásnak, ami tömören azt jelenti, hogy a kezdőfeltételekben való kismértékű eltérés nagy hatással van a rendszer további működésére. Az időjáráshoz hasonló komplex rendszerek még a gazdaság, vagy a lemeztektonika stb. is, amelyek szintén érzékenyek a kezdőfeltételekre. A káoszelméletnek a geometriára is nagy hatása volt. Hatására jött létre a fraktálgeometria, ahol a fraktálok a sima felületekkel szemben végtelenül gyűrött és érdes felületeket jelölnek, amelyekben alapvető jellemző az önhasonlóság. Mit például a földi kontinensek partvidékei esetében, ahol a partvidék vonala korántsem sima, hanem végtelenül szabdalt és göcsörtös. Ha megnézzük a partvidék egy tízméteres részét, akkor bemélyedésekkel, kiszögellésekkel tarkított sziklákat láthat mindenki. Ha pedig megvizsgáljuk kis nagyítású mikroszkóppal a sziklák felszínét, akkor láthatjuk, hogy az sem sima, hanem szintén göcsörtös, sűrűn kiálló részek vannak a felületén. Ha nagyobb nagyítású mikroszkóppal vizsgáljuk meg, akkor ezeknek a kiálló részeknek a felületén is találhatunk újabb kiálló részeket, és így tovább a végtelenségig.
Ezt a végtelenül szabdalt és göcsörtös felületet nevezzük fraktálmintázatnak, amely önhasonló is egyben, hiszen a kisebb méretekben látható göcsörtösség nagyjából ugyanolyan mintázatokat követ, mint a nagyobb méretekben látható göcsörtösség. A szikla felületén mikroszkóppal megvizsgált szabálytalan felület nagyjából ugyanolyan, mint a tíz méter hosszban látható sziklás partvidék. Ez az önhasonlóság az, ami rokonítja a fraktálokat a káoszelmélet rendszereinek nonlinearitásával, vagyis a kezdeti feltételekre való érzékenységével, hiszen a pillangóhatás értelmében a kaotikus rendszerek egyszerre determinisztikusak és véletlen jellegűek. Viselkedésük előre jelezhető bizonyos mértékben, de nem teljesen. Csak azt tudhatjuk róluk előre, hogy hosszú távon a rendszer egyes időszakokban mért viselkedése hasonlítani fog a többi időszakokban mért viselkedésére, de nem lesz teljesen olyan, mint ahogy a fraktál mintázatok is csak hasonlítanak önmagukra az egyes mérettartományokban, de nem teljesen ugyanolyanok. Erre mondják, hogy a kaotikus rendszerek viselkedése csak statisztikai jelleggel jelezhető előre, de nem teljes pontossággal.




A következő kérdés, hogy létezhet e olyan kaotikus rendszer, ahol a pillangóhatások nem egymástól függetlenül nyilvánulnak meg az egyes esetekben, mint az időjárás esetében, hanem összefüggő rendszert alkotnak. A válasz igen. Ez pedig a tőzsde. Soros György a híres tőzsdén meggazdagodott milliárdos pénzügyi nézeteinek az alapja a visszahatás elmélete. Soros szerint a tőzsdén a befektetők gondolatai és várakozásai a részvények jövőbeni állapotát illetően általában tévesek. Ugyanis a tőzsdén az emberek várakozásai, és az ebből kialakuló cselekedetek hatással vannak a részvények árára, de a részvények így kialakuló ára aztán visszahat a befektetők gondolataira és cselekedeteire. Méghozzá úgy, hogy ha megfelelt a befektetők várakozásainak, akkor megerősíti őket, ha pedig nem akkor módosítja őket, hogy az így megerősödött vagy módosult vélemény ismét hatással legyen az árakra és így tovább a végtelenségig. Tehát a szerző szerint a tőzsdei áringadozások sohasem állapodhatnak, és nem is állapodnak meg, semmilyen egyensúlyi szinten, mert az árak és a befektetők nézetei között örökösen ismétlődő oda-visszahatás van akárcsak egy pingpong játékban. Az mindenképpen alátámasztja a szerző nézeteit, hogy a tőzsdén sohasem áll meg az áringadozás.
Soros rendszerében tehát a tőzsdei spekulánsok várakozásai, illetve a tőzsdei árak pillangóhatásként hatnak egymásra oda vissza. A spekulánsok várakozásainak kismértékű módosulása nagy hatással van a tőzsdei árakra, illetve a tőzsdei árak kismértékű változásai nagy hatással vannak a spekulánsok várakozásaira, és így a tőzsdei spekulációban és a tőzsdei árak alakulásában a pillangóhatások nem egymástól függetlenül megnyilvánuló tényezők, hanem összefüggő rendszert alkotnak. Ha pedig jobban belegondolunk abba, hogy milyennek is kell lennie annak a szimbólumnak, amelyben a matematikai összefüggések akár végtelenszámú jelentést, vagy jelentésárnyalatot is le tudnak tárolni, akkor azt kell mondanunk, hogy olyannak, amely bármilyen struktúrájú információt le tud tapogatni és önmagában eltárolni. Hiszen az információ, mint például egy bármilyen hosszúságú könyv, vagy folyóirat szövege lényegében bármilyen struktúrájú lehet végtelen sokfajta módon meg lehet írni egy könyvet, vagy egy folyóirat cikket.
Erre a normál fraktál nyilvánvalóan nem alkalmas, hiszen az csak olyan típusú információt tud eltárolni, aminek a szerkezete önhasonló. Olyan fraktálra van szükség, amely bármilyen struktúrájú információt le tud kódolni és le tud tárolni. Ez pedig nyilvánvalóan csak egy olyan fraktál lehet, ami nem az egymástól független nonlinearitást, tehát a kezdeti feltételekre való érzékenységet és az ebből eredő determinizmus és véletlenség kettősséget, hanem a nonlinearitások, vagyis véletlenség és determinizmus kettősségek összefüggő rendszerét jeleníti meg. Tehát ami a Soros által felvázolt tőzsdei mozgásokat jelenítik meg, ahol a pillangóhatások pingpong játékot játszanak egymással, mert csak egy ilyen rendszer tud letapogatni bármilyen struktúrájú információkat. Ahol a rendszer az információ letapogatásakor mindig másképp változó struktúrákkal szembesül, amelyek módosítják az ő viselkedését, hogy tudjon alkalmazkodni a struktúra újabb részeinek megváltozott állapotához visszahatva a struktúrára, hogy aztán a struktúra más részeinek újabb változása ismét visszahasson a rendszerre, hogy aztán az újra alkalmazkodni tudjon hozzá és így tovább a végtelenségig. Csak egy ilyen speciális fraktál lehet az, amely képes olyan szimbólumokat alkotni, amelyek bármilyen struktúrájú információkat le tudnak tapogatni.
Ennek a speciális fraktálnak kell rendelkeznie még egy tulajdonsággal is, nemcsak bármilyen struktúrájú, hanem bármilyen mennyiségű információt is gond nélkül le kell tudni tárolniuk. Az utolsó kérdés, hogy létezik e ilyen fraktál, amely ezeknek a feltételeknek megfelel? A válasz igen. Ez nem más, mint a Spidron fraktál. A Spidron egy geometriai alakzat, amit egy Erdély Dániel nevű magyar iparművész talált ki. Azóta nagy hírre tett szert a magyar és a nemzetközi tudományos médiában. Azonban nehéz megmondani, hogy mitől is olyan érdekes ez az alakzat, úgyhogy a legegyszerűbb, ha rögtön mutatok róla egy képet.






A fenti ábrán egy háromszögekből összerakott Spidron alakzat látható, ahol ezek a háromszögek a csúcsok felé haladva egyre kisebbek lesznek. Ezek a csúcsok láthatóan egy végtelenül kicsi pont felé konvergálnak, ahogy a háromszögek bennük egyre kisebbek és kisebbek lesznek, így valószínűleg a háromszögekből is végtelenül sok van, hiszen a végtelenül kicsi és a valamennyire nagy között mindig végtelen a különbség, és azoknak a mérete szintén a végtelenül kicsi felé konvergál. A Spidron tehát így egy végtelen felületet foglal magában egy véges térrészen belül akárcsak a fraktálok, és így kimondhatjuk, hogy maga is egy speciális fraktálnak tekinthető. Ha pedig közelebbről megnézzük ezeket a folyamatosan kisebbedő háromszögeket, akkor az a benyomásunk támad, mintha a Soros által felvázolt pingpong hatás tárulna elénk, hiszen a csúcsok felé haladva az egyik háromszög kisebbedése determinálja az utána következő háromszög kisebbedését az meg az utána következőjét és így tovább a végtelenségig. Visszafelé haladva pedig az egyik háromszög nagyobbodása meghatározza az utána következő háromszög nagyobbodását, és így tovább. A háromszögek méretei determinálják egymást oda-vissza, ez pedig semmi mást nem jelent, mint hogy az a bizonyos speciális fraktál, amelynek belső matematikai összefüggései képesek letapogatni bármilyen struktúrájú információt nem más, mint a Spidron. A Spidron az a fraktálstruktúra, amely elénk tárja a pillangó hatások egymással összefüggő rendszerét, és ami így le tudja kódolni az információ végtelenül változatos struktúráit, illetve ami alapja lehet a jelentésalapú nyelvek szimbólumainak.

Felhasznált Irodalom:

Soros György: A pénz alkímiája, EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT., 1996.
Fractal Geometry – Spidron http://www.econohistory.com/blog/index.php/2010/12/17/fractal-geometry-spidron/
Tilki Csaba: Fraktál alapú képtömörítés, Debrecen, 2007. (Szakdolgozat) https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/2385/;jsessionid=B2A27231F6AE25A0CB9DAFE5DE5F091E?sequence=1
BODOKY TAMÁS: Világszám a bűvös spidron http://index.hu/tudomany/spidron5030/
Érkezés /Arrival/ amerikai sci-fi, 116 perc, 2016 http://port.hu/adatlap/film/mozi/erkezes-arrival/movie-178362
Wikipédia: Fraktál https://hu.wikipedia.org/wiki/Frakt%C3%A1l
Wikipédia: Káoszelmélet https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1oszelm%C3%A9let

2017. szeptember 9., szombat

A mai építészet sivárságáról, és annak orvoslásáról

A manapság épített új épületek sivárságáról, egyhangúságáról már sokan írtak. Ennek legfőbb oka ezen épületek díszítetlensége, lecsupaszított puritanizmusa. Vagy ha van díszítés, akkor annak giccses, cikornyás jellege ami abból fakad, hogy a díszítést nem szakképzett képzőművész tervezte, hanem az építész tervező. Mindez véleményem szerint abból fakad, hogy az építészet, illetve a képzőművészet, gondolok itt szobrászatra, festészetre, üvegművességre stb. Véglegesen kettévált és elkülönült egymástól. Az építész ma már csak épületeket tervez, de nincsenek meg a kvalitásai ahhoz, hogy egy épületre szobrot faragjon, vagy festett üvegablakot készítsen, mint ahogy nem is kap segítséget ehhez képzőművészektől sem, pedig a régi építőcéhekben még együtt dolgozott a kőműves a szobrásszal, illetve a freskófestővel, vagy az üvegablak festővel. Ma már írtam egy cikket arról, hogy a régi művészet szépségeinek újjáélesztéséhez elengedhetetlen a felhasznált anyagok nemesítése. Most arról írnék, hogy mi szükségeltetik az építészeti formák nemesítéséhez. Véleményem szerint ezt egyszerű gazdasági intézkedésekkel lehetne kieszközölni. Az államnak anyagilag kellene támogatnia azokat az építész tervező cégeket, akik építészmérnökök mellett képzőművészeket is alkalmaznak, mint például szobrászokat, vagy festőművészeket, hogy azok újra együtt tudjanak dolgozni az építészmérnökökkel, mint a régi kőművescéhekben.

Felhasznált Irodalom:

Victor Vasarely: Színes város, Gondolat Kiadó, 1970.

2017. szeptember 2., szombat

A modern anyagok nemesítése, mint a régi művészet újjáélesztésének az alapja

Nemrég a Spektrumon hallottam egy bibliakutató előadását aki járatos a biblia régi nyelvű fordításaiban is, és szerinte Jézus foglalkozása nem ács volt, hanem kőműves, kőfaragó, a rómaiak palotáit és házait építette. Én persze nem tudom megítélni, hogy ez igaz e vagy sem, de örülnék neki, ha igaz lenne, mert a kővel való foglalkozás nemesebb hivatás szerintem, mint a fa megmunkálása, hacsak a rómaiak palotáira, vagy a középkori gótikus katedrálisokra gondolok. A kő az egyik legnemesebb anyag. Sok esetben pedig a modernitás ellenzői, mint például Jankovics Marcell egyik írásában éppen azt hangoztatják, hogy a modern korban épületeink, mindennapi használati tárgyaink egyre hitványabb anyagokból készülnek.
Mint például a beton, a műanyag, vagy a hungarocell. Valóban valószínűtlennek tartom, hogy a középkori gótikus katedrálisok ugyanolyan hatással lennének ránk ma, ha nem kőből, hanem például betonból készültek volna. Ezért az a gondolat merült fel bennem, hogy nem lehetne e olyan kémiai eljárásokat kidolgozni a tudomány segítségével, amely képesek a különféle anyagokat, főként az építőanyagokat és a különféle műanyagokat állagukban nemesíteni. Nemesebbé tenni, hogy hasonlatosakká váljanak a Föld gyomrából kibányászott kövekhez, úgy hogy a modern műszaki tervezés kívánalmainak továbbra is eleget tegyenek.
Ez egy fajta konszenzus lehetne a régi anyagok szépsége és a modern mérnöki tervezés szükségletei között, és ezt az új tudományágat nevezhetnénk akár evolúciós kémiának is. Hiszen a hegyekből kibányászott köveket az evolúció, a Föld erőinek évmilliós, vagy évmilliárdos formálóereje tette olyanná, amilyenek. A kövek szépsége az evolúció eredménye, így a tudománynak olyan kémiai eljárásokat kellene kidolgozni, amelyek valamiképp leutánozzák a geológiai evolúciót. Így hozhatnánk vissza valamit az ókor, vagy a középkor építészetének a szépségéből, mert ahhoz nemcsak az építészeti formák, hanem a felhasznált anyagok nemesítésén át is vezet az út. Biztosan lenne erre fizetőképes kereslet a társadalomban, és a modernitás ellenzőinek száját is betömhetnénk ezzel.

Felhasznált Irodalom:

A Nap szerepe a társadalom életében (tanulmánykötet), Argumentum, Budapest, 2016. Jankovics Marcell: Világos, mint a Nap 189. o.

2017. augusztus 20., vasárnap

A JOBBIK bérúniós tervéről

A Jobbik újabban ugyanúgy hülyíti a népet, mint az MSZP. "Bérúnió" Nem kell Nóbel-díjas közgazdásznak lenni ahhoz, hogy tudni lehessen, hogy Magyarországon nem azért alacsonyak a bérek, mert az Únió nem engedi, hogy magasak legyenek, hanem mert Magyarországon nincs olyan volumenű és minőségű termelés, mint mondjuk Luxemburgban, hogy a gazdaság azt ki tudja termelni a magasabb bért. A bérek nem szimpla politikai döntés eredményei, hanem a mindenkori termelés függvényei. A Jobbik már teljesen felhagyott a cigánykérdés hangoztatásával is, aminek még valamennyire jobboldali és nemzeti színezete volt, és belekezdett a sok elzüllött, műveletlen lumpenproli hülyítésébe, hogy így szerezzen szavazatokat, ugyanúgy, mint az MSZP. Tiszta baloldali párt lett belőle. Kulturális marxista párt.

2017. augusztus 16., szerda

Közlemény a blogom olvasói számára!

Bizonyára észrevették, akik figyelemmel kísérik a blogomat, hogy az utóbbi időben kevesebb cikket jelentettem meg, mint szoktam. Ennek az oka az, hogy 90-100 A4-es oldalas cikkek publikálásának, amiket eddig itt rendszeresen megjelentettem ezen a blogon már nem látom értelmét. Egyrészt ilyen formában nem olvassa itt végig őket szinte senki, másrészt ezek nem ilyen internetes blogba valók, hanem papíralapú könyvbe rendesen összerendezett formában. Így úgy döntöttem, hogy a nagyobb lélegzetű írásaimat majd könyvben fogom megjelentetni egy későbbi időpontban, ha sikerült összekuporgatnom a pénzt a kiadásukra, illetve ha az egyéb feltételek is megértek rá. Egy verses könyvet már sikerült megjelentetnem, így gondolom ezeknek az írásaimnak a megjelentetése sem fog akadályba ütközni. Már több könyv megjelentetéséhez is összegyűlt megfelelő mennyiségű anyag, így már csak idő kérdése, hogy megjelentessem őket. Ezen a blogon ezentúl csak kisebb lélegzetű, rövidebb írásokat fogok közölni. Megértésüket előre is köszönöm!

2017. augusztus 14., hétfő

A nyelv paradoxona a technikával és a művészettel kapcsolatban

Korunk nagyarányú és felgyorsult társadalmi fejlődésével kapcsolatban felmerül a kérdés egy terjedelme miatt nehezen átlátható és vizsgálható képződménnyel, konkrétan a nyelvvel kapcsolatban, hogy hogyan hat ez a társadalmi fejlődés a nyelvre. milyen megállapításokat, vagy gondolatokat alkothatunk ezzel kapcsolatban, ha a nyelv fejlődését egészében csak nehezen láthatjuk is át? Ezzel a kérdéssel foglalkozik ez a cikkem.
Ernst Fischer: A nélkülözhetetlen művészet című könyvében többek között a nyelv kialakulásával is foglalkozik, amiben szerinte döntő szerepet játszott a szerszámkészítés kialakulása. Az ősember, akinél még nem alakult ki a szerszámkészítés tevékenysége, az állatokhoz hasonlóan egységesnek látta az őt körülvevő természetet. Képzelete nem különítette el annak részeit. Ez csak a szerszámkészítés megjelenésével történt meg, hiszen a szerszámok készítéséhez és megmunkálásához éppen arra van szükség, hogy az ősember képzelete elkülönítse a természet egy részét, mondjuk egy fadarabot, vagy egy követ, hogy azt ki tudja szakítani természeti összefüggéseiből, hogy saját céljaira fel tudja használni.
A szerző előtt már sok tudós felvetette, hogy a nyelv kialakulása összefüggésben van az emberi munka megjelenésével, hiszen az emberi közösségben az embereknek csak a munkavégzés által lesz mondanivalójuk egymásnak. Azonban a szerző szerint a nyelv nemcsak, mint információátvivő áll kapcsolatban a munkavégzéssel és a szerszámkészítéssel, hanem mint az ősember számára még egységes természeti világ egyes részeinek elkülönítője, hogy ezáltal lehetőség nyíljon az ősember számára, hogy ezeket az elkülönült részeket saját céljaira használja fel.
Azzal, hogy az ősember a természeti világ részeinek szavak formájában neveket adott, elkülönítette és kiszakította azokat természeti összefüggéseiből, hogy saját céljaira használhassa fel, és ha jobban meggondoljuk, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy az emberi közösségen belül ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy a természet egyes részeit az ember saját céljaira használja fel. Ha a csoporton belül egy ember közölni akarja a másikkal, hogy adott közös munka elvégzéséhez a fehér festékkel megjelölt fát kell kivágnod az erdei ösvény szélén, ha arra jársz. Akkor a csoporton belül az embereknek rendelkezniük kell a fehér festékkel megjelölt fa fogalmával. Amely azt elkülöníti a természet többi részétől, hogy ezt egymással közölni tudják, hogy aztán később a fehér festékkel megjelölt fát a közös munka során saját céljaikra fel tudják használni.
A különféle tárgyak nyelvi jelekkel, szavakkal való megjelölése tulajdonképpen egyfajta általánosítást jelent. Hiszen például a kalapács, mint szerszám, végtelenül sokféle alakot felvehet attól függően, hogy hány barázda van a fából készült nyelén, milyen formára munkálták meg a fémből készült fejét stb. Azonban bizonyos határon túl nem térhetnek el egymástól a kalapácsok formái, vagyis hasonlóaknak kell lenniük egymáshoz, különben már nem nevezhetnénk őket kalapácsoknak. Így kijelenthetjük, hogy a tárgyaknak való névadás egyfajta általánosítást jelent. Végtelenül változatos formájú tárgyak egy csoportját néhány hasonló tulajdonságuk alapján azonos kategóriába soroljuk. Ez az eljárás tette lehetővé az ember számára a szerszámkészítést és a technikai civilizáció életre hívását, ami valamiféle természetfeletti, vagy mondjuk így: szellemi világot jelent, a szerző szerint, a természeti világgal szemben.
Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a szerszámkészítés, és a technikai fejlődés a nyelv fejlődését az általános fogalmak, szavak, nyelvi jelek megjelenésének, vagy nevezzük így: a szimbólum alapú nyelv megjelenésének irányába viszi. Miért mondom ezt? Talán létezhet másfajta nyelv is? Kérdezhetné az olvasó. Az Arrival, vagyis Érkezés című nemrég megjelent sci-fi filmben arról van szó, hogy a hozzánk látogató földönkívüliek úgynevezett jelentésalapú nyelvvel kommunikálnak egymással, amely képes akár jelentésárnyalatok végtelen sorát, mint például a kalapácsok formáinak végtelen sorát egy szimbólummal kifejezni. A mi nyelvünkben ez nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen ahhoz, hogy a kalapácsok formáinak végtelen sorát nyelvi jelekkel megjelöljük, végtelenül sok nyelvi szimbólumra lenne szükség. A filmben ezt a földönkívüliek által alkalmazott nyelvi szimbólumokon belüli matematikai összefüggések teszik lehetővé.
A szimbólum alapú nyelveken kívül tehát elméletben létezhetnek úgynevezett jelentésalapú nyelvek is, amelyek úgy teszik lehetővé a körülöttünk lévő világ megismerését, hogy annak részeit ne különítsük el egymástól, hanem azt egységben lássuk, akárcsak az ősember, hiszen egy olyan nyelv, amely képes jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát egyetlen szimbólumban megjeleníteni az egyértelműen egységben láttatja a világot az emberrel. Így a jelentés alapú nyelv megjelenése valamiféle visszatérés lenne a természethez, hiszen a híres filozófus Spinoza is az egységben látta a természet lényegét, amikor azt mondta, hogy a természet egy Istennel.
A társadalomban egy másik civilizációs produktum igényli a leginkább a jelentés alapú nyelv megjelenését, mégpedig a művészet. A művészet a közösség, vagy az ember egyéni élményvilágát jeleníti meg az anyag különböző megjelenési formáiban, szobrokban, festményekben stb. Ezek az élmények pedig olyan üzeneteket, mondanivalókat közvetítenek, amelyeket a mi technikára szakosodott általános fogalmainkkal nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk kifejezni. A különböző művészi élmény, vagy hangulatárnyalatokat csak olyan nyelvi eszközökkel lehetne szabatosan kifejezni, amelyek lehetővé teszik a kalapácsok végtelenül sokféle formáinak egy szimbólummal való leírását is. Tehát erre a jelentés alapú nyelvek lennének a legalkalmasabbak.
Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy a technikai és társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egyre több technikai eszköz áll a rendelkezésünkre, amelyek a természettől elkülönített tárgyi valóságot jelentenek, vagy másként természetfeletti világot. Ezzel együtt egyre több szakszó, általános fogalom keletkezik a nyelvben, amelyek a természettől elkülönített, természetfeletti tárgyi valóságot jelenítik meg, és ez egyértelműen a szimbólum alapú nyelv formái felé viszi a nyelv fejlődését. Másrészt viszont a technika fejlődésével párhuzamosan azt láthatjuk, hogy a művészet egyre inkább egyéniesedik. A gazdaságban a munkamegosztás kialakulásával, a különféle társadalmi osztályok elkülönülésével a művészi alkotómunka egyre inkább elkülönül az emberi közösség kollektív szellemétől, és egyéni alkotómunkává lényegül át, ami az egyéni, individuális élményvilág hangsúlyosabbá válását teszi lehetővé a művészi alkotásokban. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyelvnek egyre több fajta művészi élményt kellene leírhatóvá tennie a különféle művészi alkotások tudományos elemzéséhez. Ami viszont egyértelműen a jelentés alapú nyelv formái felé tolja a nyelv fejlődését.
A társadalmi fejlődés tehát két egymással ellentétes irányba tolja a nyelv fejlődését, egyrészről a technikai fejlődés egyre több technikai eszköz létrejöttét segíti elő. Amely egyre több általánosított fogalom, nyelvi jel létrejöttét, vagyis a nyelvnek a szimbólum alapú nyelv irányába való fejlődését jelenti egyben. Viszont a technikai fejlődéssel párhuzamosan a művészi alkotómunka egyre inkább egyéniesedik és individualizálódik, és az így felhalmozódott egyre nagyobb mennyiségű művészi élményanyag leírása és tudományos elemzése a jelentés alapú nyelv formáinak megjelenését teszi szükségessé a nyelvben. A társadalmi fejlődés ilyenformán a nyelv szempontjából egyszerre jelent a természeti létállapottól való eltávolodást, és a természeti létállapotba való visszazuhanást. Ezt nevezem én a nyelv paradoxonának a technika és a művészet szempontjából. Jómagam a jövőben szorgalmaznám a nyelvészek számára ennek a két tendenciának a párhuzamos elemzését a nyelvben, hiszen talán ez tenné lehetővé a társadalmi fejlődés hatásának kielemzését a nyelvre vonatkozóan.

Felhasznált Irodalom:

Ernst Fischer: A nélkülözhetetlen művészet, Gondolat Kiadó, 1962.

Érkezés /Arrival/ amerikai sci-fi, 116 perc, 2016 http://port.hu/adatlap/film/mozi/erkezes-arrival/movie-178362

2017. augusztus 2., szerda

A tudomány skálafüggetlen hálózatai és a játékelmélet

Az úgynevezett sklálafüggetlen hálózatokat egy Barabási Albert László nevű magyar fizikus fedezte fel. Alapelvük pedig abban összegezhető, hogy kis fokszámú, vagyis kevés másik ponthoz csatlakozó pontjaik sűrű részhálókat alkotnak, és ezeket a részhálókat nagy fokszámú, tehát sok másik ponthoz csatlakozó, csomópontok kapcsolják össze. Skálafüggetlen hálózatnak tekinthető e legtöbb hálózat a természetben és a társadalomban. Így például a tudományos kapcsolatok szerzőségi hálózatai, ahol a szerzők egymásra hivatkoznak, és vannak olyan szerzők, akikre nagyon sokan hivatkoznak, (ők a nagy fokszámú csomópontok) illetve vannak szerzők, akikre nagyon kevesen. Vagy ilyen például a filmszínészek hálózata, ahol egyes színészek nagyon sok más színésszel játszanak együtt, mások nagyon kevéssel. De ilyen az internet hálózata is, ahol van olyan weboldal, amire nagyon sok hivatkozás mutat, más weboldalakra pedig nagyon kevés.

A játékelmélet a matematika egyik ága, amely azzal foglalkozik, hogy hogyan a legésszerűbb viselkedni olyan helyzetben, amikor személyközi kapcsolatokban, és szükségszerű döntést követelő helyzetekben, minden résztvevő lehetséges döntésére hatással van a többi résztvevő lehetséges választása. Az ilyen helyzetekben fellépő lehetséges viszonylatok száma végtelen. Az egyik legismertebb ilyen viszonylat az úgynevezett Nash-egyensúly. Ez lényegében az adott helyzetben résztvevők stratégiáinak olyan stratégia együttesét jelenti, ahol az egyes résztvevők stratégiája a lehető legjobb választ adja az összes többi résztvevő stratégiájára. Magyarul olyan állapotot jelöl, ahol egyik résztvevőnek sem éri meg változtatni a stratégiáján, ha a többi résztvevő sem változtat rajta, mert nem járna vele jobban.

Ez a cikk azt vizsgálja, hogy mikor áll be ehhez hasonló egyensúly a tudomány skálafüggetlen hálózataiban. A tudományos világ az egyik legkeményebb versenyt jelenti a professzionalizálódott szakmák körében, hiszen minden tudós vérre menő harcot vív a reputációért, a tudományos elismerésért, de egyedinek is tekinthető abban az értelemben, hogy a tudósok az egymás közti verseny ellenére egymástól függnek. Csak egymástól kaphatják meg ezt a tudományos elismerést, amiért versengenek, és ez sajátos helyzetet teremt abban azzal együtt, hogy a tudományos világ hálózata skálafüggetlen. Mint tudjuk, a legtöbb hálózat a természetben és a társadalomban skálafüggetlenségre törekszik. Ez egy természeti törvénynek tekinthető szinte mindenhol, így a gazdaság farkastörvényei közepette is. Vannak akik nagyon sikeresek a gazdasági versenyben, és ők uralják a személyközi kapcsolatok legnagyobb hányadát a társadalomban.

Nincs ez másképp a tudományban sem, ahol egyesek a tudományos elismerések legnagyobb hányadát uralják. Az ő írásaikra hivatkoznak a legtöbben, ők uralják a legmagasabb posztokat az egyetemi katedrákon. Lehet, hogy ők akár adott esetben a tudományos sikerek egészét is magukévá tehetnék egy-egy adott területen. Ekkor azonban az történne, hogy másoknak nem maradna semmiféle elismerés a tudomány egy adott területén, és ezek a személyek fellázadnának az adott személy ellen, aki a nagy fokszámú hálózati csomópontot alkotja, és az adott terület egyetemi katedráit uralja. Ami már ő magának sem lenne jó, hiszen ezután nem lennének tudóstársai, akiktől az elismerést kapja, és az ő tudós nimbusza is leáldozna amiatt, hogy a tudományos világban a tudósok az elismerést egymástól kapják.

Ez ellen a nagy fokszámú hálózati csomópontot alkotó személy csak úgy védekezhet, ha bizonyos számú tudományos elismerést átenged a tudóstársainak is, de tudóstársai tudományos elismeréseinek a megszerzését uralma alá vonja, ő koordinálja, hogy elismerésüket továbbra is ő kapja annak ellenére, hogy ők is részesülnek valamennyi elismerésben. Ez az oka annak, hogy a legismertebb tudósok túlnyomó többsége a tudományos munka mellett tudományszervezéssel is foglalkozik a tudományos világban. Koordinálja kezdő tudóstársai tudományos előmenetelét, segédkezik a doktori disszertációk megírásában, tudósokat mutat be egymásnak stb. A kérdés az, hogy mikor lép fel egyensúly egy ilyen helyzetben? Azt kell mondanunk, hogy akkor, ha a kevesebb tudományos elismeréssel rendelkező tudósok, tehát a hálózat kis fokszámú csomópontjait képező személyek tudományos képességei, vagyis a tudományos elismerés megszerzésére irányuló képességei, nem haladják meg azt a szintet, amit mint tudományos elismerést, a sok tudományos elismeréssel rendelkező tudósok a tudományszervezéssel, tehát az ő tudományos előmenetelük koordinálásával nekik nyújtanak.

Egy olyan hálózatban, amely a természet törvényei szerint a skálafüggetlenségre törekszik, ugyanakkor verseny van benne a kapcsolatokért, de ezeket a kapcsolatokat a tagok csak egymástól kaphatják meg, csak ilyen formában jöhet létre a játékelméletből ismert egyensúlyi helyzet, amelynek matematikai kifejtését én a matematikusokra bízom, ez csak egy elméleti levezetés volt.

Felhasznált Irodalom:

Nash-egyensúly: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nash-egyens%C3%BAly

Játékelmélet: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1t%C3%A9kelm%C3%A9let

Barabási Albert László: Behálózva - A hálózatok új tudománya, HELIKON KIADÓ KFT., 2013.

2017. július 9., vasárnap

A térinformatikai adatbányászat alkalmazása a Google Trends térbeli adatainak elemzésére

Az adatbányászat az egyik legújabb tudományág az informatika területén. Eredete az elektronikus kereskedelem megjelenéséig nyúlik vissza, és lényegében arról szól, hogy nagymennyiségű elektronikus adathalmazban különféle összefüggéseket, mintázatokat fedezhessünk fel. Mint például az úgynevezett társítási mintázatok a kereskedelmi adatok területén. Ahol az adott adatbázisban, amit elemzés alá kell vetni, vannak egyrészt a vásárlók adatai, továbbá a termékek adatai, amiket megvásároltak. Egy ilyen adatbázisból ki lehet elemezni olyan statisztikai adatokat, hogy egyes vásárlók milyen termékeket vásároltak meg egyszerre. Például, hogy a kenyeret vásárlók hány százaléka vett a kenyér mellé tejet is. Ezt hívják az adatbányászatban társítási szabályok elemzésének, hogy ha az adott adatbázis egyes elemei kapcsolatba hozhatók egyes elemekkel, mint például a vásárló a kenyérrel, akkor mennyire hozható kapcsolatba más elemekkel is, esetünkben a tejjel.
A térinformatika szintén egy modern tudományág. A térképen ábrázolható földrajzi adatok informatikai eszközökkel történő elemzésével foglalkozik, és a kereskedelem mellett korunkban a térinformatika területén is egyre inkább teret hódít az adatbányászat. Ugyanis a térképen ábrázolható adatokban is lehet ugyanilyen társítási szabályokat keresni, például lehet elemezni a földrajzi adatokat úgy, hogy ha a térképen ábrázolt városok összességében azokat a parkokat nézzük, amelyek közelében iskola van, akkor megvizsgálhatjuk, hogy az ilyen parkok közelében milyen arányban vannak, mondjuk, sportcentrumok is. Ha nagy arányban, akkor találtunk egy mintázatot, miszerint, ha a térképen egy park közelében iskola van, akkor nagy valószínűséggel sportcentrum is van a közelében, tehát az iskolák, a parkok és a sportcentrumok valamilyen módon összefüggnek egymással.
Nem csak távolságok, hanem irányok esetében is végre lehet hajtani ilyen elemzéseket, mint esetünkben, ha bizonyos parkoktól észak-keletre van egy iskola, akkor az ilyen parkoktól észak-keletre milyen arányban található egy sportcentrum is. A Google Trends internetes alkalmazás pedig a Google kereső keresési adatait elemzi térbeli összefüggésekben. Például ebben az alkalmazásban meg lehet nézni egyszerű rákereséssel, hogy melyik földrajzi helyen milyen arányban kerestek rá az emberek bizonyos kulcsszavakra. Például, hogy Amerika területén melyik államban keretek rá legtöbben a „katolikus” kifejezésre.
Így ha térképet állítanánk össze az egyes kereső kifejezések alapján a világról. Hogy hol milyen kulcsszóra mennyien kerestek rá a világon, akkor a térinformatikai adatbányászat szabályai szerint egy ilyen térképen is kereshetnénk társítási szabályokat. Mint például, hogy ha a világon a megyék között egy megyében 50000-en kerestek rá a „katolikus” kulcsszóra, és ez volt legmagasabb keresőszám a megyék esetében, de sok olyan megye is volt, ahol 25000 és 50000 közötti volt e kereső kifejezésre rákeresők száma, tehát 50% fölötti. Továbbá hasonló a helyzet mondjuk a sci-fi, és a fantasy kereső kifejezések esetében is, akkor lehetne elemezni, mondjuk, azt, hogy ha a katolikus kulcsszó esetében a legmagasabb keresőszámú megyéhez képest 50% fölötti keresőarányú egyes megyék közelében vagy egy a sci-fi kulcsszó esetében ugyanígy 50% fölötti keresőarányú megye, akkor szintén a közelében van e egy ugyanígy 50% feletti keresőaránnyal rendelkező megye a fantasy kulcsszó esetében is. Vagy ugyanezt kielemezhetnénk a földrajzi irányok esetében is a fent már tárgyalt módon.
Egy olyan alkalmazást kellene fejleszteni tehát, ahova begépelünk, mondjuk, három, vagy több kulcsszót, és automatikusan kielemzi a kulcsszavakra legtöbben rákeresett lakosokat magában foglaló megyék egymáshoz viszonyított térbeli adatait. Ezzel egy szinte kimeríthetetlen térbeli elemző eszközre tehetnénk szert, és valamilyen formában össze tudnánk kapcsolni egymással a földrajztudományt és a nyelvtudományt.

Felhasznált Irodalom:

Micheline Kamber: Adatbányászat: Koncepciók és technikák, Panem, 2004.

Google Trends újítások http://longhand.hu/keresooptimalizalas_/google-trends-ujitasok.php#gref

2017. június 4., vasárnap

Feladat szerkesztő alkalmazás természettudományokat tanító pedagógusoknak és diákoknak

Az online oktatási alkalmazás, meg szeretnék valósítani tehát a természettudományos feladatok könnyebb kitalálását és szerkesztését szeretné elősegíteni. Hogy hogyan, azt a matematikai függvényeken és sorozatokon, illetve sorokon keresztül szeretném szemléltetni. Gondolom, hogy mindenki ismeri ezeket az általános és középiskolai tanulmányaiból. Ha már elfejeltették volna, akkor most röviden írok róluk. A sorozat a matematikában lényegében meghatározott szabályok szerint képzett számok sorozatát jelenti ahol a sorozat számait a számnak a sorozatban elfoglalt helyének sorszámából képezik úgy, hogy ezzel a sorszámmal különféle számtani műveleteket hajtanak végre. Létezik számtani és mértani sorozat, én most az egyszerűség kedvéért csak a számtani sorozatokat tárgyalom. A sorok pedig a sorozatok egy speciális esetének tekinthetőek, most ezekkel sem foglalkozom. Vegyük például az alábbi sorozatot ahol (n) a sorozat tagjainak sorozatban elfoglalt helyének sorszáma:

an = -5+2*(n-1)

Ha n=1, vagyis a sorozat egyes sorszámmal jelölt, tehát első tagját vesszük, akkor a képlet -5+2*(1-1) lesz ami -5-el egyenlő. A sorozat második tagjánál ahol n=2 a képlet -5+2*(2-1) lesz ahol az eredmény -3 lesz. A sorozat harmadik tagjánál ahol n=3 a képlet -5+2*(3-1) lesz az eredmény pedig -1, és így tovább. Ebből a képletből így kapok egy olyan sorozatot ahol a sorozat első tagja -5 utána pedig az eredmény folyamatosan mindig növekszik kettővel.
-5, -3, -1, 1, 3, …
A függvény pedig abban különbözik a sorozattól, hogy nem a számsorozat tagjainak sorszámával, hanem egy folyamatosan változó értékű (x) változóval végzünk számtani műveleteket és így képzünk az (x) változóból új számsorozatot. Az egyik legegyszerűbb függvény például az exponenciális függvény, ahol az (x) folyamatosan változó értékeit mindig négyzetre emeljük:
f(x) = x^2
Ha x = 1, akkor a függvény értéke 1, ha x = 2, akkor a függvény értéke 4, ha x = 3, akkor a függvény értéke 9, és így tovább. Így az (x) változó folyamatosan növekvő értékeiből kaptunk egy másik folyamatosan növekvő értékű számsorozatot:
x                1, 2, 3
f(x)=x^2       1, 4, 9
Az alkalmazás, amit elgondoltam különböző, a magyar ABC-ben, vagy más nyelvek ABC-iben szereplő, illetve egyéb más speciális karakterekhez, a sorozatok indexszámaival, illetve a függvények változóival végzendő műveleteket társítana. Hogy ha utána ezeket a karaktereket a felhasználó valamilyen sorrendben begépeli az alkalmazásba, akkor az a begépelés sorrendjében rendezze össze a karakterekhez társított műveleteket, és rögzítsen egy ebből alkotott új képletet, amely az új sorozat, vagy függvény képlete lenne. Leírom ezt példával is. Mondjuk, legyen egy sáv az alkalmazásban, amely elvégzendő műveleteket tartalmazna, alatta pedig legyen egy másik sáv, ami általános, vagy speciális karaktereket tartalmazna. Tehát így:
Adj az előzőhöz kettőt, Szorozd az előzőt pi-vel, Adj az előzőhöz 2n-t, Oszd el az előző kettőt 3n-el…

A, B, C, CS, D, E, F, G, GY, H, I, J, K,…%, +,…

Az első sávban szereplő műveleteket lehetne, mondjuk húzással társítani a második sávban szereplő karakterekkel, úgy, hogy megfogjuk őket az egérrel, és egyszerűen ráhúzzuk a karakterekre. Ez a legegyszerűbb megoldás. Miután a felhasználó minden műveletet társított az általa választott karakterrel, akkor elmenthetné ezt a társítást, akárhány ilyen társítást végrehajthatna és elmenthetne, majd ha elmenttette, kapna egy párbeszédpanelt, amibe ha begépel egy általa választott karaktersorozatot és leOKézza a műveletet, akkor a karakterekhez rendelt műveletekből kap egy új képletet és egy ennek megfelelő új függvényt, vagy sorozatot.
Mondjuk, ha a felhasználó az „adj az előzőhöz kettőt” műveletet az (A) karakterhez, a „szorozd az előzőt π-vel” műveletet (B) karakterhez, az „adj az előzőhöz 2n-t” műveletet (C) karakterhez, az „oszd el az előző kettőt 3n-el” műveletet pedig (D) karakterhez társította, majd elmentette a társítást, és a kapott párbeszédpanelben lefutatta az ABCD karaktersorozatot, akkor sorozat formájában a következő képletet, illetve sorozatot kapta:
an = 2* (π+2n)/3n
Ezt természetesen nemcsak sorozatok és függvények, hanem bármilyen matematikai, fizikai vagy kémiai feladat kitalálása és megszerkesztése során alkalmazni lehetne, és egyfajta játékos feladatszerkesztésként funkcionálna. Ahol a felhasználó felhasználhatná, mondjuk a saját nevét, az ismerősei nevét, egy versidézetet, egy közmondást vagy bármilyen más karaktersorozatot is függvények vagy sorozatok alkotásához. Illetve tulajdonképpen arra lenne jó, hogy az olyan felhasználók, akiknek nehezen jutnak az eszükbe új ötletek feladatok alkotásának terén, azoknak ilyen formán a véletlen lenne a segítségére az új függvények és sorozatok alkotásában. Úgy, hogy közben mégis a saját alkotásuknak érezhetnék az természettudományos feladatot, nem csak egy program generálná valamilyen véletlen szám generátorral a képletet, és így a felfedezés örömét is nyújthatná ez nekik. A sorozatok esetében van egy online adatbázis, ami kifejezetten az újonnan felfedezett sorozatok gyűjtésére szakosodott, https://oeis.org/ és ha mondjuk, a felhasználó felfedez így egy olyan sorozatot, amit eddig még senki sem, ezt ellenőrizheti az adatbázisban való rákereséssel, akkor fel lehetne neki ajánlani, hogy küldje be nekik az általa felfedezett új sorozatot és így publikálási lehetőséget is lehetne neki biztosítani.

2017. június 3., szombat

Budapest, avagy a modern tőkésréteg és a lumpenproletariátus szövetsége

A spektrum televízióban egyszer hallottam beszélni egy volt baloldali politikai aktivistát, aki azt vallotta magáról, hogy egykor igazi romantikus kommunista volt, és a proletariátus iránti csodálat miatt lett azzá. No de hol van az a nagy proletariátus, az a hősi proletariátus, amiről Marx írt, kérdezte magától, azt sehol sem találtam mondta, és akkor kezdett kiábrándulni a kommunista eszméből.
Nemrég pedig a Forbes Urban nevű liberális színezetű újságot olvasgattam, amely többek között a budapesti élet fellendüléséről ír. A Fidesz kormány város felújítási tevékenységének köszönhetően sorra újulnak meg Budapest tradicionális negyedei, az egykor lerobbant szennyes utcákat a felújításoknak köszönhetően sorra kezdik benépesíteni a sokszínű és pezsgő hangulatú bárok, klubok, szórakozóhelyek. Nálunk is virágzik az úgynevezett gasztroforradalom, a nemzeti konyhák megújulása, új ízekkel való gazdagodása. Nincs olyan hét, hogy ne nyílna valamilyen új étterem a fővárosban.
Ebben leginkább az érdekes az, hogy a modern szórakozóhelyek, bárok klubok stb., közönsége és vezetősége inkább a liberális szavazótáborból kerül ki tapasztalataim szerint, mint ahogy Budapest is inkább liberális város volt mindig, ami azt jelenti, hogy a modern budapesti tőkésréteg azok ellen szavaz, akiknek a létüket köszönhetik. Akik mozgósítani tudták a munkásosztály kollektív erejét, hogy újjáépítésbe kezdjenek Budapest utcáin és szép házakat és tereket toljanak a liberális, szórakozni vágyó újgazdag ifjúság feneke alá. A budapesti liberális ifjúság mindig is anarchista szellemű volt, akkor sincs ínyükre a rend és az erős kéz, ha az egyet jelent az ő anyagi felvirágzásukkal, a szélsőséges szabadosság mindig is előre valóbb volt a számukra.
Ebben pedig mintha szövetségre találnának a lumpenproletariátusban, a budapesti hajléktalanok, idősek, lecsúszottak és bűnöző elemek seregeiben, akiknek szintén nincs igazán ínyükre Budapest felvirágoztatása, nekik nagyobb szükségük van a romos és szennyes Budapestre, ahol hajléktalanként zavartalanul el lehet heverészni az utcán, illetve a laza fegyelemben könnyebben el lehet lavírozni bűnözőként. Budapestre mindig is ez a zavaros szimbiózis volt a jellemző. Az anarchista és szertelen, de fényűző csillogásban élő úri réteg, és a szegénységben élő, de végletekig arrogáns és lázongó lumpenproletáriátus szimbiózisa. Csak az a nagy, hősi proletariátus válthatja meg ezt a beteg szimbiózist, amiről Marx írt, és ami iránt a kiábrándult baloldali áhítozott, akik kemény munkával most is újjáépítik Budapestet, hogy a liberális ifjúságnak legyen hol szórakoznia.

2017. május 7., vasárnap

USB mikroszkóp felhasználási lehetőségei az amatőr baktériumkutatásban

A kisebb teljesítményű mikroszkópok ma már az átlagember számára is hozzáférhetőek. Viszonylag elérhető áron megvásárolhatóak bizonyos műszaki szaküzletekben. Azonban ezek között is új találmánynak számít az elektromos USB mikroszkóp, amely a számítógéphez csatlakoztatható, és így valós idejű mozgókép jeleníthető meg általa a számítógép képernyőjén, amely a mikroszkóp által vizsgált objektumokat ábrázolja. Ezek a beolvasott mozgóképek videó fájlként el is menthetőek.
Meg kell említenünk azokat a ma forgalomban lévő programokat, amelyek szoftveres növényazonosítóként szolgálnak, és feltelepíthetőek például egy okostelefonra, vagy Ipad-re. Egy okostelefonnal például lefényképezhető a szabad természetben egy általunk ismeretlen növény, a fénykép beimportálható az okostelefonra feltelepített növényazonosító programba. A program pedig különféle beépített mesterséges intelligencia algoritmusokkal egy beépített növény adatbázis segítségével a fénykép alapján azonosítja, hogy a lefényképezett növény melyik fajhoz tartozik.
Nekem olyan ötletem támadt, hogy ha már rendelkezésünkre áll egy USB mikroszkóp, amellyel beolvasható a számítógépbe a mikroszkóp által vizsgált képi tartalom, akkor miért ne készíthetnénk egy olyan szoftvert, ami a mikroszkóp által vizsgált baktériumokat azonosítja. Ezzel a módszerrel pedig akár felfedezhetnénk új baktériumfajokat is, hiszen, ha a szoftver teljes baktérium adatbázist használna, akkor azok a baktériumok, amelyeket nem tud azonosítani új baktériumfajoknak számítanának, amelyek megtalálására nagy esély van, akár egy amatőr felhasználó számára is, mivel baktériumfajokból mai ismereteink szerint több milliárd van, és ezek túlnyomó többsége ma még felfedezetlen a tudomány számára.
A baktériumok fajcsoportja a legfeltérképezetlenebb területe ma a biológiának, éppen ezért ez ilyen módszerrel jó terepe lehet egy képzetlen amatőr biológusnak is, mivel egy ilyen USB mikroszkóp és a hozzá tartozó szoftver nem kerülne sokba, ezért költséges tudományos infrastruktúra nélkül is lehetővé válna a tudományos kutatás egy amatőr kutató számára is ezen a területen.

Felhasznált Irodalom:

USB mikroszkóp: https://xlo.hu/usb-mikroszkop-digitalis-mikroszkop-kamera…

Tanítható növényhatározó mobilon http://nol.hu/tud-tech/mi-virit-a-mobilon-1472607

2017. április 29., szombat

A Heti Válasz világképéről

Tegnap beleolvasgattam a Heti Válasz nevű magát jobboldali konzervatívnak mondó hetilap cikkeibe, amely azonban ettől függetlenül szinte minden szavával a ma regnáló Fidesz kormány ellen propagál. Kíváncsi voltam rá, hogy mivel magyarázzák ki azt, hogy magukat jobboldalinak mondják, de minden szavukkal a jobboldali kormány ellen vannak. Az első érdekes cikktöredék, amelyen átfutottam arról szólt, hogy a Fidesz összeszerelő üzemet csinál Magyarországból az általa folytatott gazdaságpolitikával, hogy folyamatosan olyan multinacionális cégeket telepít az országba, amelyek autóipari összeszerelő munkahelyeket teremtenek. Ez a baloldali pártok jelszavai között is rendszeresen ott van. Mert ugye ők egy olyan társadalomról álmodoznak, ahol mindenki milliomos Start-Up vállalkozó. Ahol mindenki a modern információs technológia hullámain szörfözik, amely a végtelenségig alakítható és formálható, és ennek folytán szinte bárki ki tud találni új kreatív ötleteket annak alakítására és formálására, hogy erre építve egy új vállalkozást alapítson. Ezt nevezik ma Start-Up vállalkozásnak.
Ezzel kapcsolatban nekem Theodore Roszak: Az információ kultusza című könyvében leírt sorok jutnak eszembe, ahol Roszak azt taglalja, hogy az információs társadalom nagy teoretikusai, mint John Naisbitt, vagy Alvin Toffler úgy írnak a jövőbeli információs társadalomról, mintha abban már nem lenne szükség termelésre. Mintha már az utcák is mikrochipekkel, és CD lemezekkel lennének kikövezve, és nem kellene megművelni a földet, kitermelni az érceket, vagy kemény munkával gépeket készíteni, hanem mindenki a számítógép előtt ülhet a lakásában és új gondolatokat találhat ki, mint valami tudós elefántcsonttoronyban. Hogy aztán azokból új csúcstechnológiákra épülő vállalkozásokat építsen fel. Például az űrkutatásban, a telekommunikációban, az elektronikus kereskedelemben stb. Pedig a termelést az információs gazdaságban sem küszöböltük ki, még ha automatizáljuk, vagy ha külföldre telepítjük, akkor sem. Az információs gazdaság is termelő gazdaság. Ott is szükség van gyárakra, ahol megtermelik az élelmiszert, a ruhát, a járműveket stb.
Az információs csúcstechnológia, így például az űrkutatás, a telekommunikáció, vagy az internetes kereskedelem csak egy jól működő termelő gazdaságra szervesen ráépülve tud fejlődni és kibontakozni. Valakinek meg kell termelnie a kávét, amit egy Start-Up vállalkozó reggelenként otthonában szürcsölget, hogy új ötletei támadjanak. Valakinek meg kell termelnie az autót, amivel a Start-Up vállalkozó beutazza az Egyesült Államokat, hogy ügyfeleket szerezzen cége számára. A kollektív gyáripari termelést nem lehet kiküszöbölni a gazdaságból. Ez így volt a régi XIX. századi kapitalizmus esetében is akkor is volt egy tőkés elitréteg, amely a polgári individualizmus jegyében saját érdekeit követte, de az általa vezetett gyáripar, és a benne dolgozó munkásosztály ettől még kollektív jellegű maradt ugyanúgy, ahogy a kommunista Szovjetúnióban is.
Persze aki ezt kimondja az a Heti Válaszos konzervatívok szemében kommunista, ahogy Orbán Viktor is megkapta ezt a jelzőt, hiszen a Kádár rendszerben is az összeszerelő üzemek voltak többségben Magyarországon. Erre csak azt lehet mondani, hogy ha kommunizmus alatt a kollektív termelőágazatok jelenlétét értjük a gazdasági rendszerben, akkor kommunizmus nélkül kapitalizmus sincs. Mivel a kávét, a ruhát, az autót valakinek meg kell termelnie, amikkel korunk Start-Up vállalkozói mindennapi szükségleteiket kielégíthetik. Így sajnos elkerülhetetlen, hogy az Orbán kormány összeszerelő üzemeket telepítsen az országba, hogy így pörgesse fel a gazdaságot. Ez a szomorú valóság kedves Heti Válaszos uraim, és minden ezzel ellenkező vélemény sajnos egyenlőre utópia, mondhatni szocialista, kommunista utópia. A konzervatívok, és a baloldaliak lényegében az általuk annyira áhított információ gazdaságot is aláássák azzal, hogy a termelőgazdaság teljes leépítésére törekszenek az információgazdaság nevében.
A másik érdekes érv, amit felhoztak a kormány politikája ellen az a tudomány fejlődésének nevében hozták fel. Konkrétan egy az ELTE jogi karán dolgozó egyetemi tanár fejezte ki ellenvéleményét a CEU kormány általi felügyelet alá helyezése ellen. Aki egyébként régebben kormány közeli politikai körökben mozgott. Arról a beszélt a vele közölt riportban, hogy ő nem Sorosért áll ki azzal, hogy tiltakozik a CEU-val kapcsolatos intézkedések ellen, hanem a tudomány szabad fejlődése mellett. Ugyanis szerinte a tudomány csak különféle egymástól eltérő vélemények versenyében fejlődhet, és ő ennek folytán annak ellenére, hogy nem ért egyet a CEU világképével, mégis támogatja a CEU fennmaradását, hogy az ő véleményük is bent maradhasson a vélemények versenyében, mert a tudomány csak így fejlődhet.
Ezzel kapcsolatban két dolgot tudok mondani. Egyrészt a kormány nem akarja megszüntetni a CEU-t, hanem csak átláthatóvá tenni. Ezt többször is kifejtették. De még ha meg is akarnák szüntetni, akkor is azt mondanám, hogy az a tény, hogy a tudomány csak különféle vélemények versenyében fejlődhet, egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden véleményt egyenlőképpen kell kezelnünk. Hiszen az is egy vélemény például, hogy a nap holnap pereccé válik. Még sincs egy olyan tudományos folyóirat sem sehol a világon, amely leközölne egy olyan cikket, amelyben benne van egy olyan vélemény, hogy a nap holnap pereccé válik, hogy ezzel például Einstein relativitáselméletével egy szintre emelje. Mivel egyszerű józan ésszel, mindenféle érvelés nélkül belátható, hogy ez a mondat egy hatalmas nagy hülyeség, mert minden tudományos és tapasztalati ténynek gyökeresen ellent mond, és így semmilyen formában nem szolgálja a tudomány fejlődését. Pedig ha komolyan vesszük a Heti Válaszban interjút adó professzor úr véleményét, hogy a tudomány csak vélemények versenyében fejlődhet, és így minden véleményt egyenlőképpen kell kezelnünk, akkor ezt a véleményt is meg kellene jelentetnünk egy tudományos folyóiratban, hogy versenyezhessen a többi véleménnyel, hogy a tudósok vitatkozhassanak rajta.
Ugyanígy puszta józan ésszel is belátható, hogy a balliberálisok azon véleménye sem szolgálja a tudomány fejlődését, hogy az abortuszt támogatni kell, mert az abortusz pont annak a kulturális közösségnek az életerejét apasztja, amely a tudomány fejlődésének egyik legfőbb zászlóvivője, név szerint az európai fehér népekét. Hiába próbálják belemagyarázni ebbe is a tudományosságot, és azt, hogy ez a fejlődést szolgálja. Itt is oda jutottunk, mint a kollektív termelőágazatok baloldaliak és konzervatívok általi elutasításának elemzésekor. A baloldaliak és a konzervatívok a fejlődés szélsőségességig menő támogatásában odáig jutnak, hogy lényegében gátlóivá válnak a fejlődésnek. Mondhatni az egyetlen párt és politikai mozgalom, amely valóban támogatja a tudományos és technikai fejlődést ma Európában az éppen az, akitől ezt a legvehemensebben próbálják elvitatni, vagyis a Fidesz.

Felhasznált Irodalom:

Theodore Roszak: Az információ kultusza - avagy a számítógépek folklórja és a gondolkodás igaz művészete, EURÓPA KÖNYVKIADÓ, 1990.

2017. április 14., péntek

Tanács a Jobbiknak

Én azt tanácsolnám a Jobbiknak, hogy ha már mindenáron nyitni akar a baloldali szavazók felé, és a saját szavazóit is meg akarja tartani, akkor nyomjon mondjuk olyan szövegeket, hogy igenis az iszlám bevándorlás és Soros támogatása az igazi nemzeti érdek, mert ezzel elszakított keleti testvéreinket támogatjuk a turanizmus nevében, és romboljuk a judeokeresztény nyugatot, akiket a zsidóbérenc I. István király ültetett a nyakunkba. Vagy: igenis a buzik támogatása az igazi nemzeti érdek, mert az ókor egyik legnagyobb pogány civilizációja a görög volt, ahol nagy divatja volt a homoszexualitásnak, és ezzel az autentikus pogány gyökereinkhez nyúlhatunk vissza rombolva a judeokeresztény nyugatot, akiket a zsidóbérenc I. István király rakott a nyakunkba. Vagy akár el is mehetnének a buzifelvonulásra piros-fehér-zöld trikolórra vart szivárvánnyal a kezükben. Ezzel színesebbé tehetnék a magyar politikai közbeszédet, úgyis mindenki számára egyértelmű, hogy teljes egészében a baloldalhoz pártoltak. Teljesen felesleges itt erőlködniük, meg rizsázniuk, hogy Sorosra, meg a bevándorlásra szavazunk, de azért keresztények meg jobboldaliak vagyunk.

http://pestisracok.hu/lazad-jobbik-holdudvara-szerintuk-ceu-nemzet-es-allamidegen-kozmopolita-agymosoda/

2017. április 10., hétfő

Születés előtt

Születés előtt.
Létemből létemlékezet
Szüremlik világtalan
Világégbolt árnyhold
Világában, elveszett
Holt bérceken,
Sötét fájdalmakon.
Hol mélyen ülő
Csöndből született
Dallam kísér
Feltámadó sírhant
Ágakon, álmodom
Tán, mit álmodok
Nem tudom,
Mert nincs semmim sem
Ezen a világon.

A vers Marin Marais: Pieces de viole, Livre II, Suite No. 3 in D Major: No. 22, Les Voix humanes című zeneművének hatására készült. Az zenemű itt meghallgatható: https://open.spotify.com/track/7E5NwaZRHu2CaCHOeUgGK7