2017. szeptember 17., vasárnap

A Spidron fraktál, mint a jelentésalapú nyelvek lehetséges szimbóluma

A világ nyelvei ma mind kivétel nélkül szimbólumalapú nyelvnek tekinthetőek, ahol egy-egy tárgyat, fogalmat vagy egyéb más konkrét vagy elvont formában létező dolgot egy-egy nyelvi szimbólum jelöl. Nyelvi karakterekből összerakott szó, vagy a képírás időszakában még grafikai elemekből összerakott képi jel. Miért mondom ezt? Talán létezhet másfajta nyelv is? Kérdezhetné az olvasó. Az Arrival, vagyis Érkezés című nemrég megjelent sci-fi filmben arról van szó, hogy a hozzánk látogató földönkívüliek úgynevezett jelentésalapú nyelvvel kommunikálnak egymással, amely képes tárgyak, fogalmak, jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát, mint például a kalapács lehetséges formáinak végtelen sorát egyetlen szimbólummal kifejezni. Tehát nem egy szimbólum jelöl egy dolgot, hanem egy szimbólum akár végtelenül sok dolgot is jelölhet a jelentésalapú nyelvek esetében. A filmben ezt a földönkívüliek által alkalmazott nyelvi szimbólumokon belüli matematikai összefüggések teszik lehetővé.
A kérdés az, hogy létezhet e olyan mesterséges, vagy természetes forma, illetve szimbólum, amiben megvannak azok a matematikai összefüggések, amelyek lehetővé teszik, hogy bennük jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát eltároljuk? Ennek megválaszolásához először is a káoszelmélet tudományát kell közelebbről szemügyre vennünk. A káoszelmélet olyan bonyolult, többkomponensű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyeknek viselkedése az őket leíró determinisztikus törvények ellenére sem jelezhető előre hosszú távon. Az ilyen rendszerek nagyon érzékenyek a kezdőfeltételekre. Tehát ha a rendszer viselkedését meghatározó kezdőfeltételekben akár a legkisebb eltérés, vagy valamilyen új külső behatás lép életbe az a rendszer hosszú távú viselkedését nagymértékben eltérítheti annak előre determinált menetétől. Az időjárás például egy többkomponensű rendszer, nagyon sok tényező, kezdőfeltétel határozza meg, hogy valahol éppen vihar van e, vagy süt a nap.
Ha ezekben az időjárást meghatározó kezdőfeltételekben valahol egy kismértékű külső behatás avatkozik bele, például, ha valahol a Föld felszínén meglebbenti a szárnyát egy pillangó, akkor ez nagy kihatással van az időjárás további menetére. Így a pillangó szárnycsapása vihart eredményezhet valahol a Föld másik részén, ahol egyébként sütne a nap. Ezt nevezik pillangóhatásnak, ami tömören azt jelenti, hogy a kezdőfeltételekben való kismértékű eltérés nagy hatással van a rendszer további működésére. Az időjáráshoz hasonló komplex rendszerek még a gazdaság, vagy a lemeztektonika stb. is, amelyek szintén érzékenyek a kezdőfeltételekre. A káoszelméletnek a geometriára is nagy hatása volt. Hatására jött létre a fraktálgeometria, ahol a fraktálok a sima felületekkel szemben végtelenül gyűrött és érdes felületeket jelölnek, amelyekben alapvető jellemző az önhasonlóság. Mit például a földi kontinensek partvidékei esetében, ahol a partvidék vonala korántsem sima, hanem végtelenül szabdalt és göcsörtös. Ha megnézzük a partvidék egy tízméteres részét, akkor bemélyedésekkel, kiszögellésekkel tarkított sziklákat láthat mindenki. Ha pedig megvizsgáljuk kis nagyítású mikroszkóppal a sziklák felszínét, akkor láthatjuk, hogy az sem sima, hanem szintén göcsörtös, sűrűn kiálló részek vannak a felületén. Ha nagyobb nagyítású mikroszkóppal vizsgáljuk meg, akkor ezeknek a kiálló részeknek a felületén is találhatunk újabb kiálló részeket, és így tovább a végtelenségig.
Ezt a végtelenül szabdalt és göcsörtös felületet nevezzük fraktálmintázatnak, amely önhasonló is egyben, hiszen a kisebb méretekben látható göcsörtösség nagyjából ugyanolyan mintázatokat követ, mint a nagyobb méretekben látható göcsörtösség. A szikla felületén mikroszkóppal megvizsgált szabálytalan felület nagyjából ugyanolyan, mint a tíz méter hosszban látható sziklás partvidék. Ez az önhasonlóság az, ami rokonítja a fraktálokat a káoszelmélet rendszereinek nonlinearitásával, vagyis a kezdeti feltételekre való érzékenységével, hiszen a pillangóhatás értelmében a kaotikus rendszerek egyszerre determinisztikusak és véletlen jellegűek. Viselkedésük előre jelezhető bizonyos mértékben, de nem teljesen. Csak azt tudhatjuk róluk előre, hogy hosszú távon a rendszer egyes időszakokban mért viselkedése hasonlítani fog a többi időszakokban mért viselkedésére, de nem lesz teljesen olyan, mint ahogy a fraktál mintázatok is csak hasonlítanak önmagukra az egyes mérettartományokban, de nem teljesen ugyanolyanok. Erre mondják, hogy a kaotikus rendszerek viselkedése csak statisztikai jelleggel jelezhető előre, de nem teljes pontossággal.




A következő kérdés, hogy létezhet e olyan kaotikus rendszer, ahol a pillangóhatások nem egymástól függetlenül nyilvánulnak meg az egyes esetekben, mint az időjárás esetében, hanem összefüggő rendszert alkotnak. A válasz igen. Ez pedig a tőzsde. Soros György a híres tőzsdén meggazdagodott milliárdos pénzügyi nézeteinek az alapja a visszahatás elmélete. Soros szerint a tőzsdén a befektetők gondolatai és várakozásai a részvények jövőbeni állapotát illetően általában tévesek. Ugyanis a tőzsdén az emberek várakozásai, és az ebből kialakuló cselekedetek hatással vannak a részvények árára, de a részvények így kialakuló ára aztán visszahat a befektetők gondolataira és cselekedeteire. Méghozzá úgy, hogy ha megfelelt a befektetők várakozásainak, akkor megerősíti őket, ha pedig nem akkor módosítja őket, hogy az így megerősödött vagy módosult vélemény ismét hatással legyen az árakra és így tovább a végtelenségig. Tehát a szerző szerint a tőzsdei áringadozások sohasem állapodhatnak, és nem is állapodnak meg, semmilyen egyensúlyi szinten, mert az árak és a befektetők nézetei között örökösen ismétlődő oda-visszahatás van akárcsak egy pingpong játékban. Az mindenképpen alátámasztja a szerző nézeteit, hogy a tőzsdén sohasem áll meg az áringadozás.
Soros rendszerében tehát a tőzsdei spekulánsok várakozásai, illetve a tőzsdei árak pillangóhatásként hatnak egymásra oda vissza. A spekulánsok várakozásainak kismértékű módosulása nagy hatással van a tőzsdei árakra, illetve a tőzsdei árak kismértékű változásai nagy hatással vannak a spekulánsok várakozásaira, és így a tőzsdei spekulációban és a tőzsdei árak alakulásában a pillangóhatások nem egymástól függetlenül megnyilvánuló tényezők, hanem összefüggő rendszert alkotnak. Ha pedig jobban belegondolunk abba, hogy milyennek is kell lennie annak a szimbólumnak, amelyben a matematikai összefüggések akár végtelenszámú jelentést, vagy jelentésárnyalatot is le tudnak tárolni, akkor azt kell mondanunk, hogy olyannak, amely bármilyen struktúrájú információt le tud tapogatni és önmagában eltárolni. Hiszen az információ, mint például egy bármilyen hosszúságú könyv, vagy folyóirat szövege lényegében bármilyen struktúrájú lehet végtelen sokfajta módon meg lehet írni egy könyvet, vagy egy folyóirat cikket.
Erre a normál fraktál nyilvánvalóan nem alkalmas, hiszen az csak olyan típusú információt tud eltárolni, aminek a szerkezete önhasonló. Olyan fraktálra van szükség, amely bármilyen struktúrájú információt le tud kódolni és le tud tárolni. Ez pedig nyilvánvalóan csak egy olyan fraktál lehet, ami nem az egymástól független nonlinearitást, tehát a kezdeti feltételekre való érzékenységet és az ebből eredő determinizmus és véletlenség kettősséget, hanem a nonlinearitások, vagyis véletlenség és determinizmus kettősségek összefüggő rendszerét jeleníti meg. Tehát ami a Soros által felvázolt tőzsdei mozgásokat jelenítik meg, ahol a pillangóhatások pingpong játékot játszanak egymással, mert csak egy ilyen rendszer tud letapogatni bármilyen struktúrájú információkat. Ahol a rendszer az információ letapogatásakor mindig másképp változó struktúrákkal szembesül, amelyek módosítják az ő viselkedését, hogy tudjon alkalmazkodni a struktúra újabb részeinek megváltozott állapotához visszahatva a struktúrára, hogy aztán a struktúra más részeinek újabb változása ismét visszahasson a rendszerre, hogy aztán az újra alkalmazkodni tudjon hozzá és így tovább a végtelenségig. Csak egy ilyen speciális fraktál lehet az, amely képes olyan szimbólumokat alkotni, amelyek bármilyen struktúrájú információkat le tudnak tapogatni.
Ennek a speciális fraktálnak kell rendelkeznie még egy tulajdonsággal is, nemcsak bármilyen struktúrájú, hanem bármilyen mennyiségű információt is gond nélkül le kell tudni tárolniuk. Az utolsó kérdés, hogy létezik e ilyen fraktál, amely ezeknek a feltételeknek megfelel? A válasz igen. Ez nem más, mint a Spidron fraktál. A Spidron egy geometriai alakzat, amit egy Erdély Dániel nevű magyar iparművész talált ki. Azóta nagy hírre tett szert a magyar és a nemzetközi tudományos médiában. Azonban nehéz megmondani, hogy mitől is olyan érdekes ez az alakzat, úgyhogy a legegyszerűbb, ha rögtön mutatok róla egy képet.






A fenti ábrán egy háromszögekből összerakott Spidron alakzat látható, ahol ezek a háromszögek a csúcsok felé haladva egyre kisebbek lesznek. Ezek a csúcsok láthatóan egy végtelenül kicsi pont felé konvergálnak, ahogy a háromszögek bennük egyre kisebbek és kisebbek lesznek, így valószínűleg a háromszögekből is végtelenül sok van, hiszen a végtelenül kicsi és a valamennyire nagy között mindig végtelen a különbség, és azoknak a mérete szintén a végtelenül kicsi felé konvergál. A Spidron tehát így egy végtelen felületet foglal magában egy véges térrészen belül akárcsak a fraktálok, és így kimondhatjuk, hogy maga is egy speciális fraktálnak tekinthető. Ha pedig közelebbről megnézzük ezeket a folyamatosan kisebbedő háromszögeket, akkor az a benyomásunk támad, mintha a Soros által felvázolt pingpong hatás tárulna elénk, hiszen a csúcsok felé haladva az egyik háromszög kisebbedése determinálja az utána következő háromszög kisebbedését az meg az utána következőjét és így tovább a végtelenségig. Visszafelé haladva pedig az egyik háromszög nagyobbodása meghatározza az utána következő háromszög nagyobbodását, és így tovább. A háromszögek méretei determinálják egymást oda-vissza, ez pedig semmi mást nem jelent, mint hogy az a bizonyos speciális fraktál, amelynek belső matematikai összefüggései képesek letapogatni bármilyen struktúrájú információt nem más, mint a Spidron. A Spidron az a fraktálstruktúra, amely elénk tárja a pillangó hatások egymással összefüggő rendszerét, és ami így le tudja kódolni az információ végtelenül változatos struktúráit, illetve ami alapja lehet a jelentésalapú nyelvek szimbólumainak.

Felhasznált Irodalom:

Soros György: A pénz alkímiája, EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT., 1996.
Fractal Geometry – Spidron http://www.econohistory.com/blog/index.php/2010/12/17/fractal-geometry-spidron/
Tilki Csaba: Fraktál alapú képtömörítés, Debrecen, 2007. (Szakdolgozat) https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/2385/;jsessionid=B2A27231F6AE25A0CB9DAFE5DE5F091E?sequence=1
BODOKY TAMÁS: Világszám a bűvös spidron http://index.hu/tudomany/spidron5030/
Érkezés /Arrival/ amerikai sci-fi, 116 perc, 2016 http://port.hu/adatlap/film/mozi/erkezes-arrival/movie-178362
Wikipédia: Fraktál https://hu.wikipedia.org/wiki/Frakt%C3%A1l
Wikipédia: Káoszelmélet https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1oszelm%C3%A9let

2017. szeptember 9., szombat

A mai építészet sivárságáról, és annak orvoslásáról

A manapság épített új épületek sivárságáról, egyhangúságáról már sokan írtak. Ennek legfőbb oka ezen épületek díszítetlensége, lecsupaszított puritanizmusa. Vagy ha van díszítés, akkor annak giccses, cikornyás jellege ami abból fakad, hogy a díszítést nem szakképzett képzőművész tervezte, hanem az építész tervező. Mindez véleményem szerint abból fakad, hogy az építészet, illetve a képzőművészet, gondolok itt szobrászatra, festészetre, üvegművességre stb. Véglegesen kettévált és elkülönült egymástól. Az építész ma már csak épületeket tervez, de nincsenek meg a kvalitásai ahhoz, hogy egy épületre szobrot faragjon, vagy festett üvegablakot készítsen, mint ahogy nem is kap segítséget ehhez képzőművészektől sem, pedig a régi építőcéhekben még együtt dolgozott a kőműves a szobrásszal, illetve a freskófestővel, vagy az üvegablak festővel. Ma már írtam egy cikket arról, hogy a régi művészet szépségeinek újjáélesztéséhez elengedhetetlen a felhasznált anyagok nemesítése. Most arról írnék, hogy mi szükségeltetik az építészeti formák nemesítéséhez. Véleményem szerint ezt egyszerű gazdasági intézkedésekkel lehetne kieszközölni. Az államnak anyagilag kellene támogatnia azokat az építész tervező cégeket, akik építészmérnökök mellett képzőművészeket is alkalmaznak, mint például szobrászokat, vagy festőművészeket, hogy azok újra együtt tudjanak dolgozni az építészmérnökökkel, mint a régi kőművescéhekben.

Felhasznált Irodalom:

Victor Vasarely: Színes város, Gondolat Kiadó, 1970.

2017. szeptember 2., szombat

A modern anyagok nemesítése, mint a régi művészet újjáélesztésének az alapja

Nemrég a Spektrumon hallottam egy bibliakutató előadását aki járatos a biblia régi nyelvű fordításaiban is, és szerinte Jézus foglalkozása nem ács volt, hanem kőműves, kőfaragó, a rómaiak palotáit és házait építette. Én persze nem tudom megítélni, hogy ez igaz e vagy sem, de örülnék neki, ha igaz lenne, mert a kővel való foglalkozás nemesebb hivatás szerintem, mint a fa megmunkálása, hacsak a rómaiak palotáira, vagy a középkori gótikus katedrálisokra gondolok. A kő az egyik legnemesebb anyag. Sok esetben pedig a modernitás ellenzői, mint például Jankovics Marcell egyik írásában éppen azt hangoztatják, hogy a modern korban épületeink, mindennapi használati tárgyaink egyre hitványabb anyagokból készülnek.
Mint például a beton, a műanyag, vagy a hungarocell. Valóban valószínűtlennek tartom, hogy a középkori gótikus katedrálisok ugyanolyan hatással lennének ránk ma, ha nem kőből, hanem például betonból készültek volna. Ezért az a gondolat merült fel bennem, hogy nem lehetne e olyan kémiai eljárásokat kidolgozni a tudomány segítségével, amely képesek a különféle anyagokat, főként az építőanyagokat és a különféle műanyagokat állagukban nemesíteni. Nemesebbé tenni, hogy hasonlatosakká váljanak a Föld gyomrából kibányászott kövekhez, úgy hogy a modern műszaki tervezés kívánalmainak továbbra is eleget tegyenek.
Ez egy fajta konszenzus lehetne a régi anyagok szépsége és a modern mérnöki tervezés szükségletei között, és ezt az új tudományágat nevezhetnénk akár evolúciós kémiának is. Hiszen a hegyekből kibányászott köveket az evolúció, a Föld erőinek évmilliós, vagy évmilliárdos formálóereje tette olyanná, amilyenek. A kövek szépsége az evolúció eredménye, így a tudománynak olyan kémiai eljárásokat kellene kidolgozni, amelyek valamiképp leutánozzák a geológiai evolúciót. Így hozhatnánk vissza valamit az ókor, vagy a középkor építészetének a szépségéből, mert ahhoz nemcsak az építészeti formák, hanem a felhasznált anyagok nemesítésén át is vezet az út. Biztosan lenne erre fizetőképes kereslet a társadalomban, és a modernitás ellenzőinek száját is betömhetnénk ezzel.

Felhasznált Irodalom:

A Nap szerepe a társadalom életében (tanulmánykötet), Argumentum, Budapest, 2016. Jankovics Marcell: Világos, mint a Nap 189. o.

2017. augusztus 20., vasárnap

A JOBBIK bérúniós tervéről

A Jobbik újabban ugyanúgy hülyíti a népet, mint az MSZP. "Bérúnió" Nem kell Nóbel-díjas közgazdásznak lenni ahhoz, hogy tudni lehessen, hogy Magyarországon nem azért alacsonyak a bérek, mert az Únió nem engedi, hogy magasak legyenek, hanem mert Magyarországon nincs olyan volumenű és minőségű termelés, mint mondjuk Luxemburgban, hogy a gazdaság azt ki tudja termelni a magasabb bért. A bérek nem szimpla politikai döntés eredményei, hanem a mindenkori termelés függvényei. A Jobbik már teljesen felhagyott a cigánykérdés hangoztatásával is, aminek még valamennyire jobboldali és nemzeti színezete volt, és belekezdett a sok elzüllött, műveletlen lumpenproli hülyítésébe, hogy így szerezzen szavazatokat, ugyanúgy, mint az MSZP. Tiszta baloldali párt lett belőle. Kulturális marxista párt.

2017. augusztus 16., szerda

Közlemény a blogom olvasói számára!

Bizonyára észrevették, akik figyelemmel kísérik a blogomat, hogy az utóbbi időben kevesebb cikket jelentettem meg, mint szoktam. Ennek az oka az, hogy 90-100 A4-es oldalas cikkek publikálásának, amiket eddig itt rendszeresen megjelentettem ezen a blogon már nem látom értelmét. Egyrészt ilyen formában nem olvassa itt végig őket szinte senki, másrészt ezek nem ilyen internetes blogba valók, hanem papíralapú könyvbe rendesen összerendezett formában. Így úgy döntöttem, hogy a nagyobb lélegzetű írásaimat majd könyvben fogom megjelentetni egy későbbi időpontban, ha sikerült összekuporgatnom a pénzt a kiadásukra, illetve ha az egyéb feltételek is megértek rá. Egy verses könyvet már sikerült megjelentetnem, így gondolom ezeknek az írásaimnak a megjelentetése sem fog akadályba ütközni. Már több könyv megjelentetéséhez is összegyűlt megfelelő mennyiségű anyag, így már csak idő kérdése, hogy megjelentessem őket. Ezen a blogon ezentúl csak kisebb lélegzetű, rövidebb írásokat fogok közölni. Megértésüket előre is köszönöm!

2017. augusztus 14., hétfő

A nyelv paradoxona a technikával és a művészettel kapcsolatban

Korunk nagyarányú és felgyorsult társadalmi fejlődésével kapcsolatban felmerül a kérdés egy terjedelme miatt nehezen átlátható és vizsgálható képződménnyel, konkrétan a nyelvvel kapcsolatban, hogy hogyan hat ez a társadalmi fejlődés a nyelvre. milyen megállapításokat, vagy gondolatokat alkothatunk ezzel kapcsolatban, ha a nyelv fejlődését egészében csak nehezen láthatjuk is át? Ezzel a kérdéssel foglalkozik ez a cikkem.
Ernst Fischer: A nélkülözhetetlen művészet című könyvében többek között a nyelv kialakulásával is foglalkozik, amiben szerinte döntő szerepet játszott a szerszámkészítés kialakulása. Az ősember, akinél még nem alakult ki a szerszámkészítés tevékenysége, az állatokhoz hasonlóan egységesnek látta az őt körülvevő természetet. Képzelete nem különítette el annak részeit. Ez csak a szerszámkészítés megjelenésével történt meg, hiszen a szerszámok készítéséhez és megmunkálásához éppen arra van szükség, hogy az ősember képzelete elkülönítse a természet egy részét, mondjuk egy fadarabot, vagy egy követ, hogy azt ki tudja szakítani természeti összefüggéseiből, hogy saját céljaira fel tudja használni.
A szerző előtt már sok tudós felvetette, hogy a nyelv kialakulása összefüggésben van az emberi munka megjelenésével, hiszen az emberi közösségben az embereknek csak a munkavégzés által lesz mondanivalójuk egymásnak. Azonban a szerző szerint a nyelv nemcsak, mint információátvivő áll kapcsolatban a munkavégzéssel és a szerszámkészítéssel, hanem mint az ősember számára még egységes természeti világ egyes részeinek elkülönítője, hogy ezáltal lehetőség nyíljon az ősember számára, hogy ezeket az elkülönült részeket saját céljaira használja fel.
Azzal, hogy az ősember a természeti világ részeinek szavak formájában neveket adott, elkülönítette és kiszakította azokat természeti összefüggéseiből, hogy saját céljaira használhassa fel, és ha jobban meggondoljuk, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy az emberi közösségen belül ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy a természet egyes részeit az ember saját céljaira használja fel. Ha a csoporton belül egy ember közölni akarja a másikkal, hogy adott közös munka elvégzéséhez a fehér festékkel megjelölt fát kell kivágnod az erdei ösvény szélén, ha arra jársz. Akkor a csoporton belül az embereknek rendelkezniük kell a fehér festékkel megjelölt fa fogalmával. Amely azt elkülöníti a természet többi részétől, hogy ezt egymással közölni tudják, hogy aztán később a fehér festékkel megjelölt fát a közös munka során saját céljaikra fel tudják használni.
A különféle tárgyak nyelvi jelekkel, szavakkal való megjelölése tulajdonképpen egyfajta általánosítást jelent. Hiszen például a kalapács, mint szerszám, végtelenül sokféle alakot felvehet attól függően, hogy hány barázda van a fából készült nyelén, milyen formára munkálták meg a fémből készült fejét stb. Azonban bizonyos határon túl nem térhetnek el egymástól a kalapácsok formái, vagyis hasonlóaknak kell lenniük egymáshoz, különben már nem nevezhetnénk őket kalapácsoknak. Így kijelenthetjük, hogy a tárgyaknak való névadás egyfajta általánosítást jelent. Végtelenül változatos formájú tárgyak egy csoportját néhány hasonló tulajdonságuk alapján azonos kategóriába soroljuk. Ez az eljárás tette lehetővé az ember számára a szerszámkészítést és a technikai civilizáció életre hívását, ami valamiféle természetfeletti, vagy mondjuk így: szellemi világot jelent, a szerző szerint, a természeti világgal szemben.
Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a szerszámkészítés, és a technikai fejlődés a nyelv fejlődését az általános fogalmak, szavak, nyelvi jelek megjelenésének, vagy nevezzük így: a szimbólum alapú nyelv megjelenésének irányába viszi. Miért mondom ezt? Talán létezhet másfajta nyelv is? Kérdezhetné az olvasó. Az Arrival, vagyis Érkezés című nemrég megjelent sci-fi filmben arról van szó, hogy a hozzánk látogató földönkívüliek úgynevezett jelentésalapú nyelvvel kommunikálnak egymással, amely képes akár jelentésárnyalatok végtelen sorát, mint például a kalapácsok formáinak végtelen sorát egy szimbólummal kifejezni. A mi nyelvünkben ez nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen ahhoz, hogy a kalapácsok formáinak végtelen sorát nyelvi jelekkel megjelöljük, végtelenül sok nyelvi szimbólumra lenne szükség. A filmben ezt a földönkívüliek által alkalmazott nyelvi szimbólumokon belüli matematikai összefüggések teszik lehetővé.
A szimbólum alapú nyelveken kívül tehát elméletben létezhetnek úgynevezett jelentésalapú nyelvek is, amelyek úgy teszik lehetővé a körülöttünk lévő világ megismerését, hogy annak részeit ne különítsük el egymástól, hanem azt egységben lássuk, akárcsak az ősember, hiszen egy olyan nyelv, amely képes jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát egyetlen szimbólumban megjeleníteni az egyértelműen egységben láttatja a világot az emberrel. Így a jelentés alapú nyelv megjelenése valamiféle visszatérés lenne a természethez, hiszen a híres filozófus Spinoza is az egységben látta a természet lényegét, amikor azt mondta, hogy a természet egy Istennel.
A társadalomban egy másik civilizációs produktum igényli a leginkább a jelentés alapú nyelv megjelenését, mégpedig a művészet. A művészet a közösség, vagy az ember egyéni élményvilágát jeleníti meg az anyag különböző megjelenési formáiban, szobrokban, festményekben stb. Ezek az élmények pedig olyan üzeneteket, mondanivalókat közvetítenek, amelyeket a mi technikára szakosodott általános fogalmainkkal nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk kifejezni. A különböző művészi élmény, vagy hangulatárnyalatokat csak olyan nyelvi eszközökkel lehetne szabatosan kifejezni, amelyek lehetővé teszik a kalapácsok végtelenül sokféle formáinak egy szimbólummal való leírását is. Tehát erre a jelentés alapú nyelvek lennének a legalkalmasabbak.
Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy a technikai és társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egyre több technikai eszköz áll a rendelkezésünkre, amelyek a természettől elkülönített tárgyi valóságot jelentenek, vagy másként természetfeletti világot. Ezzel együtt egyre több szakszó, általános fogalom keletkezik a nyelvben, amelyek a természettől elkülönített, természetfeletti tárgyi valóságot jelenítik meg, és ez egyértelműen a szimbólum alapú nyelv formái felé viszi a nyelv fejlődését. Másrészt viszont a technika fejlődésével párhuzamosan azt láthatjuk, hogy a művészet egyre inkább egyéniesedik. A gazdaságban a munkamegosztás kialakulásával, a különféle társadalmi osztályok elkülönülésével a művészi alkotómunka egyre inkább elkülönül az emberi közösség kollektív szellemétől, és egyéni alkotómunkává lényegül át, ami az egyéni, individuális élményvilág hangsúlyosabbá válását teszi lehetővé a művészi alkotásokban. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyelvnek egyre több fajta művészi élményt kellene leírhatóvá tennie a különféle művészi alkotások tudományos elemzéséhez. Ami viszont egyértelműen a jelentés alapú nyelv formái felé tolja a nyelv fejlődését.
A társadalmi fejlődés tehát két egymással ellentétes irányba tolja a nyelv fejlődését, egyrészről a technikai fejlődés egyre több technikai eszköz létrejöttét segíti elő. Amely egyre több általánosított fogalom, nyelvi jel létrejöttét, vagyis a nyelvnek a szimbólum alapú nyelv irányába való fejlődését jelenti egyben. Viszont a technikai fejlődéssel párhuzamosan a művészi alkotómunka egyre inkább egyéniesedik és individualizálódik, és az így felhalmozódott egyre nagyobb mennyiségű művészi élményanyag leírása és tudományos elemzése a jelentés alapú nyelv formáinak megjelenését teszi szükségessé a nyelvben. A társadalmi fejlődés ilyenformán a nyelv szempontjából egyszerre jelent a természeti létállapottól való eltávolodást, és a természeti létállapotba való visszazuhanást. Ezt nevezem én a nyelv paradoxonának a technika és a művészet szempontjából. Jómagam a jövőben szorgalmaznám a nyelvészek számára ennek a két tendenciának a párhuzamos elemzését a nyelvben, hiszen talán ez tenné lehetővé a társadalmi fejlődés hatásának kielemzését a nyelvre vonatkozóan.

Felhasznált Irodalom:

Ernst Fischer: A nélkülözhetetlen művészet, Gondolat Kiadó, 1962.

Érkezés /Arrival/ amerikai sci-fi, 116 perc, 2016 http://port.hu/adatlap/film/mozi/erkezes-arrival/movie-178362

2017. augusztus 2., szerda

A tudomány skálafüggetlen hálózatai és a játékelmélet

Az úgynevezett sklálafüggetlen hálózatokat egy Barabási Albert László nevű magyar fizikus fedezte fel. Alapelvük pedig abban összegezhető, hogy kis fokszámú, vagyis kevés másik ponthoz csatlakozó pontjaik sűrű részhálókat alkotnak, és ezeket a részhálókat nagy fokszámú, tehát sok másik ponthoz csatlakozó, csomópontok kapcsolják össze. Skálafüggetlen hálózatnak tekinthető e legtöbb hálózat a természetben és a társadalomban. Így például a tudományos kapcsolatok szerzőségi hálózatai, ahol a szerzők egymásra hivatkoznak, és vannak olyan szerzők, akikre nagyon sokan hivatkoznak, (ők a nagy fokszámú csomópontok) illetve vannak szerzők, akikre nagyon kevesen. Vagy ilyen például a filmszínészek hálózata, ahol egyes színészek nagyon sok más színésszel játszanak együtt, mások nagyon kevéssel. De ilyen az internet hálózata is, ahol van olyan weboldal, amire nagyon sok hivatkozás mutat, más weboldalakra pedig nagyon kevés.

A játékelmélet a matematika egyik ága, amely azzal foglalkozik, hogy hogyan a legésszerűbb viselkedni olyan helyzetben, amikor személyközi kapcsolatokban, és szükségszerű döntést követelő helyzetekben, minden résztvevő lehetséges döntésére hatással van a többi résztvevő lehetséges választása. Az ilyen helyzetekben fellépő lehetséges viszonylatok száma végtelen. Az egyik legismertebb ilyen viszonylat az úgynevezett Nash-egyensúly. Ez lényegében az adott helyzetben résztvevők stratégiáinak olyan stratégia együttesét jelenti, ahol az egyes résztvevők stratégiája a lehető legjobb választ adja az összes többi résztvevő stratégiájára. Magyarul olyan állapotot jelöl, ahol egyik résztvevőnek sem éri meg változtatni a stratégiáján, ha a többi résztvevő sem változtat rajta, mert nem járna vele jobban.

Ez a cikk azt vizsgálja, hogy mikor áll be ehhez hasonló egyensúly a tudomány skálafüggetlen hálózataiban. A tudományos világ az egyik legkeményebb versenyt jelenti a professzionalizálódott szakmák körében, hiszen minden tudós vérre menő harcot vív a reputációért, a tudományos elismerésért, de egyedinek is tekinthető abban az értelemben, hogy a tudósok az egymás közti verseny ellenére egymástól függnek. Csak egymástól kaphatják meg ezt a tudományos elismerést, amiért versengenek, és ez sajátos helyzetet teremt abban azzal együtt, hogy a tudományos világ hálózata skálafüggetlen. Mint tudjuk, a legtöbb hálózat a természetben és a társadalomban skálafüggetlenségre törekszik. Ez egy természeti törvénynek tekinthető szinte mindenhol, így a gazdaság farkastörvényei közepette is. Vannak akik nagyon sikeresek a gazdasági versenyben, és ők uralják a személyközi kapcsolatok legnagyobb hányadát a társadalomban.

Nincs ez másképp a tudományban sem, ahol egyesek a tudományos elismerések legnagyobb hányadát uralják. Az ő írásaikra hivatkoznak a legtöbben, ők uralják a legmagasabb posztokat az egyetemi katedrákon. Lehet, hogy ők akár adott esetben a tudományos sikerek egészét is magukévá tehetnék egy-egy adott területen. Ekkor azonban az történne, hogy másoknak nem maradna semmiféle elismerés a tudomány egy adott területén, és ezek a személyek fellázadnának az adott személy ellen, aki a nagy fokszámú hálózati csomópontot alkotja, és az adott terület egyetemi katedráit uralja. Ami már ő magának sem lenne jó, hiszen ezután nem lennének tudóstársai, akiktől az elismerést kapja, és az ő tudós nimbusza is leáldozna amiatt, hogy a tudományos világban a tudósok az elismerést egymástól kapják.

Ez ellen a nagy fokszámú hálózati csomópontot alkotó személy csak úgy védekezhet, ha bizonyos számú tudományos elismerést átenged a tudóstársainak is, de tudóstársai tudományos elismeréseinek a megszerzését uralma alá vonja, ő koordinálja, hogy elismerésüket továbbra is ő kapja annak ellenére, hogy ők is részesülnek valamennyi elismerésben. Ez az oka annak, hogy a legismertebb tudósok túlnyomó többsége a tudományos munka mellett tudományszervezéssel is foglalkozik a tudományos világban. Koordinálja kezdő tudóstársai tudományos előmenetelét, segédkezik a doktori disszertációk megírásában, tudósokat mutat be egymásnak stb. A kérdés az, hogy mikor lép fel egyensúly egy ilyen helyzetben? Azt kell mondanunk, hogy akkor, ha a kevesebb tudományos elismeréssel rendelkező tudósok, tehát a hálózat kis fokszámú csomópontjait képező személyek tudományos képességei, vagyis a tudományos elismerés megszerzésére irányuló képességei, nem haladják meg azt a szintet, amit mint tudományos elismerést, a sok tudományos elismeréssel rendelkező tudósok a tudományszervezéssel, tehát az ő tudományos előmenetelük koordinálásával nekik nyújtanak.

Egy olyan hálózatban, amely a természet törvényei szerint a skálafüggetlenségre törekszik, ugyanakkor verseny van benne a kapcsolatokért, de ezeket a kapcsolatokat a tagok csak egymástól kaphatják meg, csak ilyen formában jöhet létre a játékelméletből ismert egyensúlyi helyzet, amelynek matematikai kifejtését én a matematikusokra bízom, ez csak egy elméleti levezetés volt.

Felhasznált Irodalom:

Nash-egyensúly: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nash-egyens%C3%BAly

Játékelmélet: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1t%C3%A9kelm%C3%A9let

Barabási Albert László: Behálózva - A hálózatok új tudománya, HELIKON KIADÓ KFT., 2013.

2017. július 9., vasárnap

A térinformatikai adatbányászat alkalmazása a Google Trends térbeli adatainak elemzésére

Az adatbányászat az egyik legújabb tudományág az informatika területén. Eredete az elektronikus kereskedelem megjelenéséig nyúlik vissza, és lényegében arról szól, hogy nagymennyiségű elektronikus adathalmazban különféle összefüggéseket, mintázatokat fedezhessünk fel. Mint például az úgynevezett társítási mintázatok a kereskedelmi adatok területén. Ahol az adott adatbázisban, amit elemzés alá kell vetni, vannak egyrészt a vásárlók adatai, továbbá a termékek adatai, amiket megvásároltak. Egy ilyen adatbázisból ki lehet elemezni olyan statisztikai adatokat, hogy egyes vásárlók milyen termékeket vásároltak meg egyszerre. Például, hogy a kenyeret vásárlók hány százaléka vett a kenyér mellé tejet is. Ezt hívják az adatbányászatban társítási szabályok elemzésének, hogy ha az adott adatbázis egyes elemei kapcsolatba hozhatók egyes elemekkel, mint például a vásárló a kenyérrel, akkor mennyire hozható kapcsolatba más elemekkel is, esetünkben a tejjel.
A térinformatika szintén egy modern tudományág. A térképen ábrázolható földrajzi adatok informatikai eszközökkel történő elemzésével foglalkozik, és a kereskedelem mellett korunkban a térinformatika területén is egyre inkább teret hódít az adatbányászat. Ugyanis a térképen ábrázolható adatokban is lehet ugyanilyen társítási szabályokat keresni, például lehet elemezni a földrajzi adatokat úgy, hogy ha a térképen ábrázolt városok összességében azokat a parkokat nézzük, amelyek közelében iskola van, akkor megvizsgálhatjuk, hogy az ilyen parkok közelében milyen arányban vannak, mondjuk, sportcentrumok is. Ha nagy arányban, akkor találtunk egy mintázatot, miszerint, ha a térképen egy park közelében iskola van, akkor nagy valószínűséggel sportcentrum is van a közelében, tehát az iskolák, a parkok és a sportcentrumok valamilyen módon összefüggnek egymással.
Nem csak távolságok, hanem irányok esetében is végre lehet hajtani ilyen elemzéseket, mint esetünkben, ha bizonyos parkoktól észak-keletre van egy iskola, akkor az ilyen parkoktól észak-keletre milyen arányban található egy sportcentrum is. A Google Trends internetes alkalmazás pedig a Google kereső keresési adatait elemzi térbeli összefüggésekben. Például ebben az alkalmazásban meg lehet nézni egyszerű rákereséssel, hogy melyik földrajzi helyen milyen arányban kerestek rá az emberek bizonyos kulcsszavakra. Például, hogy Amerika területén melyik államban keretek rá legtöbben a „katolikus” kifejezésre.
Így ha térképet állítanánk össze az egyes kereső kifejezések alapján a világról. Hogy hol milyen kulcsszóra mennyien kerestek rá a világon, akkor a térinformatikai adatbányászat szabályai szerint egy ilyen térképen is kereshetnénk társítási szabályokat. Mint például, hogy ha a világon a megyék között egy megyében 50000-en kerestek rá a „katolikus” kulcsszóra, és ez volt legmagasabb keresőszám a megyék esetében, de sok olyan megye is volt, ahol 25000 és 50000 közötti volt e kereső kifejezésre rákeresők száma, tehát 50% fölötti. Továbbá hasonló a helyzet mondjuk a sci-fi, és a fantasy kereső kifejezések esetében is, akkor lehetne elemezni, mondjuk, azt, hogy ha a katolikus kulcsszó esetében a legmagasabb keresőszámú megyéhez képest 50% fölötti keresőarányú egyes megyék közelében vagy egy a sci-fi kulcsszó esetében ugyanígy 50% fölötti keresőarányú megye, akkor szintén a közelében van e egy ugyanígy 50% feletti keresőaránnyal rendelkező megye a fantasy kulcsszó esetében is. Vagy ugyanezt kielemezhetnénk a földrajzi irányok esetében is a fent már tárgyalt módon.
Egy olyan alkalmazást kellene fejleszteni tehát, ahova begépelünk, mondjuk, három, vagy több kulcsszót, és automatikusan kielemzi a kulcsszavakra legtöbben rákeresett lakosokat magában foglaló megyék egymáshoz viszonyított térbeli adatait. Ezzel egy szinte kimeríthetetlen térbeli elemző eszközre tehetnénk szert, és valamilyen formában össze tudnánk kapcsolni egymással a földrajztudományt és a nyelvtudományt.

Felhasznált Irodalom:

Micheline Kamber: Adatbányászat: Koncepciók és technikák, Panem, 2004.

Google Trends újítások http://longhand.hu/keresooptimalizalas_/google-trends-ujitasok.php#gref

2017. június 4., vasárnap

Feladat szerkesztő alkalmazás természettudományokat tanító pedagógusoknak és diákoknak

Az online oktatási alkalmazás, meg szeretnék valósítani tehát a természettudományos feladatok könnyebb kitalálását és szerkesztését szeretné elősegíteni. Hogy hogyan, azt a matematikai függvényeken és sorozatokon, illetve sorokon keresztül szeretném szemléltetni. Gondolom, hogy mindenki ismeri ezeket az általános és középiskolai tanulmányaiból. Ha már elfejeltették volna, akkor most röviden írok róluk. A sorozat a matematikában lényegében meghatározott szabályok szerint képzett számok sorozatát jelenti ahol a sorozat számait a számnak a sorozatban elfoglalt helyének sorszámából képezik úgy, hogy ezzel a sorszámmal különféle számtani műveleteket hajtanak végre. Létezik számtani és mértani sorozat, én most az egyszerűség kedvéért csak a számtani sorozatokat tárgyalom. A sorok pedig a sorozatok egy speciális esetének tekinthetőek, most ezekkel sem foglalkozom. Vegyük például az alábbi sorozatot ahol (n) a sorozat tagjainak sorozatban elfoglalt helyének sorszáma:

an = -5+2*(n-1)

Ha n=1, vagyis a sorozat egyes sorszámmal jelölt, tehát első tagját vesszük, akkor a képlet -5+2*(1-1) lesz ami -5-el egyenlő. A sorozat második tagjánál ahol n=2 a képlet -5+2*(2-1) lesz ahol az eredmény -3 lesz. A sorozat harmadik tagjánál ahol n=3 a képlet -5+2*(3-1) lesz az eredmény pedig -1, és így tovább. Ebből a képletből így kapok egy olyan sorozatot ahol a sorozat első tagja -5 utána pedig az eredmény folyamatosan mindig növekszik kettővel.
-5, -3, -1, 1, 3, …
A függvény pedig abban különbözik a sorozattól, hogy nem a számsorozat tagjainak sorszámával, hanem egy folyamatosan változó értékű (x) változóval végzünk számtani műveleteket és így képzünk az (x) változóból új számsorozatot. Az egyik legegyszerűbb függvény például az exponenciális függvény, ahol az (x) folyamatosan változó értékeit mindig négyzetre emeljük:
f(x) = x^2
Ha x = 1, akkor a függvény értéke 1, ha x = 2, akkor a függvény értéke 4, ha x = 3, akkor a függvény értéke 9, és így tovább. Így az (x) változó folyamatosan növekvő értékeiből kaptunk egy másik folyamatosan növekvő értékű számsorozatot:
x                1, 2, 3
f(x)=x^2       1, 4, 9
Az alkalmazás, amit elgondoltam különböző, a magyar ABC-ben, vagy más nyelvek ABC-iben szereplő, illetve egyéb más speciális karakterekhez, a sorozatok indexszámaival, illetve a függvények változóival végzendő műveleteket társítana. Hogy ha utána ezeket a karaktereket a felhasználó valamilyen sorrendben begépeli az alkalmazásba, akkor az a begépelés sorrendjében rendezze össze a karakterekhez társított műveleteket, és rögzítsen egy ebből alkotott új képletet, amely az új sorozat, vagy függvény képlete lenne. Leírom ezt példával is. Mondjuk, legyen egy sáv az alkalmazásban, amely elvégzendő műveleteket tartalmazna, alatta pedig legyen egy másik sáv, ami általános, vagy speciális karaktereket tartalmazna. Tehát így:
Adj az előzőhöz kettőt, Szorozd az előzőt pi-vel, Adj az előzőhöz 2n-t, Oszd el az előző kettőt 3n-el…

A, B, C, CS, D, E, F, G, GY, H, I, J, K,…%, +,…

Az első sávban szereplő műveleteket lehetne, mondjuk húzással társítani a második sávban szereplő karakterekkel, úgy, hogy megfogjuk őket az egérrel, és egyszerűen ráhúzzuk a karakterekre. Ez a legegyszerűbb megoldás. Miután a felhasználó minden műveletet társított az általa választott karakterrel, akkor elmenthetné ezt a társítást, akárhány ilyen társítást végrehajthatna és elmenthetne, majd ha elmenttette, kapna egy párbeszédpanelt, amibe ha begépel egy általa választott karaktersorozatot és leOKézza a műveletet, akkor a karakterekhez rendelt műveletekből kap egy új képletet és egy ennek megfelelő új függvényt, vagy sorozatot.
Mondjuk, ha a felhasználó az „adj az előzőhöz kettőt” műveletet az (A) karakterhez, a „szorozd az előzőt π-vel” műveletet (B) karakterhez, az „adj az előzőhöz 2n-t” műveletet (C) karakterhez, az „oszd el az előző kettőt 3n-el” műveletet pedig (D) karakterhez társította, majd elmentette a társítást, és a kapott párbeszédpanelben lefutatta az ABCD karaktersorozatot, akkor sorozat formájában a következő képletet, illetve sorozatot kapta:
an = 2* (π+2n)/3n
Ezt természetesen nemcsak sorozatok és függvények, hanem bármilyen matematikai, fizikai vagy kémiai feladat kitalálása és megszerkesztése során alkalmazni lehetne, és egyfajta játékos feladatszerkesztésként funkcionálna. Ahol a felhasználó felhasználhatná, mondjuk a saját nevét, az ismerősei nevét, egy versidézetet, egy közmondást vagy bármilyen más karaktersorozatot is függvények vagy sorozatok alkotásához. Illetve tulajdonképpen arra lenne jó, hogy az olyan felhasználók, akiknek nehezen jutnak az eszükbe új ötletek feladatok alkotásának terén, azoknak ilyen formán a véletlen lenne a segítségére az új függvények és sorozatok alkotásában. Úgy, hogy közben mégis a saját alkotásuknak érezhetnék az természettudományos feladatot, nem csak egy program generálná valamilyen véletlen szám generátorral a képletet, és így a felfedezés örömét is nyújthatná ez nekik. A sorozatok esetében van egy online adatbázis, ami kifejezetten az újonnan felfedezett sorozatok gyűjtésére szakosodott, https://oeis.org/ és ha mondjuk, a felhasználó felfedez így egy olyan sorozatot, amit eddig még senki sem, ezt ellenőrizheti az adatbázisban való rákereséssel, akkor fel lehetne neki ajánlani, hogy küldje be nekik az általa felfedezett új sorozatot és így publikálási lehetőséget is lehetne neki biztosítani.

2017. június 3., szombat

Budapest, avagy a modern tőkésréteg és a lumpenproletariátus szövetsége

A spektrum televízióban egyszer hallottam beszélni egy volt baloldali politikai aktivistát, aki azt vallotta magáról, hogy egykor igazi romantikus kommunista volt, és a proletariátus iránti csodálat miatt lett azzá. No de hol van az a nagy proletariátus, az a hősi proletariátus, amiről Marx írt, kérdezte magától, azt sehol sem találtam mondta, és akkor kezdett kiábrándulni a kommunista eszméből.
Nemrég pedig a Forbes Urban nevű liberális színezetű újságot olvasgattam, amely többek között a budapesti élet fellendüléséről ír. A Fidesz kormány város felújítási tevékenységének köszönhetően sorra újulnak meg Budapest tradicionális negyedei, az egykor lerobbant szennyes utcákat a felújításoknak köszönhetően sorra kezdik benépesíteni a sokszínű és pezsgő hangulatú bárok, klubok, szórakozóhelyek. Nálunk is virágzik az úgynevezett gasztroforradalom, a nemzeti konyhák megújulása, új ízekkel való gazdagodása. Nincs olyan hét, hogy ne nyílna valamilyen új étterem a fővárosban.
Ebben leginkább az érdekes az, hogy a modern szórakozóhelyek, bárok klubok stb., közönsége és vezetősége inkább a liberális szavazótáborból kerül ki tapasztalataim szerint, mint ahogy Budapest is inkább liberális város volt mindig, ami azt jelenti, hogy a modern budapesti tőkésréteg azok ellen szavaz, akiknek a létüket köszönhetik. Akik mozgósítani tudták a munkásosztály kollektív erejét, hogy újjáépítésbe kezdjenek Budapest utcáin és szép házakat és tereket toljanak a liberális, szórakozni vágyó újgazdag ifjúság feneke alá. A budapesti liberális ifjúság mindig is anarchista szellemű volt, akkor sincs ínyükre a rend és az erős kéz, ha az egyet jelent az ő anyagi felvirágzásukkal, a szélsőséges szabadosság mindig is előre valóbb volt a számukra.
Ebben pedig mintha szövetségre találnának a lumpenproletariátusban, a budapesti hajléktalanok, idősek, lecsúszottak és bűnöző elemek seregeiben, akiknek szintén nincs igazán ínyükre Budapest felvirágoztatása, nekik nagyobb szükségük van a romos és szennyes Budapestre, ahol hajléktalanként zavartalanul el lehet heverészni az utcán, illetve a laza fegyelemben könnyebben el lehet lavírozni bűnözőként. Budapestre mindig is ez a zavaros szimbiózis volt a jellemző. Az anarchista és szertelen, de fényűző csillogásban élő úri réteg, és a szegénységben élő, de végletekig arrogáns és lázongó lumpenproletáriátus szimbiózisa. Csak az a nagy, hősi proletariátus válthatja meg ezt a beteg szimbiózist, amiről Marx írt, és ami iránt a kiábrándult baloldali áhítozott, akik kemény munkával most is újjáépítik Budapestet, hogy a liberális ifjúságnak legyen hol szórakoznia.

2017. május 7., vasárnap

USB mikroszkóp felhasználási lehetőségei az amatőr baktériumkutatásban

A kisebb teljesítményű mikroszkópok ma már az átlagember számára is hozzáférhetőek. Viszonylag elérhető áron megvásárolhatóak bizonyos műszaki szaküzletekben. Azonban ezek között is új találmánynak számít az elektromos USB mikroszkóp, amely a számítógéphez csatlakoztatható, és így valós idejű mozgókép jeleníthető meg általa a számítógép képernyőjén, amely a mikroszkóp által vizsgált objektumokat ábrázolja. Ezek a beolvasott mozgóképek videó fájlként el is menthetőek.
Meg kell említenünk azokat a ma forgalomban lévő programokat, amelyek szoftveres növényazonosítóként szolgálnak, és feltelepíthetőek például egy okostelefonra, vagy Ipad-re. Egy okostelefonnal például lefényképezhető a szabad természetben egy általunk ismeretlen növény, a fénykép beimportálható az okostelefonra feltelepített növényazonosító programba. A program pedig különféle beépített mesterséges intelligencia algoritmusokkal egy beépített növény adatbázis segítségével a fénykép alapján azonosítja, hogy a lefényképezett növény melyik fajhoz tartozik.
Nekem olyan ötletem támadt, hogy ha már rendelkezésünkre áll egy USB mikroszkóp, amellyel beolvasható a számítógépbe a mikroszkóp által vizsgált képi tartalom, akkor miért ne készíthetnénk egy olyan szoftvert, ami a mikroszkóp által vizsgált baktériumokat azonosítja. Ezzel a módszerrel pedig akár felfedezhetnénk új baktériumfajokat is, hiszen, ha a szoftver teljes baktérium adatbázist használna, akkor azok a baktériumok, amelyeket nem tud azonosítani új baktériumfajoknak számítanának, amelyek megtalálására nagy esély van, akár egy amatőr felhasználó számára is, mivel baktériumfajokból mai ismereteink szerint több milliárd van, és ezek túlnyomó többsége ma még felfedezetlen a tudomány számára.
A baktériumok fajcsoportja a legfeltérképezetlenebb területe ma a biológiának, éppen ezért ez ilyen módszerrel jó terepe lehet egy képzetlen amatőr biológusnak is, mivel egy ilyen USB mikroszkóp és a hozzá tartozó szoftver nem kerülne sokba, ezért költséges tudományos infrastruktúra nélkül is lehetővé válna a tudományos kutatás egy amatőr kutató számára is ezen a területen.

Felhasznált Irodalom:

USB mikroszkóp: https://xlo.hu/usb-mikroszkop-digitalis-mikroszkop-kamera…

Tanítható növényhatározó mobilon http://nol.hu/tud-tech/mi-virit-a-mobilon-1472607

2017. április 29., szombat

A Heti Válasz világképéről

Tegnap beleolvasgattam a Heti Válasz nevű magát jobboldali konzervatívnak mondó hetilap cikkeibe, amely azonban ettől függetlenül szinte minden szavával a ma regnáló Fidesz kormány ellen propagál. Kíváncsi voltam rá, hogy mivel magyarázzák ki azt, hogy magukat jobboldalinak mondják, de minden szavukkal a jobboldali kormány ellen vannak. Az első érdekes cikktöredék, amelyen átfutottam arról szólt, hogy a Fidesz összeszerelő üzemet csinál Magyarországból az általa folytatott gazdaságpolitikával, hogy folyamatosan olyan multinacionális cégeket telepít az országba, amelyek autóipari összeszerelő munkahelyeket teremtenek. Ez a baloldali pártok jelszavai között is rendszeresen ott van. Mert ugye ők egy olyan társadalomról álmodoznak, ahol mindenki milliomos Start-Up vállalkozó. Ahol mindenki a modern információs technológia hullámain szörfözik, amely a végtelenségig alakítható és formálható, és ennek folytán szinte bárki ki tud találni új kreatív ötleteket annak alakítására és formálására, hogy erre építve egy új vállalkozást alapítson. Ezt nevezik ma Start-Up vállalkozásnak.
Ezzel kapcsolatban nekem Theodore Roszak: Az információ kultusza című könyvében leírt sorok jutnak eszembe, ahol Roszak azt taglalja, hogy az információs társadalom nagy teoretikusai, mint John Naisbitt, vagy Alvin Toffler úgy írnak a jövőbeli információs társadalomról, mintha abban már nem lenne szükség termelésre. Mintha már az utcák is mikrochipekkel, és CD lemezekkel lennének kikövezve, és nem kellene megművelni a földet, kitermelni az érceket, vagy kemény munkával gépeket készíteni, hanem mindenki a számítógép előtt ülhet a lakásában és új gondolatokat találhat ki, mint valami tudós elefántcsonttoronyban. Hogy aztán azokból új csúcstechnológiákra épülő vállalkozásokat építsen fel. Például az űrkutatásban, a telekommunikációban, az elektronikus kereskedelemben stb. Pedig a termelést az információs gazdaságban sem küszöböltük ki, még ha automatizáljuk, vagy ha külföldre telepítjük, akkor sem. Az információs gazdaság is termelő gazdaság. Ott is szükség van gyárakra, ahol megtermelik az élelmiszert, a ruhát, a járműveket stb.
Az információs csúcstechnológia, így például az űrkutatás, a telekommunikáció, vagy az internetes kereskedelem csak egy jól működő termelő gazdaságra szervesen ráépülve tud fejlődni és kibontakozni. Valakinek meg kell termelnie a kávét, amit egy Start-Up vállalkozó reggelenként otthonában szürcsölget, hogy új ötletei támadjanak. Valakinek meg kell termelnie az autót, amivel a Start-Up vállalkozó beutazza az Egyesült Államokat, hogy ügyfeleket szerezzen cége számára. A kollektív gyáripari termelést nem lehet kiküszöbölni a gazdaságból. Ez így volt a régi XIX. századi kapitalizmus esetében is akkor is volt egy tőkés elitréteg, amely a polgári individualizmus jegyében saját érdekeit követte, de az általa vezetett gyáripar, és a benne dolgozó munkásosztály ettől még kollektív jellegű maradt ugyanúgy, ahogy a kommunista Szovjetúnióban is.
Persze aki ezt kimondja az a Heti Válaszos konzervatívok szemében kommunista, ahogy Orbán Viktor is megkapta ezt a jelzőt, hiszen a Kádár rendszerben is az összeszerelő üzemek voltak többségben Magyarországon. Erre csak azt lehet mondani, hogy ha kommunizmus alatt a kollektív termelőágazatok jelenlétét értjük a gazdasági rendszerben, akkor kommunizmus nélkül kapitalizmus sincs. Mivel a kávét, a ruhát, az autót valakinek meg kell termelnie, amikkel korunk Start-Up vállalkozói mindennapi szükségleteiket kielégíthetik. Így sajnos elkerülhetetlen, hogy az Orbán kormány összeszerelő üzemeket telepítsen az országba, hogy így pörgesse fel a gazdaságot. Ez a szomorú valóság kedves Heti Válaszos uraim, és minden ezzel ellenkező vélemény sajnos egyenlőre utópia, mondhatni szocialista, kommunista utópia. A konzervatívok, és a baloldaliak lényegében az általuk annyira áhított információ gazdaságot is aláássák azzal, hogy a termelőgazdaság teljes leépítésére törekszenek az információgazdaság nevében.
A másik érdekes érv, amit felhoztak a kormány politikája ellen az a tudomány fejlődésének nevében hozták fel. Konkrétan egy az ELTE jogi karán dolgozó egyetemi tanár fejezte ki ellenvéleményét a CEU kormány általi felügyelet alá helyezése ellen. Aki egyébként régebben kormány közeli politikai körökben mozgott. Arról a beszélt a vele közölt riportban, hogy ő nem Sorosért áll ki azzal, hogy tiltakozik a CEU-val kapcsolatos intézkedések ellen, hanem a tudomány szabad fejlődése mellett. Ugyanis szerinte a tudomány csak különféle egymástól eltérő vélemények versenyében fejlődhet, és ő ennek folytán annak ellenére, hogy nem ért egyet a CEU világképével, mégis támogatja a CEU fennmaradását, hogy az ő véleményük is bent maradhasson a vélemények versenyében, mert a tudomány csak így fejlődhet.
Ezzel kapcsolatban két dolgot tudok mondani. Egyrészt a kormány nem akarja megszüntetni a CEU-t, hanem csak átláthatóvá tenni. Ezt többször is kifejtették. De még ha meg is akarnák szüntetni, akkor is azt mondanám, hogy az a tény, hogy a tudomány csak különféle vélemények versenyében fejlődhet, egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden véleményt egyenlőképpen kell kezelnünk. Hiszen az is egy vélemény például, hogy a nap holnap pereccé válik. Még sincs egy olyan tudományos folyóirat sem sehol a világon, amely leközölne egy olyan cikket, amelyben benne van egy olyan vélemény, hogy a nap holnap pereccé válik, hogy ezzel például Einstein relativitáselméletével egy szintre emelje. Mivel egyszerű józan ésszel, mindenféle érvelés nélkül belátható, hogy ez a mondat egy hatalmas nagy hülyeség, mert minden tudományos és tapasztalati ténynek gyökeresen ellent mond, és így semmilyen formában nem szolgálja a tudomány fejlődését. Pedig ha komolyan vesszük a Heti Válaszban interjút adó professzor úr véleményét, hogy a tudomány csak vélemények versenyében fejlődhet, és így minden véleményt egyenlőképpen kell kezelnünk, akkor ezt a véleményt is meg kellene jelentetnünk egy tudományos folyóiratban, hogy versenyezhessen a többi véleménnyel, hogy a tudósok vitatkozhassanak rajta.
Ugyanígy puszta józan ésszel is belátható, hogy a balliberálisok azon véleménye sem szolgálja a tudomány fejlődését, hogy az abortuszt támogatni kell, mert az abortusz pont annak a kulturális közösségnek az életerejét apasztja, amely a tudomány fejlődésének egyik legfőbb zászlóvivője, név szerint az európai fehér népekét. Hiába próbálják belemagyarázni ebbe is a tudományosságot, és azt, hogy ez a fejlődést szolgálja. Itt is oda jutottunk, mint a kollektív termelőágazatok baloldaliak és konzervatívok általi elutasításának elemzésekor. A baloldaliak és a konzervatívok a fejlődés szélsőségességig menő támogatásában odáig jutnak, hogy lényegében gátlóivá válnak a fejlődésnek. Mondhatni az egyetlen párt és politikai mozgalom, amely valóban támogatja a tudományos és technikai fejlődést ma Európában az éppen az, akitől ezt a legvehemensebben próbálják elvitatni, vagyis a Fidesz.

Felhasznált Irodalom:

Theodore Roszak: Az információ kultusza - avagy a számítógépek folklórja és a gondolkodás igaz művészete, EURÓPA KÖNYVKIADÓ, 1990.

2017. április 14., péntek

Tanács a Jobbiknak

Én azt tanácsolnám a Jobbiknak, hogy ha már mindenáron nyitni akar a baloldali szavazók felé, és a saját szavazóit is meg akarja tartani, akkor nyomjon mondjuk olyan szövegeket, hogy igenis az iszlám bevándorlás és Soros támogatása az igazi nemzeti érdek, mert ezzel elszakított keleti testvéreinket támogatjuk a turanizmus nevében, és romboljuk a judeokeresztény nyugatot, akiket a zsidóbérenc I. István király ültetett a nyakunkba. Vagy: igenis a buzik támogatása az igazi nemzeti érdek, mert az ókor egyik legnagyobb pogány civilizációja a görög volt, ahol nagy divatja volt a homoszexualitásnak, és ezzel az autentikus pogány gyökereinkhez nyúlhatunk vissza rombolva a judeokeresztény nyugatot, akiket a zsidóbérenc I. István király rakott a nyakunkba. Vagy akár el is mehetnének a buzifelvonulásra piros-fehér-zöld trikolórra vart szivárvánnyal a kezükben. Ezzel színesebbé tehetnék a magyar politikai közbeszédet, úgyis mindenki számára egyértelmű, hogy teljes egészében a baloldalhoz pártoltak. Teljesen felesleges itt erőlködniük, meg rizsázniuk, hogy Sorosra, meg a bevándorlásra szavazunk, de azért keresztények meg jobboldaliak vagyunk.

http://pestisracok.hu/lazad-jobbik-holdudvara-szerintuk-ceu-nemzet-es-allamidegen-kozmopolita-agymosoda/

2017. április 10., hétfő

Születés előtt

Születés előtt.
Létemből létemlékezet
Szüremlik világtalan
Világégbolt árnyhold
Világában, elveszett
Holt bérceken,
Sötét fájdalmakon.
Hol mélyen ülő
Csöndből született
Dallam kísér
Feltámadó sírhant
Ágakon, álmodom
Tán, mit álmodok
Nem tudom,
Mert nincs semmim sem
Ezen a világon.

A vers Marin Marais: Pieces de viole, Livre II, Suite No. 3 in D Major: No. 22, Les Voix humanes című zeneművének hatására készült. Az zenemű itt meghallgatható: https://open.spotify.com/track/7E5NwaZRHu2CaCHOeUgGK7

2017. április 9., vasárnap

Az e-könyvek jövője

A jövő e-könyvének megtervezésekor figyelembe kell venni azt a tényt, amit főként olvasáspszichológusok hangoztatnak, hogy a mai fiatal generáció, aki az internetet böngészve, és azon belül is főképp tabletet és okostelefont böngészve nőtt fel, már nehezebben tud hosszú időn keresztül egyetlen dologgal foglalatoskodni. Ellentétben a régebbi generációkkal, akik még papír könyvek olvasásával töltötték idejüket és akár egy egész napon keresztül is képesek voltak könyvvel a kezükben egy helyben ülni és olvasni. A mai internetezők figyelme szétszórt, mert az internetet böngészve ugranak az internetes linkeken át egyik weboldalról a másikra. Nem tudnak sokáig koncentrálni az internetes felületeken egy hosszabb szöveg elolvasására, hanem a szövegben közbeékelődő linkek segítségével gyakran azonnal egy videóra, vagy más médiumra váltanak.
Ezekhez az olvasási szokásokhoz kell igazodnia a jövő elektronikus médiumainak, amelyeknek az olvasás terén a legfőbb képviselője ma az e-könyv, vagy elektronikus könyv. Tehát az egyre népszerűbbé váló e-könyvet ezeknek az olvasási szokásoknak megfelelően kell átalakítani a jövőben. Ennek az első lépése mindenképpen az kell, hogy legyen, amellyel egy olyan alkalmazást építünk be az e-könyvekbe, amely képes a könyvben található fontosabb szövegrészeket kijelölni, és kiemelni, elkülönítve a csak mellékes, nem annyira fontos információktól, hogy így le tudjuk rövidíteni a könyvek olvasását. Ez a mai egyetemistáknak is egy fontos módszere, hogy megkönnyítsék maguk számára a tanulást.
Ezekről a rövidebb részekről pedig egy ugyanolyan tartalomjegyzéket lehetne készíteni az e-könyvben, mint amilyen az e-könyvek fő tartalomjegyzéke, ahol a tartalomjegyzék minden egyes eleme egy link is egyben, amelyre rákattintva a tartalomjegyzék által hivatkozott szövegrészre ugorhatunk az e-könyvben. Esetünkben pedig mivel ez a szövegrész nem egy egész oldalt foglal el az e-könyvben, érdemes lenne abban az esetben, ha az általunk készített új tartalomjegyzékről az adott szövegrészre ugrunk, akkor azt a program által automatikusan kiszínezni, vagy valamilyen módon kiemelni.
Így megoldhatjuk a könyv lerövidítését és a gyorsabb olvasást a hosszú ideig egy dologra koncentrálni nem tudó mai generációnak. Azonban mindez még nem elég. Mivel a mai generációk az interneten nemcsak szöveges, hanem sokfajta médiumok (videó, animáció stb.) párhuzamos böngészését szokták meg, azt is meg kell oldanunk, hogy mondjuk, egy videót ne csak mellékletként csatolhassunk az e-könyvbe, hanem konkrétan be is tudjuk ágyazni az e-könyv oldalaiba. Akár egy weboldalba, hogy ott mondjuk, a szöveg fölött lejátszható legyen, mint egy youtube videó. Továbbá a videó egyes részei szintén kijelölhetők legyenek és össze legyenek kapcsolva a videó alatt lévő szövegnek a fent leírt módon kiemelt részeivel, vagy akár a videó egésze a szöveg egészével, ha az szükséges.
Így ha a videó megtekintése során a videó egy kijelölt részéhez, idősávjához érünk, akkor lehetne beépítve a videó eszköztárába egy link, vagy funkció, ami egyrészt jelzi, hogy mettől-meddig van kijelölve az idősáv. Másrészt erre a funkcióra rákattintva az e-könyvben a videó alatt arra a szövegrészre ugorhatnánk, amely a videó adott részletéhez kiemelten kapcsolódik, és akkor az e-könyv olvasó ezt a szövegrészt ki is színezhetné, vagy valamilyen módon kiemelhetné. Így ha például egy regényt egyszer már megfilmesítettek, akkor az e-könyv egyik oldalába bemásolhatnánk a regény egyik fejezetét, majd fölé beágyazhatnánk videóként a film azon részét, ami a könyv adott fejezetéhez kapcsolódik. A videóban pedig kijelölhetnénk egyes idősávokat, amelyek a könyvfejezet egyes kiemelt, és azoknak megfelelő szövegrészeihez kapcsolódnak, és mikor a videó megtekintésekor az adott idősávra érünk, egy a videó eszköztárában lévő linkre vagy funkcióra kattinthatnánk és az e-könyv olvasó automatikusan a kiemelt szövegrészre ugrana, ami által közvetlenül tanulmányozhatnánk, hogy a filmrendező hogyan fordította le a film nyelvére az író szövegét.
Ugyanezt ugyanígy megtehetnénk akkor is, ha például egy tudományos ismeretterjesztő könyv alapján csinált valaki egy dokumentumfilmet. Továbbá ugyanígy meg kellene oldani azt is, hogy például egy kiemelt szövegrészletről ugorhassunk vissza az e-könyvben egy adott videó részletre, vagy egy kijelölt videó részletről egy másik videó részletre egy másik e-könyv oldalon például úgy, hogy a hivatkozásra kattintás után a videó azon részeit, amiket most nem akarunk megnézni, gyorsítással lepergetnénk, és csak az általunk megtekinteni kívánt videó részletnél játszanánk le normál sebességgel a felvételt. Ezzel a módszerrel a mai tabletező és okotelefonokat böngésző fiatal generáció olvasási igényeinek is eleget tehetnénk, akiknek figyelme szétszórt, és olvasás közben rövid időközönként ugrálnak egyik szövegrészletről a másikra, illetve egyik médiumról a másikra. Az így létrejött új médiumot videókönyvnek nevezhetnénk.

Felhasznált Irodalom:

Kötelezők röviden: nyaralni ment az olvasás? http://bmefilozofia.blog.hu/…/kotelezok_roviden_nyaralni_me…
Michel Houellebecq: A térkép és a táj, MAGVETŐ KFT., 2016.

2017. április 8., szombat

A metafizikai tradíció azon újdonsült nézeteiről, melyek szerint a technika lerontja az emberi képességeket

A metafizikai tradíció legújabb lózungja, amivel az embereket etetik, hogy a technika elpuhítja az embert, és lerontja a képességeit. Internet előtt ülő, chipset ropogtató mamahotellakókat nevel ki, akiknek egyetlen megmaradt képessége az internetes linkekre való kattintgatás. Akik ki sem mozdulnak a lakásukból a számítógép és televízió függőségük miatt. Akik az elektronikus eszközök állandó használata miatt elszoknak még a könyvek olvasásától is és a saját telefonszámukat sem tudják már megjegyezni, mert mindent adatbázisokból keresnek elő. Továbbá vannak olyan vélemények is, miszerint a nyugati világot sújtó demográfiai válság is a technikai fejlődésnek tulajdonítható, mivel az urbanizáció szétverte a régi földműves társadalmak úgymond organikus szövetét, és ennek lenne tulajdonítható a demográfiai válság. Ezeknek a nézeteknek a végkövetkeztetése pedig az, hogy az emberi képességeket csakúgy lehetne a végsőkig kifejleszteni, ha visszafejlesztenénk a technikát.

Még ha mindebben van is igazság, az csak a XX. század végi és XXI. század eleji számítástechnikai forradalomra igaz a tudományos forradalmak történetében. A számítástechnikai forradalomnak valóban vannak ilyen hatásai (is). Azonban a tudományos és technikai forradalmak történetének régebbi időszakaira ez egyáltalán nem volt jellemző, hiszen az újkor elején a felvilágosodás korabeli ipari forradalom egyáltalán nem az otthon ülő, képernyőre bámuló ember kora volt, hanem éppen hogy hihetetlen mozgékonysággal ajándékozta meg az emberiséget. Hiszen ez volt a hajózás, a földrajzi felfedezések, illetve a távoli földrészek meghódításának és benépesítésének kora. Ekkor jelent meg a vasút is a technika történetében, amely szintén mozgékonyabbá tette az embert. Azonkívül ez a kor egyáltalán nem a demográfiai hullámvölgy kora volt, hanem éppen ellenkezőleg az ipari forradalom alatt kezdet óriásira duzzadni Európa népessége. Pedig a földművelő közösségek is ebben a korban estek szét a legnagyobb arányban. Ebben a korban még semmi nem utalt arra, hogy bármiféle kapcsolat lenne a technikai fejlődés és a demográfiai hullámvölgy, vagy az emberi képességek elpuhulása között.

A mai információs korra tekintve sem mondható el, hogy ez a folyamat teljesen lineáris lenne, hogy az elektronikus eszközök fejlődése egyenes arányban elpuhítaná az embert. A 80-as évek például a televíziózás virágkora volt az információs forradalom történetében és az a kor sokkal nagyobb elpuhulást eredményezett, mint amit ma tapasztalhatunk az internet, és a táblagépek korában. Hiszen még az, aki egész nap internetes videójátékokkal játszik az is tartalmasabb tevékenységgel látja el magát, mint aki egész nap a televízió előtt ül. Tehát semmi nem indokolja, hogy a számítástechnikai forradalom bizonyos elidegenítő hatásait a technikai fejlődés történetének egészére általánosítsuk, és azt sem indokolja semmi, hogy arra gondoljunk, hogy ha a technikai fejlődés mai szakaszának ilyen hatásai vannak, akkor a jövőben is ilyenek lesznek, ha majd a technikai fejlődés új szakasza kezdődik el.

Az a gondolat is erősen kétesnek tűnik a számomra, hogy a technika visszafejlesztésével a végsőkig ki lehet fejleszteni az emberi képességeket. Az lehet, hogy egy középkori lovag testileg sok esetben edzettebb volt, mint egy mai átlagos irodai alkalmazott, és lóháton el tudott jutni Európából a Szent Földre, de az emberi képességek növelése egy bizonyos határon túl már csak a technika segítségével lehetséges. Egy emberi személy soha nem fog technikai eszközök nélkül repülni, tengereket át úszni, vagy tonnákat elmozdítani csak úgy puszta kézzel. Bármeddig is edzi magát. Ezt senki nem gondolhatja komolyan. Ez az egész elgondolás egy gyerekes ostobaság, és csak a legműveletlenebb rétegek ülnek fel ennek. A számítástechnikai forradalom okozta problémát megoldása nem az, hogy visszafejlesztjük a technikát, hanem hogy a mai számítástechnikára épülő csúcstechnológiát és a régi termelő technológiát összhangba, szerves egységbe hozzuk egymással.

Egy esetleges új ellenreformáció szükségességéről és mibenlétéről

Hafenscher Károly evangélikus lelkész, a reformáció emlékévének miniszteri biztosa a 2017-es év elején nagyszabású előadást tartott a Nyugat-Magyarországi Egyetem (ma már Soproni Egyetem) Közgazdaságtudományi Karán arról, hogy miért kell fontosnak tartanunk az egykor Luther Márton által kezdeményezett reformációt. Mik azok a társadalmi és kulturális vívmányok, amelyeket a reformációnak köszönhetünk? Ez volt az előadás témája. Ezen az előadáson én is jelen voltam. Hafenscher mindenekelőtt a reformáció azon vívmányát emelte ki, amely az emberek kezébe adta a tudomány és a kultúra művelésének az eszközeit. Az előadó szerint a reformációnak köszönhető a biblia nemzeti nyelvekre történő lefordítása, amely mindenkinek lehetőséget adott a biblia szövegének egyéni értelmezésére függetlenül a katolikus papságtól.
A Lutheri reformáció keretei közül nőtt ki a nyomdaipar és a könyvterjesztés is az előadó szerint, hiszen maga Johannes Gutenberg egy lutheránus ember volt. Ennélfogva a könyvolvasás által folytatott egyházi hatóságoktól független, egyéni önművelés és tudományos vizsgálódás lehetősége is a lutheri reformációnak köszönhető. Továbbá említette még az előadó a zeneművészet elválasztását is az egyházi liturgiától, és az önálló, csak világi közönségnek játszott zeneművészet kereteinek a megteremtését, amivel analógiában áll az a tény, hogy az egyik legismertebb nyugati zeneszerző: Johann Sebastian Bach lutheránus volt. Tehát Hafenscher a nyugati reformáció legfontosabb érdemének azt tekinti, hogy az emberi egyének kezébe adta a kultúra és a tudomány művelésének a lehetőségét függetlenül az egyházi protokolltól.
A kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne, hogy észlelhető e valami ehhez hasonló folyamat a mai nyugati világban, amely az egykori Lutheri reformációhoz hasonlóan fel akarja szabadítani az embereket valamiféle felsőbb hatalom gyámkodása alól. Azt kell, hogy mondjam, hogy igen. Ez pedig az informatikai forradalom. Az internet megjelenése, amit a lutheránus Gutenberg egykori nyomdaipari forradalmával párhuzamosan emlegetnek. Azt Gutenberg galaxisnak hívják, emezt pedig Neumann univerzumként emlegetik. Az internet egyrészt egy a könyvhöz hasonló új médiumot teremtett, amely a könyvhöz képest rengeteg új eszközzel segíti az önművelést és a tudományos vizsgálódást, már csak ezzel is sokszorosan az emberi egyének kezébe adva az önművelés, és a tudományos vizsgálódás lehetőségének az eszközeit.
Másrészt az interneten jelenlévő szoftvertermékek, illetve az informatika egyéb eszközeinek szinte végtelen alakíthatóságával és kombinálhatóságával új távlatokat teremtett az egyéni kreativitáson alapuló vállalkozások korlátlan számban való létrejöttének, amely az egyének kezébe adja a gazdálkodás irányításának az eszközeit, függetlenné téve őket a kollektív gyáripartól, ahol régen az emberek többsége alkalmazottként, a gyári bürokrácia fogaskerekeként dolgozhatott csak. Az információs technika lehetővé tette, hogy az emberek többsége ne gyári alkalmazottként, hanem az informatika eszközeire építve egyéni vállalkozóként tevékenykedjen. Ezt nevezik manapság Start-Up vállalkozásnak. Ez pedig azt jelenti, hogy miként a Lutheri reformáció a katolikus egyház kezeiből vette ki, és tette az egyének kezébe a kultúra művelésének eszközeit, úgy az informatikai forradalom a kollektív gyáripar kezéből vette ki és adta az egyének kezébe a gazdálkodás eszközeit. Tehát az informatikai forradalom nem más, mint egy új reformáció. Nem véletlenül emlegetik az internetet az egykori Gutenberg galaxissal párhuzamosan Neumann univerzumnak.
Most pedig az ellenreformációról ejtenék egy-két szót. Az egykori katolikus ellenreformáció azokat az eszközöket használta a reformáció ellenében, amiket a reformáció a katolikus egyház kezéből kivéve új szerepekkel és technikai vívmányokkal ruházott fel, mint például a művelődés eszközét a könyvet, amit a reformáció már a nyomdai sokszorosítás eszközeivel terjesztett, most a katolikus egyház is létrehozta saját nyomdaiparát. Vagy a nemzeti nyelvekre lefordított bibliát, amit most a nyilvánosság kereszttüzében a katolikus egyház hitvitákon elemzett, hogy az egyének szabad akaratukból, saját belátásuk alapján jussanak el a katolikus dogmák iránti elköteleződésig. Illetve a zenét, amit a reformáció a világi nagyközönség elé vitt, most a katolikus egyház is létrehozta saját barokk muzsikáját, amit a maihoz hasonló koncerttermekben játszottak a nagyközönségnek.
Ha a katolikus egyház a régi reformáció esetében is fel tudta használni a reformáció eszközeit saját tekintélyének növelésére, akkor ezt a mai, új reformáció korában is megteheti véleményem szerint. Az információs forradalom eszközeibe, is bele lehet vinni a katolikus kultúra, a katolikus dogmatika és a katolikus szellem eredményeit, és lehet ilyen formán a katolikus szellemet terjeszteni. Ha például az emberek a kollektív gyáripartól való függetlenedési vágyuktól hajtva Start-Up vállalkozásokat alapítanak, akkor miért ne lehetne konkrétan katolikus Start-Up vállalkozásokat alapítani, ahogy a Jezsuita rend szerzetesei is vállalkozó szellemben terjesztették egykor Isten igéjét a régi ellenreformáció korában. Véleményem szerint ez új színt hozna a kulturális életbe az új katolikus ellenreformáció.

A Fidesz jövőbeni választási kampánystratégiájáról

Olvastam a CHIP számítástechnikai magazinban, hogy Donald Trump az Egyesült Államok jelenlegi jobboldali elnöke választási kampányát a modern BIG DATA eszközeivel vezényelte le. A BIG DATA egy olyan modern informatikai paradigma, amely arról szól, hogy az interneten és egyéb más számítógépes adatbázisokban ma már rengeteg adat gyűlt össze az emberekről, azok mindennapi viselkedéséről és sok egyéb másról is. Így például a Facebook rendszeresen gyűjti rólunk az adatokat, hogy milyen oldalakat lájkolunk, milyen oldalakat osztunk meg. Ennek folytán pedig ízlésünk, gondolatvilágunk, és akár egész személyiségünk is elemezhetővé válik a Facebook üzemeltetői számára.

Az általunk közzétett és folyamatosan termelt adatok óriási méretűvé duzzadtak az interneten és egyéb más számítógépes adatbázisokban is, és ezek az adatok az adatbányász szakemberek számára elemezhetőek. Különféle mintákat, kapcsolatokat lehet belőlük kiolvasni, mint például esetlegesen azt, hogy kapcsolat lehet aközött, hogy egy nő szereti a sült krumplit, mert lájkolta a Facebookon és aközött, hogy ő intelligens. Ha az adatbányász szakember sok olyan sült krumplit lájkoló nőt elemez ki az adatbázisból, akik egyben a profiljuk alapján intelligenseknek is tekinthetőek, akkor adatbányász szaknyelven szólva a két változó korrelál egymással, és megállapítható, hogy a sült krumpli szeretete és az intelligencia között kapcsolat van.

Ez csak egy példa volt annak illusztrálására, hogy ilyenekkel foglalkozik a BIG DATA, mint tudományos paradigma. Ilyen módszerekkel pedig statisztikai úton a Facebook profilja alapján az is megállapítható, hogy ki milyen politikai irányultságú, vagy egyáltalán ki a még bizonytalan, de megszólítható jelölt egy politikai párt számára és mivel. Hiszen ugyanígy azt is mérni lehet, hogy ha korreláció van aközött, hogy valaki szereti a fekete Volkswageneket, és jobboldali beállítottságú, vagy ha nem is konkrétan az, de a jobboldal számára valamilyen formában megszólítható, és ezek alapján pontosan elemezni lehet a BIG DATA eszközeivel azt is, hogy egyes ilyen választói csoportok mivel szólíthatóak meg, mint például adócsökkentéssel, vagy egyéb mással. Így például mérni lehet, hogy ha valaki szereti a fekete Volkswagent, akkor nagy valószínűséggel adócsökkentéssel szólítható meg a jobboldal számára.

A CHIP szerint Trump kampánystábja ilyen módon pszichometriai eszközökkel kielemezte az amerikai Facebook felhasználókat, hogy ki mivel szólítható meg, és egy sokrétűen felépített nagyon hatékony kampányban mindenkinek azt mondta, amit hallani akart. A kampánya nem egy dologra koncentrált, hanem sokrétűen volt felépítve, és ebben rejlett a hatékonysága. Sőt a leírtak szerint a lakásokba bekopogtató kampányaktivisták is ennek alapján voltak felkészítve. Amikor kimentek a lakásokba mindig volt náluk egy okostelefon, aminek az adatbázisába fel volt töltve, hogy akinek a lakásába éppen bekopogtatnak, azt mivel lehet megszólítani, és mielőtt bekopogtattak a lakásba csak rá kellett keresni a nevére az illetőnek az okostelefonukra telepített adatbázisban, és aszerint adták elő a kampányszövegüket, miután az illető beengedte őket a lakásába. Véleményem szerint ezt a módszert a Fidesz is alkalmazhatná, méghozzá itt Magyarországon. Behozhatatlan kampányelőnyhöz juttatná ez a Fideszt. Ha van egy kis eszük, akkor erre építik a jövőbeli választási kampányukat, hogy meg tudják szólítani a jobboldal számára potenciálisan létező még bizonytalan szavazóréteget.

2017. március 11., szombat

A 80-as évekről

Kissé viszolygással fog el engem mostanában, hogy egyesek milyen nyálcsorgató nosztalgiával tekintenek vissza a 80-as évekre, amikor én még gyerek voltam. Sokakkal ellentétben én nem nosztalgiázom a gyerekkorom iránt, amit a végletes tehetetlenség és a szörnyű kiszolgáltatottság elegyeként éltem meg, és alig vártam, hogy minél előbb felnőtt legyek. Különösen nem a 80-as évek iránt, amit a technika világában a televíziózás virágkorának tekintenek. Ez volt a Dallas féle televíziós sorozatok és az Opra féle kibeszélő show-k virágkora, amikor az internet még csak az egyetemek kutatóhálózataiban létezett, és a számítógépek még nem voltak ennyire elterjedve a társadalomban.

Vajon miért néznek vissza olyan nagy nosztalgiával az emberek erre a korszakra? Itt Magyarországon arról beszélnek, hogy akkoriban még a Kádár rendszerben éltünk, és hogy akkor milyen jólét volt az országban. Nem hiszem, hogy sokkal nagyobb gazdasági jólét lett volna akkor, mint most, mondjuk az Orbán kormány idején. A napi kenyeret meg tejet most is meg tudja keresni az, aki akarja. Nekem inkább az a meglátásom, hogy leginkább a végzetes lustaság az, ami az embereket a 80-as évek kora iránti nosztalgiára indítja. A totális lustaság a gondolkodásra, illetve a cselekvésre.

Mint írtam ez a kor a televíziózás virágkora volt, és semmi nem kárhoztat akkora tétlenségre, mint a televízió nézés. Még az internetezés sem, mert az internet a televízióval ellentétben dinamikus cselekvési lehetőségeket nyújt, hiszen a milliónyi weboldal közül mégis csak én válogathatok, hogy mit nézek meg és mit nem. A televízióban viszont az a manapság maximum száz, a 80-as években pedig maximum 1-2 csatorna nem nyújt túlságosan nagy választási lehetőséget, hanem tényleg azt kell néznünk, amit feltálalnak nekünk, méghozzá teljes passzivitásban a fotelban ülve. Sokan szidják manapság a számítógépes játékokat, de még a számítógépes játékok használata is nagyobb aktivitást, és magasabb szintű önfejlesztést jelent, mint a televízió előtt ülni a fotelban.

A televízió nézés teljes testi eltunyulást, és teljes körű szellemi beszűkülést eredményez. A pesti utcákon Izaura számára adományokat gyűjtő embertípust nem az a tény termelte ki, hogy a 80-as években szocializmus volt, mert a kapitalista országokban is nemzeti ünneppé vált annak idején Bobby Ewing feltámadása a halálból a Dallasban, hanem az a tény, hogy ez a televíziózás kora volt, és mindenki TV-t nézett. A 80-as évekhez képest tényleg aranykorban élünk ma, ami általában sosem most van ugye, pedig én azt mondom, hogy most van, legalábbis a 80-as évekhez képest, mert még sosem állt rendelkezésre ennyi önfejlesztési lehetőség, mint most. Az internet kora, ha nem is tökéletes, de jobb embertípust nevelt ki, mint a televíziózás kora. Ehhez elég összehasonlítani a 80-as évek szolibarna, tésztaképű embertípusát a mai internet előtt ülő, csontfehérbőrű fiatalokkal. Az internet mintha kifehérítette volna az emberi arcokat.

Nem a mainál nagyobb gazdasági jólét, hanem a végzetes lustaság és tunyaság indítja nosztalgiára az embereket a 80-as évek iránt, mert a lusta ember mindig a televízió előtt érzi jól magát, ahol egy doboz sör mellett nem kell sem gondolkodni, sem cselekedni, csak elmerülni abban a szappanopera világban, amit a televízió nézés nyújt.

2017. március 5., vasárnap

Régi korok katedrálisai

Régi korok
Letűnt katedrálisai,
Ott álltok
Mementóként,
Őrizve magatokban
Mély állhatatossággal
A szépség isteni
Lángját, árván,
Küzdve az idővel,
Hősi korok árján,
Mint egy álomban
Hol ott látlak
Téged is,
Ahogy fölénk magasodsz,
És magasztos, vigyázó
Tekinteteddel
Őrzöl engem is.
Tisztán, elérhetetlenül
Mint egykor volt
Délibábja fennkölt
Eszményeinknek melytől
Már nem is akarok semmit
Csak menekülni óvó
Tekinteted alá.
És e fenséges álomban
Feltámadnak a holt kövek
Régi idők hamvaiból
Szállva letűnt korszakok
Emlékművei felett,
Mintha már
Nem is léteznénk,
Vagy mintha már
Örök nyugalomra
Tért volna vigyázó
Szemed világa
A sötét éjben.

A vers Francis Poulenc: Gloria For Soprano, Mixed Chorus And Orchestra: Concerto For Organ, Strings And Timpani In G Minor; Concert Champetre For Harpsichord And Orchestra, Gloria 3. Domine Deus című zeneművének hatására készült.

2017. február 26., vasárnap

Csillag ezpresszó (Győr)

Visszatánc
A lány arcán
Ahogy belépek.
Homályos fekete
Képkeret fogad,
Mint régies táj, föld
Argumentum.
Nagyító csillagok
Alatt sötét áramlásba
Veti magát a romos
Zenei éj.
Korhadt faszekrényen
Könyvek sorakoznak
Árnyuló égboltban
Fekete végtangó lebeg
A sötétes termen, és
Emelkedő föld égboltként
Tölti be a lassú
Zenei éjt.
Gyárvárosi alkonyat ez,
Mit andalogva visszatükröz
A vörös, kora ősz rádió.
Feketeségbe burkolódzó
Napfény a távolban, mint
Régi rádiótelefon kép.

2017. február 24., péntek

Egy Lutheránus lelkész által tartott előadásról

Nemrégiben egy Kadlecsik Zoltán nevű evangélikus lelkész tartott előadást a soproni Pedagógusok Művelődési Házában, ahol én is jelen voltam. Bár én katolikus vagyok, kíváncsiságból mégis megjelentem az előadáson. Az előadás az úgynevezett ekléziogén neurózisról szólt, magyarul az egyházban szerzett bűntudatról és önértékelési zavarokról, amit, mint fogalmat egy német, tehát szintén evangélikus kultúrkörből származó pszichiáter vezetett be a köztudatba.
Már az a tény, hogy egy ilyen témáról, vagyis hogy az egyházban bűntudatot és önértékelési zavart lehet kapni, egy evangélikus lelkész tart előadást, megerősíti bennem az evangélikus egyház osztályharcos szellemiségéről gondolt hitet, hiszen Karl Marx az osztályharc eszméjének atyja is zsidó vallásból kikeresztelkedett Lutheránus családból származott. Aki pedig arról tart előadást, hogy az ő egyházában negatív dolgok érhetik az embert az tulajdonképpen saját egyháza és papsága ellen visel osztályharcot, amire már volt példa az evangélikus egyház történetében Nietzsche, illetve Hamvas Béla esetében. Hamvas Béla például a metafizikai tradíció hitének az átvételével saját Lutheránus egyházától is elhatárolódott, mint Trockij, aki azt hirdette, hogy a kommunista forradalom után kiépült adminisztratív, állami pártapparátus új uralkodó osztályt képez a társadalomban, ezért most ennek az új osztálynak az uralmát kell megdönteni.
A másik, ami megerősítette a Lutheránus egyházról alkotott egyik vélekedésemet, és egyben kicsit megdöbbentő is volt a számomra az az előadó szexualitáshoz való viszonya. Az ekléziogén neurózist, vagyis az egyházban szerzett bűntudat élményét lépten, nyomon a szexualitás területéről hozott példákkal illusztrálta, mint például azzal a mondattal, hogy ha valaki iránt az egyház tagjaként szexuális vágyat érzel, azzal te nem tudsz magadban mit kezdeni, de az egyházban ez bűnként lehet elkönyvelve, mintha csak a szexuális vágyat érző egyént próbálná védelmezni az egyházban. Aztán példát hozott fel egy ismerőséről, akinek gondja volt a maszturbációval kapcsolatban, hogy ő ezt rendszeresen gyakorolta, és emiatt bűntudata volt, mint egyháztagnak.
Nagyon érdekes ez a jelenség az evangélikus egyházban, hogy a lelkészek szexualitásról és érzékiségről szóló megnyilvánulásai milyen leplezetlenül jelennek meg olykor. Nem akarok a reformáció emlékévében vallásháborút indítani, de tapasztalataim szerint a katolikus egyház tagjai ennél azért szemérmesebbek szoktak lenni, legalábbis manapság, persze lehet, hogy voltak időszakok, amikor ez másképp volt, mint például a reneszánsz időszakában. De hát végül is ez valamiképp benne is van a Lutheránus egyház hagyományaiban is, hiszen a Lutheránusok egyik legfőbb példaképe a katolikus egyházban Szent Ágoston, és ő is egész életében fékezhetetlen szexuális vágya és az ebből fakadó bűntudat között őrlődött. Ezt véleményem szerint az egykori manicheus vallás tantételeire lehet visszavezetni, akik fanatikus módon harcoltak mindenféle érzékiség és anyagiasság ellen, hogy kiszabaduljanak az anyag fogságából és a szellem magasabbrendű világába kerüljenek, ugyanakkor az érzékiség és a szexualitás mégis egész kultúrájukat áthatotta, akárcsak az iszlámét. A manicheus szektának pedig Szent Ágoston is tagja volt jó ideig.

http://pedmuvhaz.hu/tartalom/program/ekleziogen-neurozis-az-egyhazban-szerzett-neurozis

2017. február 23., csütörtök

Az olimpia körüli herce-hurcáról

A magyar kormány által tervezett és megpályázott Magyarországon megrendezendő olimpia körül történt dolgokat mindenki ismeri, aki figyelemmel kíséri a magyarországi politikai eseményeket. Ennek számomra az egyik legfőbb tanulsága az, hogy igazából a magyar társadalom többsége továbbra sem áll a kormány mögött. Legfeljebb csak a négyévenkénti szavazások alkalmával nem mennek el szavazni, mert a teljes anyagi ellehetetlenülést sem akarják magukra vállalni, amit a baloldal újbóli kormányra kerülése hozna magával. Továbbá amit 2002 és 2010 között a baloldali kormányok alatt megtapasztaltak, de ettől még nem szeretik jobban a Fideszt, nem támogatják annak politikáját, amit az is jelez, hogy sikerült összegyűjteniük az olimpia megfúrásához szükséges aláírásokat. A Fideszt továbbra is csak egy szűk, törzsszavazói réteg támogatja, a többi szavazó pedig egyszerűen nem megy el szavazni.

Pedig tény, hogy a kormány az utóbbi években emelte az életszínvonalat Magyarországon termelő jellegű munkahelyek létrehozásával, amiből a magyar társadalom szegényebb és kulturálatlanabb néposztályai is részesülhettek. Akkor hát mi a probléma? A munka alapú társadalom a Fidesz kormány legfőbb jelszava, ami mögött nem kimondva az a gondolat húzódik meg, hogy a munka nemesít is egyben, kulturáltabbá teszi az embert, és esetlegesen így közelebb hozhatja őt a Fideszhez is. Ez a gondolat nagyon jól hangzik, de azt kell, hogy mondjam, hogy nem minden esetben igaz. A baloldal fő szavazótáborát kitevő alsóbb néposztályok jövedelmi viszonyai lehet, hogy javultak a Fidesz kormány alatt, de társadalmi helyzetük és kulturális színvonaluk nem növekedet lényegesen.

Ha kaptak is munkát, az csak segéd, vagy betanított munka lehetett valamelyik összeszerelő üzemben, vagy legfeljebb szakmunkásbizonyítványt igénylő munka, ami nem emelte lényegesen ezeknek az embereknek a kulturális színvonalát, nem adott nekik semmiféle új életcélt, vagy hivatástudatot csak azt az állapotot teremtette meg a számukra, hogy valahova be kell menniük mindennap kénytelen-kelletlen dolgozni, hogy kapjanak fizetést és megéljenek valahogy. Én is gyárban dolgozom, így nap, mint nap kapcsolatban állok ezekkel az emberekkel, tudom, hogy mit jelent egy ilyen helyen dolgozni, és hogy hogyan gondolkoznak ott az emberek. Ott nagyon ritka, hogy valaki hivatástudatból, vagy a munka szeretetéből csinálja azt, amit csinál, oda szinte mindenki csak azért megy, mert kell a pénz. Ha nem lenne szükségük pénzre, akkor egyszerűen nem járnának be dolgozni.

Ha pedig van pénz, akkor azt sem arra költik, hogy művelődjenek, nem színházba, vagy hangversenyre járnak belőle. Legtöbbször azért, mert nem állnak olyan kulturális színvonalon, hogy egy színházi, vagy klasszikus zenei előadást be tudjanak fogadni, vagy ha be is tudnák fogadni, a személyiségük általában olyan, hogy nem tudnak szóba elegyedni olyan emberekkel, akik színházba, vagy hangversenyre járnak. Nem találják meg ott a saját közegüket, és egy ilyen ember nyilvánvalóan csak egy helyen fogja elkölteni a pénzét a kocsmában, mert ott állnak szóba vele, ott van az a hely ahol megtalálja a saját közegét, így gyakorlatilag nincs is más lehetősége, mint hogy a kocsmában költse el a pénzét, mert különben csak otthon ülhetne és nézhetné a falat. Ami azt jelenti, hogy ha ezeknek az embereknek munkát és jövedelmet biztosítanak, azzal gyakran csak azt érik el, hogy többet fognak inni, és még jobban el fognak zülleni.

Egy porig elzüllött ember pedig nem fog a jól fésült, polgári Fideszre szavazni, és az olimpiáját sem fogja támogatni, hiába biztosított nekik a Fidesz magasabb jövedelmet. A munka így nem feltétlenül nemesít, csak a művelődés nemesítene, de igazából nincs nagy fogadókészség a magyar művelődés intézményei részéről ezek iránt az emberek iránt, mint ahogy nekik sincs nagy igényük a művelődésre. Annak idején Hitler pályája kezdetén Németországban utcán élő hajléktalanként a proletariátushoz tartozott, ennek ellenére összespórolt pénzéből Wagner operákra járt, rengeteg könyvet vásárolt, amiket el is olvasott, és szabadidejében festészettel foglalkozott, továbbá következetes antialkoholista életmódot folytatott, ami ma Magyarországon szinte elképzelhetetlen az alsóbb néposztályok körében. Magyarországon valamiért óriási szakadék tátong az alsóbb és felsőbb néposztályok kulturális színvonala között, ami nyugaton, ahogy én látom, nem annyira van jelen. Ez lehet az oka annak, hogy a magyar nyelvben a proletár, vagy proli kifejezés nem annyira munkásembert jelöl, hanem valamiféle züllött embertípust.

Az alacsony társadalmi státuszban való benne rekedtség, illetve a műveltség hiánya, pedig kihozza ezekből az emberekből azt, ami amúgy is bene van a magyar mentalitásban, hogy ha nekem nem jutott semmi sem az életben, akkor másnak se jusson. Így nyilvánvalóan alá fogja írni azt a kezdeményezést, hogy ne érhessenek el sikereket a magyar olimpikonok sem magyar közönség előtt, és ahol tud lázadni fog minden kezdeményezés ellen, ami a felsőbb néposztályokat bármilyen formában helyzetbe hozhatja. A baloldal pedig, akik a hagyományos polgári társadalom és a hagyományos kollektív ipari struktúrák lerombolására hivatottak, pontosan ezekre az érzelmekre játszanak rá, mint ahogy az egyes szatelit szervezeteik is, mint például a metafizikai tradíció hívei, akikkel én tudvalévőleg régóta kapcsolatban állok, és akik az egész technikai civilizáció lerombolását hirdetik.

Amit az is jelez, hogy amikor az egyik fórumokon felvetettem nekik, hogy milyen emberi erőfeszítést és önfelülmúlást igényel a technikai tudományok terén például az űrkutatás fejlesztése, amit ők meg akarnak szűntetni, az volt a válasz, hogy Neil Amstrong holdra lépése csak neki volt nagy lépés. Az emberiségnek viszont nem, mert az emberiség helyzetén ez Neil Amstrong kivételével semmit sem változtatott. A metafizikai tradicionalisták ezen megjegyzése az önmagukról állított arisztokratikus szellem ellenére egyáltalán nem a földi arisztokráciának lett címezve, hanem a földi proletariátusnak, a szegény rétegeknek, akik erre föl irigykedve nézhetnek Neil Amstrongra a világűrben elért sikerei miatt.

Maga a baloldal pedig, mint ahogy az a különféle sajtóorgánumaiban, mint például a HVG-ben nap, mint nap ki van fejtve, úgy akarja megszüntetni a nyomorúságos proli létet és általában a bérből és fizetésből élést a magyar társadalomban, hogy felszámolja a termelő munkahelyeket. Továbbá kirúgja a szociális ellátórendszer minden intézményét a magyar társadalom alól, hogy így mindenki rákényszerüljön arra, hogy önerejéből saját lábán álló vállalkozóvá váljon a modern információtechnológia területén. Mind a kettő utópia, a metafizikai tradíciónalisták és a baloldal gondolata is. A technikai civilizációt nem lehet csak úgy lerombolni, már csak azért sem, mert ez nem javítana a prolik helyzetén, és a kollektív termelő munkahelyekre is szükség van egyenlőre ahhoz, hogy a gazdaság működőképes maradjon a technika mai fejlettsége szintjén. Ha pedig mégis eljön az az idő, hogy nem lesz szükség többé kollektív termelő munkahelyekre akkor is vitatható, hogy mindenki milliomos Start-Up vállalkozóvá tud válni, csak úgy a saját erejéből. Azonban az is tény és való, hogy valóban szükség lenne a magyar társadalomban a prolik és a felsőbb néposztályok kulturális színvonalának egymáshoz való közelítésére.

Ez azért is elengedhetetlen, mert a mai technológiai trendek arra utalnak, hogy valóban elfog jönni az az idő, amikor a mesterséges intelligencia és az ipari automatizálás fejlődésének következtében meg fognak szűnni a kollektív termelő munkahelyek, és akkor majd mindenki valamilyen formában szellemi munkát kell, hogy végezzen. A megoldás végeredményben csak az lehet, hogy előbb utóbb mindenkit fel kell emelni a felsőbb néposztályok kulturális színvonalára, tehát Magyarországon polgári szocializmusra van szükség és nem proli szocializmusra, ez lenne a Fidesz érdeke is. Ennek lehetséges megvalósításáról szól a cikk további része.

Lassan közszájon forgó téma a médiában, hogy az informatika és az automatizálás fejlődésének köszönhetően körül-belül 20 éven belül eltűnnek a ma ismert munkahelyek túlnyomó többsége. Nem lesz többé szükség fizikai munkásokra, mert a gyártást automatizálják, lehet, hogy nem lesz többé szükség banki ügyfélszolgálatosokra sem, mert a banki ügyintézést is mesterséges intelligencia alkalmazások fogják átvenni, és még sorolhatnám a jóslatokat, hogy miféle munkákra nem lesz majd szükség a jövőben. A ma ismert munkakörök túlnyomó többsége megszűnik, és az emberek ezentúl csak az úgynevezett kreatív tevékenységekkel szerezhetnek majd maguknak jövedelmet, amelyekre az úgynevezett Start-Up cégek épülnek, mint például a különféle internetes webszolgáltatások, Internetes kereskedelem, interneten felajánlott szállásbérlés, internetes fizetőeszközök kibocsátása (bitcoin), új számítógépes kütyük kitalálása és gyártása, internetes szellemi termékek áruba bocsátása az interneten: zene, művészet, irodalom, tudomány stb.
Mindezek főként szellemi erőfeszítést igényelnek fizikai helyett, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz. A kérdés, hogy képes lesz e a nyugati ember egy ilyen foglalkozási struktúrába beilleszkedni, ha vezető elitje teljesen magára hagyja? Vannak, akik egy új tudományág: a nanotechnológia fejlődésének kapcsán egy olyan világot vízionálnak, ahol egyszerűen nem lesz szükség arra, hogy az emberek a megélhetésükhöz jövedelmet szerezzenek. Mert a nanotechnológia jövőbeni eszközeivel, amelynek kutatása arra irányul, hogy az atomi szintek építőköveiből építsenek fel új anyagfajtákat, vagy akár kész tárgyi eszközöket, az ember szinte bármilyen használati tárgyat, élelmiszert, vagy akár egy többemeletes házat is egy gombnyomással előállíthat, mintha csak a földből nőne ki. Ha pedig az ember mindent egy gombnyomással előállíthat magának, akkor értelemszerűen nem lesz szükség rá, hogy dolgozzon, és pénzt szerezzen a megélhetéséhez.
Ez azonban még jócskán odébb van, hiszen a nanotechnológia még nagyon gyermekcipőben jár. Visszatérve a fent feltett kérdésre én nem hiszem, hogy egy gazdaságilag teljesen magára hagyott társadalom saját erőből át tud állni erre az új foglalkozási struktúrára. A munkaerőpiac megszervezésére a jövőben is szükség lesz, amely bonyolult és összetett feladatokat fog állítani a kormányok elé. Mint mondtam, az úgynevezett kreatív foglalkozások űzése főként szellemi erőfeszítéseket igényel, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz, erre pedig már a közoktatásban fel kell készíteni a jövő diákjait. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a diákokat megtanítsuk a szintetizáló gondolkodásra. Ezeknek a modern kreatív termékeknek, webszolgáltatásoknak, számítógépes kütyüknek, művészi alkotásoknak stb., az elgondolása és megalkotása főként több egymástól eltérő tudományterület eredményeinek, vagy művészi irányzat mintázatainak a mozaikkockákként való összerakását és egybegyúrását, szintetizálását igényli. Ezért az oktatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy a ma még egymástól függetlenül oktatott iskolai tantárgyak közötti összefüggéseket már gyermekkorban szemléltetni kell a diákoknak az iskolákban, hogy megtanulják az egymástól távoli területek közötti kapcsolatok meglátását, és azok új alkotásokként való összegyúrását.
Ennek a folyamatnak a nyomán pedig véleményem szerint érdemes lenne az érettségi feltételéül szabni, hogy a diákok már az érettségi megszerzésének időpontjában rendelkezzenek egy saját kreatív ötlettel: webszolgáltatás, számítógépes kütyü stb., ötletével, amire felépíthet egy saját vállalkozást, vagy ami esetlegesen hozzájárulhat egy nagyobb már meglévő automatizált vállalkozás fejlődéséhez. Kérdés az is, hogy ha a hagyományos munkahelyek megszűnnek az automatizálás folytán, akkor honnan teremtsük elő hirtelen az oktatás ilyen irányú fejlesztéséhez szükséges adóbevételeket. Ennek véleményem szerint semmilyen más módja nincs, mint a robotadó. Véleményem szerint az egyes nagyvállalatoknak forgalmi adót kellene fizetniük az általuk beüzemelt robotok után, amelyek majd az emberek helyett dolgoznak, és az így befolyt adót arra kell költenünk, hogy az embereket felkészítsük az új foglalkozási struktúrába való beilleszkedésre, ahol már csak szellemi foglalkozásokat űzhetnek.
Ha már elértük, hogy minden érettségizőnek legyen egy saját kreatív ötlete, akkor el kell érnünk azt is, hogy az illető az ötletével be tudjon illeszkedni az adott ország gazdasági körforgásába, tehát hogy valamilyen vállalkozói, vagy alkalmazotti jogviszonyban hasznosítani tudja az ötletét. Ehhez fel kell állítani különféle szakértői bizottságokat, ahova a végzett diákok beküldhetik elkészült ötleteiket, a bizottságok pedig az egymáshoz illő ötletek alapján olyan munkaközösségeket állítanának össze a diákokból, amelyek alapjai lehetnek egy új vállalkozásnak, majd ezeket a munkaközösségeket tőkeinyekcióval kellene támogatni, hogy ténylegesen vállalkozássá fejlődjenek. Fontos véleményem szerint, hogy a vállalkozásokat egymáshoz illő munkaközösségek alkossák, mert az ember csak közösségben fejlődhet igazán. Véleményem szerint támogatni lehetne azt is, hogy a diákok egy része olyan kreatív ötlettel álljanak elő, ami egy már automatizált vállalat munkafolyamatait támogatja, így az automatizált vállalatok technológia transzfer formájában visszakapnák azt, amit robotadó formájában belefektettek a jövő generációiba.
Így egy az automatizált nagyvállalatok köré épülő vállalkozói szektor épülne ki, amely hasonlít a magyarországi posztszocialista rendszer mezőgazdasági struktúráira, ahol magas szinten technicizált kollektív termelőszövetkezetek körül épültek ki kisebb háztáji gazdaságok, amelyek a mezőgazdasági termelés nagy részét adták akkoriban. Az iskolából kikerülő diákok oktatását a vállalkozásalapítás után is támogatni kell a felnőttoktatás keretében, amelynek arra kell törekednie, hogy időszakonként mindig új és új kreatív ötletek teremjenek a diákok elméjében élethossziglan, és ezekre mindig új és új vállalkozásokat tudjanak alapítani az első vállalkozáshoz hasonlóan, hiszen a technológia állandóan fejlődik, és az elavult technológiák rövid időn belül kikerülnek a piacról, és új dolgokba kell kezdeni, amelyekre új vállalkozói közösségek épülnek. Ezzel mindig megújuló vállalkozói közösségeket, és gazdasági struktúrákat hozhatunk létre az automatizált nagyvállalatok körül, amelyek lehet, hogy azokat is mindig újból és újból átalakítják.
Véleményem szerint ez az egyetlen módja a munkaerőpiac jövőbeni megszervezésének, és a nyugati embernek az új foglalkozási struktúrába való beillesztésének, és mindazok az elméletek, amelyek azt gondolják, hogy a társadalom a jövőben majd valamiképp spontán módon fog megszerveződni tévúton járnak a gazdaság fejlődéséhez a jövőben is szükség lesz az állami beavatkozásra. A jövőben tehát az ipari automatizálás következtében meg fognak szűnni a kollektív termelő munkahelyek, és mindenki rá fog kényszerülni valamilyen formában, hogy szellemi munkát végezzen. Ez pedig Magyarországon rákényszeríti majd a prolikat, hogy magasabb szintű műveltséget erőltessenek magukra, továbbá a felsőbb osztályokat is rákényszeríti majd arra, hogy befogadják maguk közé a művelődésre kényszerülő prolikat, ez pedig megoldhatja az alsóbb néposztályok eltávolodását a magyar vezető elittől, név szerint a Fidesztől. Ezért is dicséretes, hogy a kormány támogatja a digitalizációt, és az informatikai fejlesztéseket, azonban a kellő időben készen kell majd állnia annak a gazdaságpolitikának a bevezetésére is, amit már fent felvázoltam.

Felhasznált Irodalom:

Robotadót vezetnének be IPM 2016. szeptember. XXXVI. évfolyam 9. szám. 9. o.
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról, Budapest, 1991.
Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba, L'Harmat tan Kiadó, 2011.
Jessz választási program: http://jesz.hu/ujpolgarimagyarorszag2014
Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat - A tökéletes élmény pszichológiája, Akadémiai Kiadó, 2015.
Charles Handy: A második görbe - Gondolatok a társadalom megújításáról, HVG Könyvek kiadó, 2016.
Michio Kaku: A jövő fizikája, AKKORD KIADÓ KFT., 2012.

2017. február 18., szombat

Első verses kötetem



Mivel a környezetemben már mindenki azzal rágta a fülemet, hogy mikor adom ki a verses kötetemet, jelzem, hogy hát íme van verses kötet. Azt is hozzáfűzném azonban, hogy nem a versek szépségéért nyomtatták ki, hanem kőkemény pénzért. Ezért is vonakodtam többek között eddig kiadni, mert nem tartom túlzottan nagy teljesítménynek, hogy beviszek valahova egy jó vagy rossz (a nyomdának teljesen mindegy) irathalmazt, és kinyomtatják, ha fizetek. Szerintem bárki utánam csinálja ezt a mutatványt, nem is értem, hogy egyesek mit tudnak kihozni ebből a könyvkiadásból. Nagyra vannak vele, hogy nekik sikerült kiadni egy könyvet. Nekem gyakorlatilag az első nyomda kinyomta ahova bevittem. Hál Istennek csak a nyomtatást, meg a bekötést kellett fizetnem, mert mindent én szerkesztettem rajta, a borítót is.
Szóval ez a véleményem erről, de most van verses kötet. 5 példányban nyomták ki + egy köteles példány, amit nem kaptam kézhez. Ennyire elég pénzt tudtam mostanra összekuporgatni. A köteles példány ment a pesti nagykönyvtárnak az OSZK-nak. Ott helyben lesz olvasható, ha majd bekatalogizálják. Egy példányt elküldtem a győri megyei könyvtárnak. Ott is helyben lehet majd valószínűleg olvasni ha bekatalogizálják. Két példányt leadtam a soproni városi könyvtárnak ott majd kölcsönözhető is lesz ha minden igaz.
Egy példányt már dedikálva átadtam valakinek akinek kiadás előtt már megígértem, hogy adok egy példányt és lehetőségem is volt átadni, mert napi kapcsolatban vagyok vele. Én az összes jövedelmemet hazaadom, és abból csak havi 10000 forint zsebpénzt tarthatok meg. Ennyiből kell gazdálkodnom, és annyiból csak erre tellett.