Szomorú homályban,
Karcsú, kopott
Kövek körében,
Zárvány dallam
Csendül fel az ódon
Kőkorban táncoló
Vízköpőarcok övében.
Hideg révedésben
Néznek egymásra,
Holt jelenésbe
Merül minden lét
A felcsendülő
Áhítat lángján,
És ott, az ős
Szent álomban
Mártírrá leend
Lelkem virága.
Megtisztul mind
A lét, és a mindeség
Szonátáit zengve
Támadok fel,
Mint az élet
Siráma, hirdetni
Az örök ádozatot
Érted teremtés
Fényének világa,
Krisztus királya.
A vers Arvo Pärt: An den wassern zu Babel című zeneművének hatására készült. A zene itt meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=LUb_7N3U38E
2017. január 15., vasárnap
Az élet játék véletlenszerű mintázatainak kimenetele
Az alább belinkelt facebook videókon a John Conway amerikai matematikus áldal kidolgozott élet játék nevű nullszemélyes játékot játszom végig összesen négyszer. Ez egy híres matematikai játék, ahol a játékosnak csak egy kezdőmintázatot kell megadnia négyzetek bejelölésével a játékfelületen, majd figyelnie, hogy hogyan fejlődik a mintázat. A játék lépéseit, vagyis a mintázat további fejlődését teljes egészében a számítógép számolja ki. A játék állítólag sok szállal kapcsolódik az úgynevezett sejt automatákhoz a műszaki tudományok területén, illetve jelentős filozófiai mondanivalója is van.
Az általam végigjátszott játékoknak az a jellegzetessége, hogy a bejelölt négyzetek mintázata teljesen véletlenszerűen volt kialakítva. Ehhez az Excel nevű táblázatkezelőt hívtam segítségül, amelyben van egy függvény, ami a táblázat egyes celláit véletlenszerű sorrendben színezi be. Így a beszínezett cellák sorrendje biztos, hogy a véletlen törvényszerűségeinek engedelmeskednek, és nem az én szubjektív gondolatvilágomnak. Majd az így kapott mintázatot másoltam át mind a négy alkalommal az életjáték programba.
A mintázatok mind a négy alkalommal másmilyenek voltak, de mind a négyszer véletlen kialakításúak. Továbbá azt kell még tudni az élet játékról, hogy annak végkimenetele sokféle lehet. Lehet, hogy az alakzat a végtelenségig fejlődik, lehet, hogy a fejlődés egy ponton véget ér, és a végeredményként kapott alakzat két állapot között a végtelenségig oda-vissza mozgást végez, végül lehet az is, hogy végeredményként statikus alakzatot kapunk, ami egy helyben áll.
Az alábbi videókon pedig az látható, hogy mind a négy esetben egy három besatírozott négyzetből álló, mindig ugyanolyan formában oda-vissza mozgást végző alakzatot kaptunk végeredményként. Én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ez összefüggésben van e azzal, hogy az alakzatok véletlenszerűek voltak, és milyen összefüggésben van vele. Ha egy matematikus véletlenül az oldalamra tévedne, szívesen venném, ha megmagyarázná ezt nekem.
https://www.facebook.com/ferenc.lengyel.14/videos/vb.100003812072796/826276270842768/?type=2&theater
https://www.facebook.com/ferenc.lengyel.14/videos/vb.100003812072796/825179677619094/?type=2&theater
https://www.facebook.com/ferenc.lengyel.14/videos/vb.100003812072796/825050870965308/?type=2&theater
https://www.facebook.com/ferenc.lengyel.14/videos/vb.100003812072796/826881530782242/?type=2&theater
Az általam végigjátszott játékoknak az a jellegzetessége, hogy a bejelölt négyzetek mintázata teljesen véletlenszerűen volt kialakítva. Ehhez az Excel nevű táblázatkezelőt hívtam segítségül, amelyben van egy függvény, ami a táblázat egyes celláit véletlenszerű sorrendben színezi be. Így a beszínezett cellák sorrendje biztos, hogy a véletlen törvényszerűségeinek engedelmeskednek, és nem az én szubjektív gondolatvilágomnak. Majd az így kapott mintázatot másoltam át mind a négy alkalommal az életjáték programba.
A mintázatok mind a négy alkalommal másmilyenek voltak, de mind a négyszer véletlen kialakításúak. Továbbá azt kell még tudni az élet játékról, hogy annak végkimenetele sokféle lehet. Lehet, hogy az alakzat a végtelenségig fejlődik, lehet, hogy a fejlődés egy ponton véget ér, és a végeredményként kapott alakzat két állapot között a végtelenségig oda-vissza mozgást végez, végül lehet az is, hogy végeredményként statikus alakzatot kapunk, ami egy helyben áll.
Az alábbi videókon pedig az látható, hogy mind a négy esetben egy három besatírozott négyzetből álló, mindig ugyanolyan formában oda-vissza mozgást végző alakzatot kaptunk végeredményként. Én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ez összefüggésben van e azzal, hogy az alakzatok véletlenszerűek voltak, és milyen összefüggésben van vele. Ha egy matematikus véletlenül az oldalamra tévedne, szívesen venném, ha megmagyarázná ezt nekem.
https://www.facebook.com/ferenc.lengyel.14/videos/vb.100003812072796/826276270842768/?type=2&theater
https://www.facebook.com/ferenc.lengyel.14/videos/vb.100003812072796/825179677619094/?type=2&theater
https://www.facebook.com/ferenc.lengyel.14/videos/vb.100003812072796/825050870965308/?type=2&theater
https://www.facebook.com/ferenc.lengyel.14/videos/vb.100003812072796/826881530782242/?type=2&theater
Az emberi tudat, mint a mechanikusság és az organikusság egysége
Tulajdonképpen a filozófia tudományának kezdetei óta vita folyik arról, hogy mi az emberi tudat, ez a vita pedig korunkban felerősödött, amikor kezd megjelenni a tudományban a mesterséges intelligencia fogalma, és az emberek gondolkodó számítógépeket akarnak építeni. Ennek a vitának az egyik legfontosabb mérföldköve korunkban Kurt Gödel nemteljességi tételének megjelenése, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy a matematika tételei közül nem minden tétel bizonyítható, vagy cáfolható, másrészt a matematikusok szerint azt is bizonyítja, hogy az emberi gondolkodáshoz hasonló folyamatokat nem lehet előállítani pusztán mechanikus módszerekkel. Így egy mechanikus elveken működő gép soha nem válhat az emberhez hasonlóan gondolkodó lénnyé. Ehhez olyan organikusan működő szervezetek kellenek, amelyek csak a biológiai rendszerek esetében vannak jelen.
Itt felvetődik a kérdés, hogy mit is kell érteni mechanikusság és organikusság alatt. Mechanikus rendszerek alatt általában olyan fizikai rendszereket értünk, ahol a mozgás csak egymástól elkülönülő testek közötti hatásláncolat útján keletkezhet. Így például egy mechanikus gép csak úgy léphet működésbe, ha valaki egy kar meghúzásával bekapcsolja, majd ennek hatására a benne lévő fogaskerekek közül egy meglök egy másikat, majd ez a másik egy harmadikat, és így tovább. A mechanikus rendszerek meglétét a középkori teológusok azért tartották paradoxnak, mert a hatások láncolatában mindig kell lennie egy első ható oknak, első mozgatónak akire, vagy amire már nem volt hatással semmi, ez pedig csak az emberhez hasonló élő, önmozgó valami lehetett, amit általában Istennel azonosítottak.
Organikus rendszerek alatt viszont olyan képződményeket értünk, ahol nem egymástól elkülönült testek hatnak egymásra, hanem amelyek valamiféle egységes egészet alkotnak önmagukban. Az organikus biológiai objektumok alapjai a kémiai rendszerek ahol, ha az anyagokat alkotó összetett molekulákból egy elektront vagy atomot eltávolítunk, akkor ez az egész anyagformát átalakulásra készteti. Így ha egy kilogramm műanyag molekuláiból eltávolítunk egy atomot, akkor másfajta anyaggá alakul át, míg ha egy mechanikus gép alkatrészei közül eltávolítunk egy fogaskereket, akkor a gép nem alakul át más géppé, legfeljebb működésképtelenné válik.
Az organikus kémiai és biológiai rendszerek elemei tehát nem különíthetőek el egymástól, azok egységes egészet alkotnak. Felmerül a kérdés tehát, hogy akkor az emberi tudat organikus, vagy mechanikus képződménynek tekinthető e. Véleményem szerint a tudatot inkább úgy definiálhatjuk, mint az organikusság és a mechanikusság egységét. De vegyük szemügyre először is, hogy mi is az a tudat. A tudatot általában azáltal szokás megkülönböztetni a mechanikus képződményektől, hogy az képes önmaga módosítására. Képes önmagát bizonyos helyzetekben más irányba terelni, képes önmagát irányítani, míg a mechanikus rendszereknél az egymástól elkülönülő elemek csak azt a mozgásformát vehetik fel, amelyet a rájuk gyakorolt hatás kijelöl neki.
Egy másik golyó által meglökött golyó csak abba az irányba tud tovább lendülni, amelyik irányba a másik golyó ellökte. Saját irányát soha nem tudja módosítani, önmagát soha nem tudja irányítani. Ez a tény pedig arra utalna, hogy a tudat nem mechanikus, hanem organikus képződmény? Amikor azt mondjuk, hogy a tudat képes önmagára hatást gyakorolni valójában két dolgot mondunk ki. Egyrészt azt mondjuk ki, hogy képes hatást gyakorolni valamire, ami mechanikus jellegzetességre utal, hiszen maga a mechanikusság lényegében a hatások láncolatát jelenti. Másrészt pedig azt mondjuk ki, hogy azzal, amire hatást gyakorol, egységet képez. Hiszen önmagára gyakorol hatást, és minden dolog egységet képez önmagával. Az egység pedig a fentiek értelmében az organikusság sajátos jellegzetessége. Ha a tudat tiszta organikusság, azaz egység, lenne mechanikusság nélkül, mint a növényi létformák esetében, akkor nem tudna hatást gyakorolni más dolgokra, mint ahogy a növényi létformák is inkább elszenvedik a rájuk gyakorolt hatásokat helyhez kötött lények révén.
Ha pedig tiszta mechanikusság lenne organikusság nélkül, akkor nem lenne egy azzal, amire hatást gyakorol, vagyis önmagával, és nem tudná irányítani önmagát, hanem csak másra tudna hatást gyakorolni egy rá irányított másik hatás jóvoltából, ahol például őt meglöki valami, aminek hatására ő is meglök másvalamit. Tudat tehát ezek alapján nem tisztán mechanikus, és nem is tisztán organikus képződmény, hanem sokkal inkább az organikusság és a mechanikusság valamiféle egysége saját véleményem szerint.
Felhasznált Irodalom:
Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach, Typotex Elektronikus Kiadó Kft. (Budapest), 2005.
Itt felvetődik a kérdés, hogy mit is kell érteni mechanikusság és organikusság alatt. Mechanikus rendszerek alatt általában olyan fizikai rendszereket értünk, ahol a mozgás csak egymástól elkülönülő testek közötti hatásláncolat útján keletkezhet. Így például egy mechanikus gép csak úgy léphet működésbe, ha valaki egy kar meghúzásával bekapcsolja, majd ennek hatására a benne lévő fogaskerekek közül egy meglök egy másikat, majd ez a másik egy harmadikat, és így tovább. A mechanikus rendszerek meglétét a középkori teológusok azért tartották paradoxnak, mert a hatások láncolatában mindig kell lennie egy első ható oknak, első mozgatónak akire, vagy amire már nem volt hatással semmi, ez pedig csak az emberhez hasonló élő, önmozgó valami lehetett, amit általában Istennel azonosítottak.
Organikus rendszerek alatt viszont olyan képződményeket értünk, ahol nem egymástól elkülönült testek hatnak egymásra, hanem amelyek valamiféle egységes egészet alkotnak önmagukban. Az organikus biológiai objektumok alapjai a kémiai rendszerek ahol, ha az anyagokat alkotó összetett molekulákból egy elektront vagy atomot eltávolítunk, akkor ez az egész anyagformát átalakulásra készteti. Így ha egy kilogramm műanyag molekuláiból eltávolítunk egy atomot, akkor másfajta anyaggá alakul át, míg ha egy mechanikus gép alkatrészei közül eltávolítunk egy fogaskereket, akkor a gép nem alakul át más géppé, legfeljebb működésképtelenné válik.
Az organikus kémiai és biológiai rendszerek elemei tehát nem különíthetőek el egymástól, azok egységes egészet alkotnak. Felmerül a kérdés tehát, hogy akkor az emberi tudat organikus, vagy mechanikus képződménynek tekinthető e. Véleményem szerint a tudatot inkább úgy definiálhatjuk, mint az organikusság és a mechanikusság egységét. De vegyük szemügyre először is, hogy mi is az a tudat. A tudatot általában azáltal szokás megkülönböztetni a mechanikus képződményektől, hogy az képes önmaga módosítására. Képes önmagát bizonyos helyzetekben más irányba terelni, képes önmagát irányítani, míg a mechanikus rendszereknél az egymástól elkülönülő elemek csak azt a mozgásformát vehetik fel, amelyet a rájuk gyakorolt hatás kijelöl neki.
Egy másik golyó által meglökött golyó csak abba az irányba tud tovább lendülni, amelyik irányba a másik golyó ellökte. Saját irányát soha nem tudja módosítani, önmagát soha nem tudja irányítani. Ez a tény pedig arra utalna, hogy a tudat nem mechanikus, hanem organikus képződmény? Amikor azt mondjuk, hogy a tudat képes önmagára hatást gyakorolni valójában két dolgot mondunk ki. Egyrészt azt mondjuk ki, hogy képes hatást gyakorolni valamire, ami mechanikus jellegzetességre utal, hiszen maga a mechanikusság lényegében a hatások láncolatát jelenti. Másrészt pedig azt mondjuk ki, hogy azzal, amire hatást gyakorol, egységet képez. Hiszen önmagára gyakorol hatást, és minden dolog egységet képez önmagával. Az egység pedig a fentiek értelmében az organikusság sajátos jellegzetessége. Ha a tudat tiszta organikusság, azaz egység, lenne mechanikusság nélkül, mint a növényi létformák esetében, akkor nem tudna hatást gyakorolni más dolgokra, mint ahogy a növényi létformák is inkább elszenvedik a rájuk gyakorolt hatásokat helyhez kötött lények révén.
Ha pedig tiszta mechanikusság lenne organikusság nélkül, akkor nem lenne egy azzal, amire hatást gyakorol, vagyis önmagával, és nem tudná irányítani önmagát, hanem csak másra tudna hatást gyakorolni egy rá irányított másik hatás jóvoltából, ahol például őt meglöki valami, aminek hatására ő is meglök másvalamit. Tudat tehát ezek alapján nem tisztán mechanikus, és nem is tisztán organikus képződmény, hanem sokkal inkább az organikusság és a mechanikusság valamiféle egysége saját véleményem szerint.
Felhasznált Irodalom:
Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach, Typotex Elektronikus Kiadó Kft. (Budapest), 2005.
2017. január 12., csütörtök
Milyen Big Data alkalmazás építhető a weboldalak szövegeiben található GPS adatokra?
Tegyük fel, hogy én írok egy olyan keresőt, vagy hozzáadok a már létező Google keresőhöz egy olyan új keresőszolgáltatást, amely GPS koordinátákat rendel az interneten található weboldalakhoz a rajtuk található szövegekben, képekben vagy videókban található helyrajzi adatok alapján. Ha például egy weboldal szövegében szerepel az, hogy a Sopron Fő tér 1.-ben történt valami, vagy a rajta található kép által ábrázolt helyszín beazonosítható a térképen, akkor ezeknek a helyeknek a GPS koordinátáit a kereső hozzárendeli a weboldalhoz, és ezek alapján a GPS koordináták alapján kereshetővé teszi a weboldalakat. Szerintetek milyen Big Data alkalmazásokat lehetne fejleszteni egy ilyen kereső adatbázisra?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)